Adrián arra ébred, hogy Kamilla nincs mellette. Az álom elillan a szeméből, és összevont szemöldökkel fordul a fürdő felé. Az ajtó zárva van, de fény szűrődik ki a küszöb felett. Sosem zárják a fürdő ajtaját, ha ketten vannak, úgyhogy tudja, hogy Kamillát megint a csempén ülve, a vécé fölé görnyedve fogja találni. Nagyot sóhajt, kimászik az ágyból, átvág a lakáson és benyit a fürdőbe. Nem tévedett.

Kamilla Adrián pólójában ül a földön, a haja csapzottan tapad a tarkójára és a homlokára, az arca fáradt és meggyötört. A póló hatalmas rá, de Adrián nem tudja meggyőzni, hogy ne akarjon mindig az ő polcáról elcsent pólóban aludni. Kamilla mindig azt mondja, érzi rajta a férfi illatát, és így egész éjszaka magán érezheti. Nem mintha egyébként nem összebújva aludnának, de erre Kamilla mindig csak elvigyorodik és a vállát vonogatja, majd csak azért is belebújik a rá határozottan túlméretezett pólóba. Aztán Adrián elégedetlenül morgolódik, amikor a lány bemászik az ágyba – majd rendszerint visszaköveteli magának a pólót és mindent megtesz, hogy levegye Kamilláról. Igazából játék ez köztük, amit mindketten nagyon élveznek – és Adrián nagyon szeret nyerni, hiszen olyankor Kamilla félmeztelenül kénytelen aludni, aminek igencsak jelentős előnyei is vannak.

Most azonban Adrián azért örül, hogy az ő pólója van a lányon, mert így legalább nem csupán egy szál bugyi választja el a fenekét a hideg csempéktől. A férfi az ajtófélfának támaszkodik, és összefonja a mellkasa előtt a karját.

– Kamilla, meg kellene csinálnod egy terhességi tesztet – jelenti ki csendesen, óvatosan, majd félve lesi a lány reakcióját.

– Nem, nincs semmi bajom, csak elcsaptam a gyomrom – rázza meg a fejét azonnal Kamilla felnézve rá, és bár a szavai határozottan csengenek, a szemében rémület játszik.

– Már egy hete? – vonja fel a szemöldökét Adrián, aztán úgy érzi, muszáj még hozzátennie: – Kamilla, nem jött meg a menzeszed.

– A citromos tisztítókúra miatt – vágja rá rögtön a lány –, köztudott, hogy a citrom eltolja a menstruációt.

Adrián azért ezt nem mondaná, neki erről például halvány fogalma sem volt. De mindegy is, mert bár a család minden nőtagja belelkesült ettől a kúrától, Kamilla nem csinálta végig. (Aminek Adrián igazán örül, mert ugyan elhiszi, hogy ez egészséges és jót tesz, de azt igazán képtelen felfogni, hogy miért jó még az is, hogy leadhatnak vele pár kilót, neki Kamilla úgy tetszik, ahogy van – az a pár kiló, amit felszedett az elmúlt néhány év alatt, igazán jót tesz neki, sokkal csinosabb és nőiesebb lett tőle, de ezt hiába bizonygatja a lánynak. Bár ezen igazából nem kellene meglepődnie, hiszen Kamilla sosem volt tisztában azzal, hogy mennyire gyönyörű. Még most is. Izzadtan, csapzottan, elgyötört arccal. Nincs olyan pillanat, amikor Adrián ne látná őt lélegzetelállítóan szépnek.)

– Tegnap egy mesekönyvet nyomtál a kezembe, mondván, hogy engem akar – közli Adrián, és ezúttal már nem sikerül elrejtenie a gúnyt a hangjából, pedig nagyon igyekszik. De Kamilla egy hete minden reggel azzal kel, hogy rohan a fürdőbe, szóval itt az ideje, hogy szembenézzen a ténnyel, miszerint gyermeket vár.

– Mert ellenállhatatlan vagy. Még egy mesekönyv is akar.

Adrián majdnem felnevet. Elképesztően csodálatos ez a nő, még akkor is, ha ugyanúgy képes megőrjíteni a makacsságával, mint akkor, amikor megismerkedtek. Ha nem lenne, ki kellene őt találni. Mert nélküle ez a világ... nélküle ez a világ közel sem lenne olyan izgalmas és csodálatos, mint amilyen vele. Nélküle semmi sem lenne igazi.

