2 héttel később

Mocorgásra keltem fel reggel. Először nem tudtam, hogy mi lehet az, ugyanis még félig mindig az álom hatása alatt voltam, ami nem igazan volt kellemesnek mondható. Aztán rájöttem, hogy az az ember, aki mocorog, a legfontosabb  ember az éltemben. Ha nevén akarjuk nevezni, Mark. A múltkori álmos dolog után szerencsére kibékültünk, és azóta minden rendben van közöttünk. Az csak egy botlás volt. Egy nagyon nagy és értelmetlen botlás.

- Szia- mondta Mark, majd belepuszilt a nyakamba.
- Szia - mondtam én is, majd odafordulva hozzá adtam neki egy csókot.
- Örülök, amikor ez a reggelim- mondta mosolyogva, mire nevetve belebokszoltam a karjába.
- Én pedig örülök, hogy ennyire örülsz nekem reggelente- mondtam, lepillantva a dereka alá.
- Neked mindig így örülök- mondta nevetve, majd megcsókolt, értelmesen, szenvedélyesen, és hirtelen felforrósodott a levegő. És ezután nagyon örültünk egymásnak...

A nap hátralévő részében nem volt semmi dolgunk, így egész délután olvastam.  Miközben Mark karjában feküdtem, a legjobb dolog a világon. Egy idő után megszólalt a telefonom, mire lenéztem rá.
- Hív a pasid- mondta Mike morcosan.
- Légyszi-  kezdtem.-, azt hittem ezt már megbeszéltük.
-  Oké- mondta, majd adott egy csókot, én pedig felvettem a telefont.

- Szia-szóltam bele a telefonba.
- Szia- mondta ő is.- Beszélhetnénk?
- Nem hiszem, hogy ez most a legjobb a ötlet- mondtam, miközben Mark folyamatosan simogatott, ami felettébb jól esett.
- Légyszi. Muszáj beszéljünk.
- Én nem szeretnék most beszélni.  Túl sok minden történt most. Túl sok mindent kell átgondolnom. Ez most nem lenne a legjobb ötlet.
- Mark nem engedi, ugye?
- Nem, neki ehhez semmi köze.  Én nem  szeretném.
- Csak egy pár szó. Max. 2 perc. A parkban. Fél óra múlva.
- Mike-kezdem.
- Légyszi- mondja.
- Oké. De csak két perc, utána eljövök.
- Oké. Szia.
- Szia.

- Na, mizu?- kérdezi Mark, amikor abbahagyom a beszélgetést.
- Találkozni akar velem- mondom, miközben a kezét simogatom.
- És? Elmész?- kérdezte.
- Hát- kezdem.- Már megígértem.
- Oké- mondta.
- Oké?- kérdeztem.
- Igen. Miért? Mit vártál, mit mondok.
- Nem tudom, de nem ezt.
- Most csalódott vagy?- kérdezte nevetve.
- Nem- mondtam én is nevetve.- Akkor felöltözöm, és megyek.
- Oké- mondta.- Majd odahajolt, és megcsókolt.
- Szóval nem zavar?
- Nem. Bízom benned.

Fél órával később már ott álltam a parkban. Mike azonban sehol. Egyre idegesebben járkáltam fel-alá, amikor megláttam, hogy jön. Azonban nem volt egyedül. Vele volt Zack is. Kézen fogva jöttek a parkon keresztül....