Nem mondhatom azt, hogy minden rendbe jött de határozottan javultak a dolgok. A suliban lassan megszokták, hogy terhes vagyok. Cammel több időt töltöttünk együtt. Ahogy Jennával is . Mondhatni legjobb barátnők lettünk. Cam eljött velem több vizsgálatra is. Nagy volt az öröm, mivel Zack azt mondta több mint valószínű, hogy kislányunk lesz.

Én a vizsgáló asztalon feküdtem és Cam a kezemet fogta miközben mind ketten a képernyőt néztük ,most is mint mindig Zack elmerült az ultrahang tanulmányozásában.

- Na fiatalok szerencsétek van. A pici úgy helyezkedik, hogy látszik milyen nemű. Szeretnétek tudni?- Cam egyből rá vágta, hogy igen.- Még nem száz százalékos de több mint valószínű, hogy kislány.- Cam a levegőbe boxolt, majd kijelentette , hogy ő tudta. Aztán legnagyobb meglepetésemre le hajolt hozzám és megcsókolt. Nem egy rövid kis szájra puszi volt, hanem egy igazi szenvedélyes csók. Esküszöm Cam csak a nőgyógyásznál képes megcsókolni. Kézen fogva mentünk haza ,majd másnap minden vissza állt a normális kerékvágásba. Újra csak barátok voltunk. Ez két hete történt. Most 18. hetes terhes vagyok.

Szombat délután elnyúltam a kanapén, kezemben egy könyvvel és olvasás közben zenét hallgattam. Amikor megszólalt a kedvenc számom letettem a könyvet és én is énekelni kezdtem. Mellé meg ülve buliztam. Egyszer csak azt éreztem, hogy valami megmozdult bennem. Valami vagy inkább valaki belülről megsimogatta a hasam. Lefagytam csak pillanatokkal később esett le, hogy a kislányom az. Leírhatatlan érzés. Újra énekelni kezdtem, mire megint mocorogni kezdett az én kicsikém. Még egy darabig ezzel szórakoztam , majd be ugrott valakinek az arca. Erről Camnek is tudnia kell. Neki is érezni kell ahogy a kislánya mozog.

Felsietem a szobámba és magamra kaptam valami normális ruhát. Kettesével vettem lefelé a lépcsőfokokat . Már léptem volna ki az ajtón amikor anya utánam szólt.

-Hová rohansz? Mi a baj?-Láttam rajta, hogy tényleg aggódik.

-Camhez megyek . Nincs semmi baj. Majd ha haza jöttem elmondom.- nem vártam választ . Mivel nem szaladhattam ezért nem értem olyan gyorsan oda mint szerettem volna. Nem is kopogtam csak besiettem a házba. Logan a kanapém ült és elég dühősnek tűnt. De most volt fontosabb dolgom is. Majd később beszélek vele. Épp csak köszöntem neki.

-Avery hova mész ? -ugrott fel a kanapéról.

-Mutatnom kell valamit Camnek. -még csak hátra se fordultam nem, hogy megálljak .

- Avery kérlek ne menj fel oda.- a hangja könyörgő volt és elindult utánam. Előnybe voltam és még gyorsabban mentem, hogy ne állíthasson meg. Oda értem az ajtóhoz és csak úgy berontottam. Egyből földbe gyökerezett a lábam. Cam épp egy lányt hámozott ki a pólójából. Fájt, hogy mással van. De nem járunk, ő nem szeret nincs jogom arra, hogy fájjon amit láttok.

Teljesen ki akadtam. Egy hang nem jött ki a torkomon de a könnyeim csak potyogtak és potyogtak. Nem tudtam megfordulni és kimenni. Csak álltam és néztem. Ők nem vettek észre engem . Még.

Éreztem, hogy valaki megfogja a kezem és kihúz a szobából. Óvatosan be húzta magunk mögött az ajtót, majd szorosan magához ölelt. Egy darabig ott álltunk, majd Logan behúzott a szobájába, bekapcsolta a hifit és max hangerőre állította .

Órákkal később mentünk ki a szobából. Először kisírtam magam, majd egy kicsit meg kellett nyugodnom, helyre hoztam magam és csak utána indultunk ki. Logan végig fogta a kezem és mindent megtett, hogy jobban érezzem magam. Minden rendben volt egészen addig amíg el nem értük az ajtót. Leakartam nyomni a kilincset amikor meghallottam Cam hangját.

-Sziasztok. Avery már mész is ? Nincs kedved babaneveket nézni? -Nem tudtam ránézni. Lehajtott fejjel kisétáltam a házból és imádkoztam, hogy Logan ne engedje utánam.

Sziasztok!! 😍
Ne utaljatok nagyon légyszí. Szép vasárnapot! 😉
Puszi. 😘
C. ❤