– Ugye tudod, hogy a makacsságod ezúttal nem fog segíteni? – kérdi halkan a férfi, majd ellöki magát az ajtófélfától, és leül Kamilla mellé. Hátát a falnak veti, szétveti a lábát, aztán elkapva a lány derekát könnyedén maga elé húzza őt.

– Ne, Adrián, büdös és izzadt vagyok – tiltakozik Kamilla, és már húzódna el, de Adrián nem engedi.

– Nem vagy büdös, és mikor zavart engem egy kis izzadtság? – vigyorodik el Adrián. – Egyébként is szeretlek megizzasztani...

– De...

– Maradj csendben, és ne fészkelődj – vágja el szelíden a tiltakozást Adrián. – Kamilla, vagy valami komoly problémája van a gyomrodnak, vagy terhes vagy. Én a magam részéről ez utóbbira szavaznék.

– Nem... – nyögi Kamilla elhalón.

– Ennyire szörnyű lenne, ha gyerekünk lenne? – kérdi Adrián továbbra is szelíden. Szeretné, ha Kamilla megértené, hogy ő örülne, ha kisbabájuk születne, mert attól tart, Kamilla ennek az ellenkezőjét hiszi, és ezért nem akarja elfogadni, hogy várandós.

Persze Adrián nem tervezte, hogy valaha is gyereke lesz, de ha jobban belegondol, azt sem tervezte soha, hogy szerelmes lesz. Mégis így lett, és ez sok mindent megváltoztatott. Vannak dolgok, amikről teljesen máshogy gondolkodik, mint korábban. Nem is beszélve arról, hogy már apa, még akkor is, ha a lánya nevelésében nem vehetett részt. Sőt, nagyapa – és mi tagadás, imádja az unokáját. És bár sose említette Kamillának, de amikor náluk van Lili, és azt látja, hogy Kamilla milyen felhőtlen boldogsággal és odaadással foglalkozik a kislánnyal, olykor eszébe jut, hogy Kamilla nem szeretne-e gyereket.

Zoé felbukkanása után Adrián megkérdezte Kamillát erről – és ha Kamilla úgy akarta volna, Adrián akár arra is kész lett volna, hogy egy futballcsapatnyi gyereket felneveljen vele, ha ezzel boldoggá teszi őt. De Kamilla akkor csak annyit felelt, hogy igazán sosem vágyott arra, hogy anya legyen, és nagyon elképzelni sem tudja magát anyaként. Túl nagy felelősség, túl sok félelem, és nevetve közölte, hogy egyébként sem kész arra, hogy bárkivel is osztozzon Adriánon, majd félve megkérdezte, hogy ő hogy van ezzel a kérdéssel. Adrián őszintén elmondta, hogy sosem gondolta, hogy apa lesz, hogy nagyon örül Zoénak, de nem tudja, megállná-e a helyét apaként, és legyűrhetetlen vágyat sem érez arra, hogy ezt kiderítse. Akkor nagyon örült, hogy ezt a választ adhatta, mert Kamilla láthatóan megkönnyebbült.

Azóta nem beszéltek erről, de az utóbbi napokban Adrián úgy érezte, kellett volna. Kamilla szeret babázni (még a pelenkacserétől se viszolyog, pedig Adrián szerint az egy igazán rémisztő dolog), és valami rejtélyes és teljesen érthetetlen oknál fogva Adriánt is szeretik a gyerekek – és bár ezzel talán saját magát lepte meg leginkább, de ezt egyáltalán nem bánja, sőt, örömmel veszi, mikor a kezébe nyomják valamelyik gyereket azzal a felszólítással, hogy „szórakoztasd kicsit, ha veled van, mindig nevet". (Pedig Adrián a gyerekekkel sem viselkedik máshogy, mint egyébként, szóval úgy tűnik, a család legkisebbjei értékelik a gúnyt mint humorforrást – vagy egyszerűen csak még nem értik, amit mond, amit Adrián valószínűbbnek talál, de talán üdítő változatosság a gyerekeknek, hogy ő úgy beszél velük, mintha felnőttek lennének, és nagyon bírják, amikor felhúzza a szemöldökét – Lili és Réka pár héttel ezelőtt egyszerre másztak az ölébe, és hol gúnyos félmosolyt, hol szemöldökemelgetést követeltek tőle, ő pedig természetesen készséggel szót fogadott. Végül is hogy állhatna ellen az unokájának és Abigél imádni való kislányának?)

