(Vadászat után, egy motel szobában - Valentin nap előtti napon)

– Dean?
– Igen, Cas? – Dean Winchester válaszolt a néhány méterrel távolabb álló angyalnak, miközben villát ragadott az almás-fahéjas pitéhez, amelyet Castiel éppen egy közeli étteremből hozott.

– Mi az a Valentin? – Az angyal a szokásos módon, furcsa szögben döntötte meg a fejét, mint amikor összezavarodott az emberek miatt, vagy bármiért, ami az emberi fajjal kapcsolatos, majd folytatta – Nem értem miért hozza ez lázba az embereket, és minek adnak ilyenkor egymásnak üdvözlő lapokat?

Sam, az ifjabb Winchester testvér megmozdult onnan, ahol eddig az ágyon feküdt, egy régi vadászattal kapcsolatos könyvet olvasott, amely még Bobbyé volt, és figyelni kezdett, bár úgy tett, mintha még mindig olvasna.

– Miért csodálkozol ezen, ember? A Valentin-napi lapok lányoknak valók, haver! – mondta óvatosan a zöld szemű vadász, mielőtt még egy falatot harapott a pitéből, és halkan felnyögött az ízétől.

- A nő a pénztárnál, akivel röviden beszéltem, azt mondta, hogy vegyek neked egyet.

Sam még jobban felvidult, és most egy kis mosollyal az ajkán becsukta a könyvét, hogy jobban odafigyeljen arra, merre tart ez a beszélgetés.
Talán ez a Valentin-nap végre összehozza a bátyját és az angyalukat. Úgy érezte, muszáj egy kicsit belefolynia ebbe a "vitába".

– Ó, miért mondta ezt neked? – kérdezte ártatlan arccal Sam.
– Jenelle, a pénztárosom megkérdezte, hogy nekem lesz-e a pite? Feltételezem, hogy a kérdés társalgási célt szolgált, mivel ez felesleges információnak ítéltem meg a vásárláshoz, ennek ellenére elmondtam neki, hogy Dean szereti a pitét, és hogy arra gondoltam, egy szép gesztus lenne, ha vinnék neki egy darabot, a stresszes munkanapja után, kihagyva azt a részt, ahol egy vad vérfarkas-támadás érte, és majdnem meghalt.
Jenellel még pár percig beszélgettünk, főleg Deanről, amikor megkérdezte, hogy tervezünk-e valamit kettőnknek együtt Valentin-napra, és vettem-e már kártyát. Amikor megkérdeztem, miért lennének terveink, vagy miért vegyek egy kártyát, ő csak mosolygott, átnyújtotta a pitét, és azt mondta: „Menj, vidd el neki, tigris!" Nem értem, miért, és hogyan vesznek részt a tigrisek a kártya, vagy pitevásárlásban?

Ahogy Castiel mélyebben belemerült a magyarázatába, a hangja egyre mogorvább lett, egyre zavartabb hangot ütött meg, és elérte azt a zavart szintet, amelyet csak ő tudott olyan találóan kezelni.

Az ágyon Sam vigyora egyre szélesedett, mígnem visszafojtotta nevetését, miközben Dean a motelszoba közepén állt, látszólag elkeseredve, hogy egy nő, akivel még soha nem találkozott, azt feltételezte, hogy ő és Cas melegek, egyetlen beszélgetésből levonva ezt a tényt.

– Haver... tudod, hogy arra célzott, hogy mi... oh, hé, Sammy, nem segítenél ki?

Segítségkérését ezúttal hallható nevetéssel jutalmazták. Úgyhogy mégiscsak neki kellett megadnia a választ.

(...)

A teljes történet az AO3-on olvasható. Link hozzá alul az External linknél / Külső hivatkozásnál, illetve kommentben.