Kicsöngetnek. Nagy sóhaj hagyja el a számat. Egész nap csak hallgatnám. Összepakolom komótosan a könyveket, tudom itt lehetetlen, de még is bennem van az, hogy kettesben maradjak vele. Az asztala felé nézek, ő az asztal mögött a széken ül hátradőlve. Ennél lazább csak akkor lehetne, ha felrakná a lábait is. Engem néz. Lesütöm a szemem és gyorsabban kezdek pakolni, de már rájöttem valami hihetetlenül idióta módon tudom csak leplezni a zavaromat.
- Ennyire unalmas voltam Ms. Russel? Hisz ön majdnem elaludt.
Nevetnem kell. Ezt most tényleg itt?
- Elnézést Mr. Hyde de kissé álmatlan éjszakám volt. - Camynek jár a pont, mert ezt mind képes voltam fapofával elmondani. Aaronnak is jár a pont, mert próbál nem elvigyorodni.
- El van nézve.. - Ó, hogy az a... Ő tartott fel! Már éppen válaszolnék, mikor köhintést hallok a terem másik végéből. Cheryl Ross szinte teátrálisan tipeg előre az én Aaronom asztalához és egy dobozt tesz le rá.
- Ezt szeretném oda adni. Édesanyámmal sütöttem önnek, hogy első diákként köszönthessem a tanár urat nálunk.
Remélem ízleni fog. - édesen elmosolyodik, és szinte biztos vagyok benne, hogy a pilláit is rebegteti. Meg tudnám ölni.
Sőt! Megölöm.
- Khm.... Nagyon szépen köszönöm... Cheryl ugye? - Cheryl elégedetten elmosolyodik és bólint egyet. Lassú halála lesz.
- Nos Cheryl, bár nem te köszöntöttél elsőnek, igazán hálás vagyok igyekezetedért. Köszönöm édesanyádnak is. - Aaron ezzel a papírjai felé fordul, ő lezártnak tekintené a beszélgetést. De Cheryl valószínű fennakadt egy kicsit.
- Nem elsőnek? És mégis ki volt az első?
Megrázom a fejem. Ezt most úgy kérdezte, kivel feküdt le életében először. Minden esetre én eltűnök, mielőtt a versenyszellemű drága osztálytársam felrobbanna. És majdnem sikerül is meglépni.
- Cameron. - Megtorpanok és megfordulok lassan. Kínosan elmosolyodom. Érzem, ahogy Ross kisasszony dölyfösen végigmér, majd tombolva kitornádózik a teremből. Aaron összevonja szemöldökét, és érthetetlenül mered az ajtóra mellettem. Megvonom a vállam, és elindulok az asztala felé. - Tehát ha jól értettem, már a második napon hivatalosan is én lettem a kedvenc diákod.
- Az első nap is te voltál - Vigyorog és feláll az asztaltól, elém áll, de mielőtt mozdulna a keze, meg is állítja. Itt nem lehet.
Az ajkamba harapok, egymást nézzük, Hosszú időre beáll a csend.

- Ne harapd a szád a suliba ahol én látlak. Főleg ne az én órámon!

Sértődötten elfordulok tőle, jelezve távozási szándékom.

- Jó akkor majd a matek tanár értékelni fogja. - Erre a kijelentésemre erősen megragadja a kezem és magához húz, hogy átöleljen. Gondoltam.

- Másnak sem. Csak nekem, munkán kívül. Mert így is megakadtam órán párszor, mert bámultál rám, és az édes kis szádat harapdáltad.

Teljesen elpirulok. Nem tehetek róla.
- Elnézést...

Az államnál fogva emeli meg a fejemet, hogy pont a szemébe nézzek. Érzem, hogy meg akar csókolni, de nem teszi, inkább elereszt és kicsit hátrébb lép tőlem.

Én elindulok az ajtó felé, de még visszatekintek egy mondat erejéig.

- Ja és ha én nem haraphatom a szám, akkor te meg ne vesd be a szemöldök felvonásos dolgot.

- Megegyeztünk. - Elvigyorodik, visszaül a tanári asztalához. Mögöttem két diák besétál a terembe, a következő órára. Így tényleg mennem kell.

- Köszönöm szépen Mr. Hyde így már értem az anyagot. - játszom magam, mire Aaron készségesen velem tart.

- Nincs mit, Ms. Russel, de legközelebb ne bambuljon annyit.

Komolyságot erőltetve magamra szalutálok, majd ténylegesen elhagyom a termet.

Alig érek el a szekrényemig, mikor Cheryl a mellettem lévő szekrényre csap, és szokásos testtartásával elállja az utam.

- Mégis mi a fenét képzelsz magadról? - ripakodik rám hisztérikusan.

- Nincs kedved mást feltartani?

- Tudom ám mit művelsz! - Tényleg?? Tudná vajon?

- Igen?

- Hát persze. Teljesen egyértelmű, hogy a kis kedvence próbálsz lenni, hogy jobb jegyekhez juthass. De tudod ez a tanár okosabb lesz annál, minthogy bevegye a jó kislány stílusod. Még csak fogalmad sincs, hogyan kell flörtölni, de te a tanárodat próbálod elcsábítani?

- Miért te mit csinálsz? - felé fordulok, felvont szemöldökkel nézek rá. Egyértelműen ő választotta ezt a taktikát, csak rám akarja kivetíteni a szerencsétlen próbálkozását. Szánalmas. De tőle ez nem meglepő. Amióta ismerem, keresztbe tesz mindenkinek. Barátja sincs De mindig én voltam a legnagyobb baja.

Nagyon nyel, arcán zavarodottság suhan át.

- Ne terelj. Különben is én csak kedves próbáltam lenni.

- Aha, hogyne. A többi tanárnak pedig nem jutott a kedvességből. - Hiába várom a válaszát, egy szót se nyög ki, én pedig megunom a várakozást és elhaladok mellette. Ezúttal nem állja el az utam. Fene kíváncsi az áskálódására.

A folyosón keresem tovább a barátaimat, hogy még csöngetés előtt nyakon csípjem őket. De csak álmodozom, mert szinte azonnal megszólal a csengő, én pedig megint rohanok, hogy az órára oda érjek. A terem előtt engem várnak, mind a ketten. Ronnie és Sasha szinte egyszerre vesznek észre.

- Te meg mi a jó fenét csináltál? És mi van az irodalom tanárunkkal? - mered rám Ronnie de én csak vállat vonok.

- Hol voltál? - Kíváncsiskodik nagy szemekkel Sasha is.

- Hm. Feltartottak.

- A tanár? - Igen Sasha, ő, gondolom magamban.

De válasz helyett csak mosolygok, és belököm magamelőtt a barátnőimet a terembe. Hogy fogom ezt nekik elmondani?