Imádok itt lenni. Minden nagyszerű és csodálatos. Csak mi vagyunk, a nap és a tenger.   Úgy érzem magam mintha a paradicsomban lennék. Mintha kóstolót kaptam volna a mennyországból. Ezzel csak az a baj, hogy hamarosan haza megyünk. Vissza a való világba, vissza oda ahol újra ránk találhatnak a problémák.
   Arra ébredtem, hogy Cam kimászik az ágyból. Nem nyitottam ki a szemem, hanem csak feküdtem és hallagtoztam. Nem maradt sokáig titok, hogy miért hagyott engem egyedül az ágyban. Ashely csendesen sírdogált a rácsos ágyában.
- Shhh, hercegnőm, semmi baj. Itt van  apu. -  Cam biztosan kivette Asht az ágyból. -  Nincs semmi baj, életem, shhh. -  csend következett. Csak Cam lépteinek hangját hallottam. Körbe, körbe sétált Ashel, hogy megnyugodjon. Hirtelen abba maradt a járkálás. -  Ugye milyen gyönyörű az anyukád? Néz csak rá. Egyszerűen csak gyönyörű, mint mindig. Tudod milyen szerencsések vagyunk? Csak a milyénk ez a fantasztikus nő. Nekem a világ legszebb ajándékát adta. Vagyis téged. Neked meg fantasztikus anyukád. Soha  nem mondta, de én láttam rajta, hogy fél.   Mindig megpróbálta elrejteni. De én láttam a szemében. Félt, hogy milyen anyuka lesz. Félt, hogy túl fiatal ahhoz, hogy az anyukád legyen. De hiába való volt az aggodalma. Az első pillanatól, amikor a kezébe adtak téged, már akkor csodálatos anyuka volt. Megsúgók neked valamit... -  egy picit le hallkitotta a hangját. -  Hatalmas nagy puccos, lánykérést terveztem. Csomó virággal, gyertyákkal, meg minden  giccses dologgal. De amikor megláttalak a kezében. Csak arra tudtam gondolni, hogy örökké vele akarok lenni. És minél hamarabb el kell őt vennem. Nem tudtam várni vele. Egyből megkértem a kezét. Ott a kórházban, pont miután megszülettél.  Egyáltalan nem volt romantikus, de nem tudtam tovább várni azzal, hogy megkérjem. Nem is terveztem, csak kicsúszott a számon. És amikor igent mondott tudtam, hogy ennek így kell lennie ez így tökéletes. Aznap nem csak téged kaptalak, hanem egy ígéretet, hogy anyukád egész életében az enyém lesz. - alig tudtam vissza tartani a könnyeimet.  -  Mindennél jobban szeretlek titeket és bármit megtennék, hogy velem maradjatok.  Bármit! Nem mondhatóm azt Ash, hogy csodálatos életünk lesz. Mert a jövőt én se tudom megjósolni de azt megígérhetem neked, hercegnőm, hogy egész életembe  azért fogok harcolni, hogy tökéletes életünk legyen. Nekünk hármunknak, és majd a testvéreidnek is. Igen biza, édesem. Ha rajtam múlik annyi kis tesód lesz, hogy egy kezeden meg se tudod majd számolni. -  Ash tapsikolni kezdett. Mintha csak azt akarná az apja tudtára adni, hogy tetszik neki amit mond.
  Ha akartam volna se tudtam volna megszólalni. Csak feküdtem ott tovább, és úgy tettem mintha aludnék. Cam újra járkálni kezdett és tovább motyogot Ashnek majd egyszer csak elhagyta a szobát. Végre mély levegőt vettem és utat engedtem az öröm könnyeinek. Kimásztam az ágyból és vissza vonultam a fürdőszobába. Lehajtottam a WC tetejét, leültem rá, és hatalmas mosollyal az arcomon kisírtam magam.
  Nem tudom meddig ültettem ott. De amikore össze szedtem magam és lementem a többiekhez, már mindenki az asztal mellett ült. Kivéve anyát aki épp a rántottát rakta ki egy hatalmas tányérra és Logant aki az én hercegnőmet szórakoztatta.
- Jó reggelt! -  üdvözöltem őket majd oda sétáltam Camhez, felém fordult a reggeli puszijáért, lehajtottam hozzá és egy gyors puszit nyomtam a szája sarkára mint általában, majd mit sem törődve megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy ott vannak a szüleink, vagy épp Logan. Muszáj volt a tudtára adnom, hogy mennyire szeretem és ez volt a legegyszerübb módja.  Lassú, szenvedélyes csók volt. Bár Camet annyira meglepte, hogy pár másodpercig le volt fagyva, hamar kapcsolt és ő is apait anyait bele adott a csókba.
Valaki hangosan megköszörülte a torkát, ezzel jelezve, hogy most már abba hagyhatnánk. Nem akartam de elváltam Cam ajkaitól és fel egyenesedtem.    Leültem a helyemre és mindenhova néztem csak a többiekre nem. Logan oda jött hozzám és a kezembe adta Asht, muszáj volt rá néznem. Hatalmas mosollyal az arcán nézett le rám és rám kacsintott. Ő díjazta a műsort, viszont a többiek már nem annyira, főleg apukám nem. Ő volt az aki ki is mutatta a nem tetszését. Örökké nem bámulhattam magam elé ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek és a többiek szemébe nézek. Mindenkinek hatalmas mosoly ült az arcán- na jó apukámon kívül. Szóval nem is volt annyira ellenükre. Szerintem Hanna vissza kellett fogja magát, hogy ne kezdjen el öröm táncot járni.
- Ma mi a program?- kérdezte Hanna, figyelem elterelés képpen. Az én hősöm!
Miután megreggeliztünk a fiúk kimenetek, hogy élő készítsék a szörf deszkákat, mi lányok meg bent maradtunk, hogy rendbe tegyük a konyhát.
- Mi volt ez a reggel? -  kérdezte anya.
- Cam mesélt egy picit reggel Ashnek. Azt hitte alszom de mindent hallottam. Sajnálom de nem tudtam ellen állni. Muszáj volt a tudtára adnom, hogy mennyire szeretem. Mert mindennel jobban szeretem. És soha  nem akarom elveszíteni!

Sziasztok pillangók!! 😍😍
Tudom, tudom sokára hoztam a részt. Bocsika. 😊💋 Sajnos mostanában nincs annyi időm írni mint amennyit szeretnék és eléggé elhanyagoltam a dolgokat de igyekszem több időt tölteni a sztorival és veletek. Épp ezért arra gondoltam, hogy csinálhatnék én is egy kérdezz -  feleket. 😁
Kommentben tegyétek fel a kérdéseiteket, ha van. 😀 Én meg a következő  részben megválaszolom őket. 😉 Szóval ha bárki kíváncsi valamire, akkor csak kérdezze meg. 😃
Addig is puszi mindenkinek!!😚😚😚
U. I. : Majdnem szívinfarktust kaptam amikor megláttam, hogy 105k megtekintés. 😮 Annyira de annyira szeretlek titeket!!! 😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍
C. ❤️