Teljesen megmeredt a testem, a lélegzetem akadozott és a szívem olyan gyorsan dobogott mintha az előbb épp egy maratont futtam volna le. Bepánikoltam, az agyam leblokkolt, fogalmam se volt arról, hogy mit tegyek most vagy,  hogy mit mondjak. Cam felpillantott rám, majd újra elnézett a combomra. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Olyan gyorsan álltam fel, hogy elszédültem, de ez se akadályozott meg abban, hogy beszaladjak a legközelebbi helyiségbe ahol belülről be lehet zárni az ajtót. Vagyis a fürdő szobába menekültem. Magamra zártam az ajtót, majd hátrálni kezdtem és amit a hátam megérte a falat lassan lecsúsztam és össze gömbölyödtem.  Most már a könnyeim is utat törtek maguknak.
-Avery? - nem válaszoltam, csak még jobban sírtam. -  Baba.. kérlek gyere ki. - annyira gyengéd volt a hangja. Úgy beszélt hozzám, mint egy rémült kisgyerekhez és én annak is éreztem magam. Hangosan csuklóttam egyet. - Avery, ugye tudod, hogy ha nem engedsz be megkeresem a pot kulcsot. Így vagy úgy de ki kell jönnöd onnan. - újabb csend következett. - Avery, kérlek, édesem, gyere ki és beszélgessünk.
-Nem akarok beszélgetni. - kiáltottam ki neki.
-Jó akkor nem beszélgetünk. - nem egy fenét, amint ki teszem innen a lábam kérdésekkel fog bombázni. Síri csend volt az ajtó túl oldalán. Sejtettem, hogy ez nem jelent jót de csak ültem a hideg kövön és tovább sírtam. Egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy a kulcs kiesést a zárból, amit  a zár elfordulásának hangja követett,  Cam lenyomta a kilincset és kitárta az ajtót. Ott állt az ajtóban és létezett rám. Egy szánalmas, depressziós, buta libának nézhettem ki. Ott kuporogtam a fürdő szoba sarkában, meztelenül és megállíthatatlnanul zokogtam.. Cam  nem mondott semmit csak lassan oda jött hozzám, legugolt mellém, körém fonta  a  karjait és velem együtt felállt, majd kisétált a fürdőből.  Az ágyhoz vitt és ráhelyezett. Segített ülő helyzetbe tornásznom magam, majd betakart.
- Avery, néz rám kérlek. - megráztam a fejem és továbbra is a paplant bámultam. Mintha tudna nekem segíteni, úgy mintha képes lenne elrejteni engem Cam elől.  - Avery. -  Mondta a nevemet könyörgöen. Újra megráztam a fejem erre az álam alá nyúlt és felemelte a fejem. Most már kénytelen voltam rá nézni.
- Borzasztóan sajnálom. - nem értettem, hogy miért mentegetőzik. Kinyitottam a szám, hogy megkérdezzem de megelőzött. -  Tudom, hogy régen vagdóstad magad, egyszer hallottam, hogy erről beszélgettek Logannel.  És azt is tudom, hogy már nagyon régóta nem csináltad. Azt sajnálom, hogy miattam újra megkellett tenned. - most ő sütötte le a szemét. -  Tudom, hogy ócska és gyenge mentség de részeg voltam, nem tudtam, hogy mit is teszek veled akkor. Egyszerűen hülye voltam és  te túl jól eltudtad játszani, hogy a viselkedésem nem okoz neked fájdalmat. Csak akkor jöttem rá, hogy mekkora barom is vagyok amikor Emma rám nyomult és én végre észhez tértem. De akkor már késő volt. Azt hittem, hogy soha nem jössz vissza hozzám, de vissza jöttél.  És még akkor is itt maradtál amikor elmondtam, hogy mi történt. - végre újra a szemembe nézett. -  Ígérem édesem, hogy soha többé nem kell miattam a penge után nyúlnod. Mindent megfogok tenni, hogy ne okozzak neked fájdalmat. Bármire hajlandó lennék érted és Ashleyért! Bármire! Annyira sajnálom Avery.. Nagyon, nagyon sajnálom. -  most még jobban sírtam, mint eddig. A szívem csordúltig volt. Túlságosan szeretem ezt az embert. Újra és újra bocsánatot kért tőlem. Nem tudtam másképp elhallgatatni csak úgy, hogy ajakaimat az övéire szorítottam.  Mindent elmondtam neki a csókommal.
Hamarosan a paplan is eltűnt kettőnk közül és újra ott tartottunk ahol abba hagytuk. Cam újra a lábaim között feküdt és lassan csókokkal haladt fölfelé a lábamon. Minden egyes sebet végig csókolgatott, mintha a csókjaival akarta volna meggyógyitani és eltűntetni onnan a vágásokat.
Egész nap ki se keltünk az ágyból.   Végre minden rendbe jött közöttünk.  Rengeteg mindent megbeszéltünk de persze nem csak azzal töltöttük az időnket. Fél év lemaradást próbáltunk behozni egyetlen nap alatt. Nem sikerült de majdnem. Aznap este végre boldog mosollyal az arcunkon aludtunk el. Én is és ő  is. Minden tökéletes volt. Ashley a szomszéd szobában az igazak álmát aludta mi meg elvesztünk egymást karjai között.
Sziasztok Babák!! 😍😍
Itt van! Végre volt annyi időm, hogy megírjam a részt. 😊 Remélem meg vagytok elégedve a végével. 😉 Remélhetőleg a következő hetekben több időm lesz a sztorival foglalkozni és sok részt tudok majd hozni nektek. 😀
Addig is puszi mindenkinek!! 😚😚
C. ❤️❤️