Mindezek tükrében, ahogy azon elgondolkodott, hogy Kamilla nem gondolta-e meg magát az elmúlt évek alatt, kénytelen volt magának is feltenni ezt a kérdést. Rájött, hogy egyáltalán nem bánná, ha gyerekük születne, hogy... igazából szeretné, bár ez csak akkor tudatosult benne, amikor a minap itt volt Dina és Ákos. Vince épp Adrián ölében ült, mikor egyszer csak Ákos felé nyújtotta a karját, majd közölte, hogy apa, és Ákos arcán a szó legszorosabb értelmében földöntúli boldogság ragyogott fel. Vince akkor szólalt meg először. Adrián pedig nézte az öccsét, és arra gondolt, hogy sok gyönyörű pillanat van az életben, sok olyan, amit ésszel egyszerűen nem lehet felfogni, olyan pillanatok, amiket csakis érezni lehet, aztán pedig arra, hogy Ákos számára ez a pillanat pontosan ilyen. Adrián nem fogja soha elfelejteni, hogy milyen érzés volt, amikor Zoé először nevezte apának. És egészen biztos, hogy nem tiltakozna, ha újra átélhetné.

És bár kétségtelen, hogy Kamillával szeretik egymást mindenféle butasággal húzni, de abban, ami fontos, mindig egyetértenek, épp ezért Adrián attól fél, hogy Kamilla most csak azért nem akarja beismerni, hogy vágyna saját gyerekre, mert ő annak idején azt mondta, amit.

– Nem, nem lenne szörnyű – motyogja Kamilla, aztán picit oldalra fordul, és Adriánra sandít. – De te... te nem bánnád?

– Kamilla, én mindent akarok, ami te vagy. Ha gyerekünk lenne, részben ő is te lennél, hogy ne akarnám hát? – kérdi Adrián gyengéden, és amikor a szavak nyomán Kamilla arcán mintha megkönnyebbülés futna át, ő is megnyugszik. Nem tévedett, Kamilla tényleg akarja a babát. És Adrián most először engedi meg magának, hogy elhiggye, gyerekük fog születni, és a lebegős, puha boldogság, amely szétárad a testében, egészen elgyengíti.

Kamilla félősen elmosolyodik.

– Azt hiszem, vennünk kellene egy terhességi tesztet.

Adrián viszonozza a mosolyt, aztán kicsit nyújtózkodva a fürdőszobai szekrény egyik fiókjából előhúz egy papírtasakot, majd Kamilla ölébe borítja a tartalmát.

– Ezeket mikor vetted meg? – kérdi Kamilla nevetve, ahogy csodálkozva pillant a majd' tucatnyi terhességi tesztre.

– Sose szoktál hányni, szóval aznap, amikor először ébredtem arra, hogy a vécé fölé görnyedve öklendezel – közli Adrián.

– Ugye tudod, hogy valószínűleg egy is elég lesz? – kérdi Kamilla megemelve az egyik dobozt.

– Szerintem nem árt, ha többet is megcsinálsz. Hozok egy műanyagpoharat, amibe pisilhetsz – mondja Adrián, puszit nyom a lány homlokára, aztán felállna, de Kamilla döbbenten elkerekedő szeme megakadályozza a mozdulatban.

– Te elolvastad a használati utasításokat?

– A gyógyszertárban megkérdeztem az eladóhölgytől, hogy hogyan működnek ezek a tesztek – vonja meg a vállát Adrián, aztán feláll Kamilla mögül, és a konyhába siet.

Műanyagpoharat azóta tartanak itthon, mióta Lili körülbelül az ötödik csészéjüket törte el, mert Adrián unokája hajlamos arra, hogy megfeledkezzen a kezében tartott dolgokról, ha arról van szó, hogy a nagypapája ölébe mászhat, de most ezek a műanyagpoharak határozottan jó szolgálatot tesznek.

Mikor visszaér a fürdőbe, Kamilla épp fogat mos. Mikor végez, Adrián a kezébe nyomja a poharat, aztán a fürdőkád peremére ül. Kamilla aggódó-izgatott pillantást vet rá, aztán belepisil a pohárba (Adrián megállapítja, hogy a nőknek ez a legkevésbé sem egyszerű művelet). A pohár a mosdókagyló szélére kerül, majd mindketten találomra felvesznek a földről egy dobozt. Kibontják, átfutják, hogy pontosan mit is kell tenniük, majd néma csendben elvégzik a szükséges mártogatást, aztán a mosdókagyló mellé teszik a teszteket.

