Azt hittem ezután már csak könnyebb lesz. De be kellett látnom, hogy tévedtem. Két hétig voltam kórházban ami kész bolondok háza volt. Napokon át nem hagytak békén . Vagy a rendőrök, vagy a riporterek zaklattak. Több riporter is interjút akart velem csinálni, el se tudom mondani milyen idegesítőek voltak. Jöttek az egyre tolakodóbbnál tolakodóbb kérdéseikkel. A rendőrök még rosszabbak voltak. Minden áldott nap jött valaki és újra és újra elmondatta velem, hogy mi is történt akkor.
De valahogy csak túl jutottam rajta. Hála a családomnak és Camnek. Végig mellettem volt. Ha kellett belógott látogatási idő után és szembeszállt az apámmal is. Ja igen a történtek után apa mondjuk úgy egy kicsit - na jó nagyon - pikkelt Camre.
Nagy nehezen eltelt az a két hét és haza mehettem. Anya bent volt velem a kórteremben és segített nekem felöltözni, és össze pakolni, apa meg Cam kint vártak ránk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy apa és Cam beszélgetése egyre hangosabb és hangosabb lesz. Nem akartam foglalkozni vele, arra vártam, hogy magától megoldják. Leültem a kórházi ágyra és csak bámultam magam elé. Anya is leült mellém és elkezdte simogatni a hátam.
- Ne emészd magad kicsim. Meglátod minden helyre jön majd. - annyira szerettem volna hinni neki csak sajnos nem tudtam.
- Én fogom haza vinni Averyt, és én fogok rá vigyázni. Már 16 éve vigyázok rá és eddig minden rendben volt. Rád bíztam erre fel nézd meg mi történt vele. - ordította apám majd berontott a szobába, felkapta a táskám, oda jött hozzám és segített felállni.
- Apa.. - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Avery sajnálom, hogy ezt kell mondjam de nem érdekel. Akkor is velem jössz haza és én fogok rád vigyázni! - felnéztem Camre, hogy most mi legyen. Vele akartam lenni és vele akartam haza menni a közös hazánkba. Láttam rajta, hogy ő is ezt akarja de lemondóan bólintott. Apára néztem és én is rá kellett jöjjek, hogy most nem nyerhetünk. Kell egy kis idő amíg apa újra megbékél.
Ágynyugalomra vagyok ítélve de már előre látom, hogy nem lesz túl sok időm pihenni. Hamarosan jön a tárgyalás és én is jelen kell legyek. Mondhatom szuper. Nem vagyok kíváncsi Ian képére.
Már két napja vagyok itthon de apám egyben a börtön őröm is lett.
- Apa nem tilthatsz el tőle! Cam a gyerekem apja! Beszélnem kell vele. Több mint két napja nem láttam! Nem teheted ezt se velem se az unokáddal! - hála Istennek ez végre hatott rá és megenyhült.
- Jó legyen de ő jön ide. - Hát már ez is valami.
- Köszi apu. - mondtam neki és körbe puszilgattam az arcát, majd rohantam is az ajtóhoz mivel Cam már vagy tíz perce kint áll és vár. Apám szorosan a nyomomban volt és amikor meglátta, hogy Cam már az ajtó előtt van hangosan felsóhajtott.
- Tudhattam volna. - rázta meg a fejét és magunkra hagyott minket.
- Magának is jó estét Mr... - mondta Cam de nem fejezte be mert apám le intette.
- Még korai Cam. Még mindig nagyon haragszom. - Camre néztem aki csak megrángatta a vállát.
- Fel? - kérdezte Cam.
- Fel. - válaszoltam. Kézen fogva mentünk fel és amint betettük a lábunk az ajtón egymásnak is estünk. Mohón faltuk egymás ajkait de nem élvezhettük igazán egymás társaságát mivel tartottunk attól, hogy apám feljön, hogy ellenőrizzen minket. Így nagy nehezen de elvoltunk egymástól.
- Hogy vagytok? - kérdezte és egyik kezét a pocakomra fektette.
- Jól. - mosolyogtam rá. - Csak nehezen tudok aludni nélküled.
- Ha te tudnád milyen üres nélküled az a hatalmas ház. Alig várom, hogy újra vissza gyere. - ölelt magához.
- Én is Cam. Nagyon de nagyon.
- Nem félsz vissza jönni? - aggódva nézett rám.
- Nem. Miért kellene féljek?
- Hát.. ott történt és nem tudtalak megvédeni... - hallottam a hangjában, hogy magát hibáztatja.
- Nem a te hibád. Nem te tetted azt velem, hanem Ian. - nem volt hajlandó rám nézni. Két kezem közé vettem az arcát és felém fordítottam. - Cam ha nem vagy ki tudja mi történt volna velem? Fogd már fel! Megmentettél. - mondtam neki.
- Avery, ha én nem lettem volna akkor ez az egész nem történik meg. Érted? - megfogta a kezeimet és lehúzta az arcáról, majd hátra lépett. - Ha akkor nem megyek oda, hogy bocsánatot kérjek Emmától akkor Ian most nem jött volna ide. Miattam esett bántódásod Avery, ahogy Emmának is. Épp ettől féltem és beteljesült. - egyre idegesebb lett. - Tudtam, hogy nem lesz jó vége ha a közeledben megyek és igazam lett. - teljesen elcsüggedt.
- Cam mire akarsz kilyukadni? - néztem rá.
- Avery jobb lenne neked nélkülem. - mondta lehajtott fejjel. Pánikba estem. Ne Istenem kérlek ne!
Sziasztok!! 😍
Mivel ma se mentem suliba volt időm írni egy részt. Remélem tetszik. 😊 El se tudom hinni, hogy a sztorim első a véletlen kategóriában! Imádlak titeket és mindent köszönök nektek! Szupik vagytok!!! 😍😍😍
Puszi mindenkinek!! 😘
C. ❤