1. 39.
Nyeltem egy nagyot és kinyitottam a szám, hogy válaszoljak....
De nem tudtam egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Sírtam és nevettem egyszerre. Már láttam Camen, hogy aggódik a válaszom miatt. Mivel beszélni nem tudtam hevesen bólogatni kezdtem és felé nyújtottam a kezem. Hatalmas mosoly terült szét az arcán. Kivette a gyűrűt a dobozból és az ujjamra húzta, majd hozzám hajolt és ajkait az ajkamra fektette. Olyan finoman csókolt mintha én lennék a világ legértékesebb kincse. Nekem több kellett. Mivel mind a két kezem tele volt a mi kis csöppségünkel nem tudtam közelebb húzni magamhoz, mordultam egyet amiből rögtön tudta milyen bajom van és elmélyitette a csókunkat. Most már úgy faltuk egymást mintha a másik nélkül képtelenek lennénk elni. És tényleg úgy éreztem ebben a pillanatban, képtelen lennék nélküle élni. És az én kis apróságom nélkül is.
Amikor már nem kaptunk levegőt elváltunk egymástól. Cam a fülemhez hajolt.
- Kérlek mond ki hangosan. - suttogta.
- Camaron Reed, hozzád megyek. - mondtam ki végre. Újabb csókot kaptam majd bebújt mellém és magához ölelt.
Cam egyik kezét a vállamra tette és én hozzá bújtam, másik kezével Ashleyt simogatta. A mi kis hercegnők már rég aludt.
Úgy fordítottam a kezem, hogy láthassam a gyűrűt. Még nem tudtam jól szemügyre venni. Egyszerű volt mégis gyönyörű. Egy kissebb gyémántot ölelt magába a szalagnak tűnő arany. Egyszerűen tökéletes volt. Ahogy ez a pillanat is.
A kezemben tartom a kislányomat és a vőlegényem engem tart a karjai között.
Ezt még meg kell szoknom. Cam mint a vőlegényem. Eddig észre se vettem, hogy milyen álmos vagyok. De miért is csodálkozom ezen. Tegnap reggeltől nem aludtam és vagy 5 órát vajúdtam. A falon lévő órára néztem. Basszus már hajnalodik.
- Cam a többek még itt vannak?
- Nem haza mentek de amint lehet jönnek vissza. Nagyon fáradt vagy? - nézet le rám.
- Eléggé. - a válaszoltam és rögtön
utána ásitottam is egy jó nagyot.
- Át veszem Asht, hogy tudj aludni. - már nyúlt is utána.
- És te hogy fogsz aludni?
-Majd alszok holnap. - vágta rá egyből.
- Várj. - megnyomtam a nővér hívott pár perc múlva bejött az ajtón az a nővér aki vissza hozta nekem Asht.
-Sikerült megetetni? - kérdezte mosolyogva miközben oda jött az agyamhoz.
- Igen és már alszik is. Most el kell vigye vagy maradhat itt a szobába?- csak maradhasson itt. Légyszí, légyszí, légyszí.
- Maradhat, úgyis vissza kellene hozzám egy vagy két óra múlva. Jövök egy pillanat. - kiment és hamarosan egy rácsos ággyal tért vissza. A felőlem lévő oldalra taszította majd elvette Camtől Asht és betette az ágyba és be is takarta.
- Aludj kedves egy keveset hamarosan úgy is fel kell kelned, hogy megetesd. - én csak bólogattam mire a nő kifele indult.
- Meg tudja mondani, hogy pontosan mikor is született meg Ashley? - szoktam utána.
- 2016 február 20- án, két óra kilenc perckor. - olvasta fel az ágyam végén lévő kartonból.
- Köszönöm szépen. - soha nem fogom el felejteni ezt a napot. Életem egyik csúcspontja.
- Amúgy a fiatal úr nem feküdhetne ott, de ha valaki kérdezte nem láttam semmit. - mondta nevetve azzal kimenet.
Cammel kényelmesen elhelyezkedtünk és meg próbáltunk aludni. Hát, hogy is mondjam én csak lecsuktam a szeme és már aludtam is. Viszont nem tudtam sokáig aludni. Alig két óra múlva arra ébredtem, hogy Ash nyöszörög. Feljebb tornásztam magam, kivettem a kiságyból és meg etettem. Cam ebből semmit nem vett észre. Még csak meg se moccant. A mázlista olyan álmos voltam, hogy majdnem el aludtam szoptatás közben. Amikor Ash újra el aludt vissza rajtam a kiságyba.
Következőbe arra ébredtem, hogy valakik beszélgetnek mellettem. Kinyitottam a szemem és legelőször az tűnt fel, hogy Ash nincs az ágyában.
- Jó reggelt drágám. - köszönt anya, majd a többek is. Mindenki itt volt és épp azt figyelték ahogy Cam próbálja rá adni Ashre az aprócska sapkát.
Minden tökéletes volt. Mindenki itt volt aki fontos nekem. A családom, és a barátaim. Fel ültem valahogy nagy nehezen és megsuróltam a szemeimet. Mire Jenna hirtelen fel sikolytott.
- Édes Istenem.... Az eddig nem volt ott... Jézusom, férjhez mész!! - mondta miközben egyhelyben ugrált. Előre mindenki őt bámulta majd engem aztán Camet. Mi lesz most itt.
Sziasztok!!! 😍
Itt is vagyok az új résszel. Remélem jó lett. 😉
Puszi mindenkinek!! 😘
C. ❤
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top