– Azért ez igazán gusztusos reggeli elfoglaltság – fintorog Kamilla. Adrián csak egy feszült félmosollyal válaszol.

Kezet mosnak a kád felett, nehogy véletlenül lecsepegtessék a két tesztet, aztán Kamilla háttal a mosdókagylónak Adriánhoz bújik. Adrián átöleli, puszit nyom a feje búbjára, de közben le nem veszi a tekintetét a tesztekről. Biztos benne, hogy Kamilla terhes, most mégis izgul. Akarja ezt a gyereket, és megijeszti a lehetőség, hogy talán hiába reménykedik – bár az is lehet, hogy akkor hibásak a tesztek, igazából még jó, hogy többet vett...

– Félek – súgja hirtelen Kamilla, és még szorosabban bújik a férfihoz.

– Mitől? – kérdi Adrián, és picit eltolja magától a lányt, hogy egymás szemébe nézhessenek, de természetesen azért nem engedi el őt, csupán a hátáról a csípőjére csúsztatja a kezét.

– Attól is, hogy gyerekünk lesz, és attól is, hogy nem. Én... csak félek.

Adrián sose fogja azt állítani, hogy megérti a nőket, ez már egészen biztos.

– Itt vagyok – mondja, és megsimogatja Kamilla arcát.

– Szeretlek, Adrián.

– Én is szeretlek, Kamilla – súgja Adrián, aztán puhán megcsókolja a lányt. Mikor elhúzódik, már somolyog. – És ha most mégsem lennél terhes, akkor a legkevésbé sincs ellenemre, hogy igen sokat és minden egyes alkalommal jó hosszan próbálkozzunk.

A szavak egy halvány és gyorsan elhaló nevetést csalnak elő Kamillából, de azért Adrián még így is büszke magára, hogy ebben a pillanatban képes volt egy kicsit feloldani Kamilla feszültségét.

Adrián nem pillant a tesztekre, pedig őrült nagy a kísértés, de Kamilla tekintete fogva tartja az övét. Nem tud másfelé nézni, ha a lány így néz rá – ez fizikai képtelenség.

– Szerinted... lejárt már az idő? – kérdi halkan, remegő hangon Kamilla.

– Ha lejárt, ha nem, én nem tudok tovább várni.

– Akkor háromra odanézünk?

– Egy...

– Kettő...

– Három.

Adrián tekintete mohón rebben a tesztek felé, és csak félig-meddig érzi, hogy Kamilla megfordul a karjában.

Két csík! Kettő, mindkettőn két csík van.

Adrián szédülten vigyorog.

Gyermeke fog születni, Kamillának és neki gyermekük lesz. Gyermeke lesz a nőtől, akit mindennél jobban szeret.

Ez... felfoghatatlan. A mellkasát mintha szétfeszítenék az érzések, a szíve megtébolyulva dobog, és amit érez, az csak ahhoz fogható, amit akkor érzett, amikor évekkel ezelőtt a galériában végre megcsókolhatta Kamillát.

– Terhes vagyok – súgja Kamilla, és kábultan közelebb lép a tesztekhez.

Adrián a tükörben figyeli a lány tágra nyílt szemét, a hitetlenségbe dermedt vonásait.

– Igen, tudom – neveti el magát Adrián felszabadultan.

– Kisbabánk lesz – jelenti ki Kamilla elfúló hangon, és ahogy megfordulva felnéz Adriánra, a szeméből könnyek szöknek meg.

– Igen – bólint Adrián, aztán viszont elbizonytalanodva néz Kamillára. – Most meg miért sírsz?

– Én... nem egészen tudom... csak... nem tudom...

– Azt hiszem, nem lesz egyszerű ez a következő kilenc hónap... – dörmögi Adrián, de közben olyan szélesen mosolyog, ahogyan csak nagyon ritkán szokott. Kamilla ránéz, és amikor a férfi magához húzza, a lány látható boldogsággal bújik hozzá. Adrián szorosan öleli Kamillát, aztán mikor a lány valami fura, szipogás és nevetés közötti hangot ad ki magából, egy hangot, ami egyszerre meghatottság és öröm, már tudja, hogy minden rendben lesz.