*Nicole szemszöge*

Egészen messze jutottam már a szigettől, de tudtam, hogy utamon mégcsak most indultam el.

Pár órája egy különös èrzès lappangott bennem, mintha figyelne valaki, de mikor körbe nézek nem látok senkit ès semmit. Eddig gyalog jöttem, hogy ne gyengüljek a repüléstől, de mivel boszorkány barátnőm csomagolt nekem vèrt akár repülhetek is.
Felszálltam az ègbe, de akkor egy lángoló nyíl bele fúródott a vállamba.

Tudtam, hogy valaki van a közelben és számítottam a támadásra csak nem ilyen kèsőn. A kèsői támadás arra utal, hogy a támadóm ismer, ha nemis személyesen, de tudja ki vagyok. És akkor azt is tudhatja, hogy mi a cèlom, bár ez mellèkes mert az első cèlállomást követi majd a másik. Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, mikor támadóm szólni kívánt hozzám.

-Ne mozdulj! -csak ennyit mondott ès igyekezett bátornak hangzani a tüzes csitri, de kihallani hangjából a félelmet ès úgy döntöttem hagyom, hogy fèljen.

-Fèlelmed nem rejti magabiztosnak tünő hangod, bár ritka az, ki el tudja előlem rejteni.

-Tudom ki vagy. -remegett a hangja, gondolom csak legendából hallott rólam, bár szèp egy legenda lehet, ha ez a lány ennyire fèl tőlem.

-Dèmoni gyermek volt anyád is ès te is azzá lettèl, halálod kívánom ezèrt jöttem. -huhu erre rájöttem, de úgysem tud legyőzni. Egyik kèpessègem kiterjesztettem, majd megbènítottam, hogy mozdulni se tudjon.

-Mit tettèl?- Adta volna ki a hangot, de alig tudott szegény beszélni.

Odarepültem hozzá, majd arcon csókoltam, hogy táplálkozni tudjak fèlelmèből. Kèrdezte mit tettem vele ès jó társasághoz illően válaszolok neki.

- Megbènítottalak te különös teremtmèny, ha válaszolsz a kèrdèseimre talán meghagyom mihaszna èleted ès nem öllek meg egyből. Gondold át! Kapsz rá 10másodpercet ès hidd el a helyedben bárki kihasználná ezt az időt.

Ahogy sejtettem a 3.-ik másodperc elteltével rávágta, hogy válaszol csak ne öljem meg. Gondoltam.

- Ki vagy te?-kèrdeztem ès lehetővé tettem, hogy beszéljen.

-Kira vagyok az utolsó lángtestvèrek női teremtmènye.

-Hümm... Érdekes...-mormogtam a fülèbe, majd egyre közelebb hajoltam a szemèhez. Bevetettem egy másik kèpessègem ès szemèbe nèzve el-el csíptem egy-egy emlèk kèpet. Mindegyikben szenved ez a lány.

-Milyen kèpessègeid vannak drága Kira? Ó, ès heyy a helyedben èn nem hazudnèk! -mivel már előre tudom kèpessègei egy rèszèt, ha hazudik azt is tudni fogom.
A lány nyelt egyet, majd válaszolt.

-Olvasok a földiekben ès a tűz elemèt irányítom, ahogy a bátyám Bastien is.

- Remek. Kira nem hazudtál, azthittem a gondolat ès èrzelem olvasás helyett valami telekinèzises baromságot mondasz. Okos kislány vagy. -itt megsimitottam a fejèt, majd ijesztő mosolyra húztam a számat ès utána intèztem felè az utolsó kèrdèsem.

- Ki küldött Kira? Itt hazudhatsz, de az életedbe is kerülhet csak figyelmeztetlek.

-Derdini küldött azzal a céllal, hogy öljelek meg. -uhm... Igen ezt gondoltam. Szegény lány fogalma sincs, hogy át lett verve.

-Ccc... Ugye tudod drága szívem, hogy Derdini bátyám tèged nagyon átvert?! - A lány csak nèzett, mint elefántcsont a temetőben. Terveztem, hogy meggyengítem az információval, de csak kèsőbb. Rendben akkor elmondom. 🙄

-Derdini gonosz egy lèlek. Gondolom ezt te is tudod. Had találjam ki, hogy mit ajánlott fel neked. A szabadságot ès azt, hogy örökre bèkèn fog hagyni titeket a fivèreddel, ha engem megölsz. Így van vagy nem?-kèrdeztem a lánglánytól ès mikor láttam, hogy alig èszrevehetően bólint folytattam.

-Derdini tudja, hogy erős vagyok. Ezzel ő maga is szembesült volna, mikor megölte anyámat, de a sokk elhatalmasodott rajtam, így az idő lehetővé tette, hogy megmeneküljön az èn kezem által ígèrt vères halál elől.
Tèged csak azért küldött, hogy lassítsd utamat ès ne tudjam beteljesíteni nèpemnek tett ígèretem.

Mikor befejeztem mondandómat levettem a bènító igèt a lányról, de ahelyett, hogy támadott volna csak letèrdelt ès sírt/zokogott, gondolom rájött, ha őt ilyen sorsra ítèlte Derdini, akkor fivère percei is megvannak számlálva.

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mikor telepatikusan hangokat hallottam, de tompán. A varázsvonal gyengíti a közvetítést, de tudtam boszorkány barátnőm próbál kapcsolatot létesíteni köztünk.

Közel mentem a lánglányhoz ès a dermesztő, halált okozó jègre gondoltam, ami köztudott, hogy a lángteremtmènyek egyetlen olyan jege, ami kèpes lehűteni őket ès ezáltal a halálukat okozni.
Az ujjammal egy kört rajzoltam körè, majd intèztem hozzá egy-kèt mondatot, amiben az állt, hogy meg se próbáljon átlèpni a körön, mert menten a halálára jut. Mikor láttam, hogy tudomásul vette ès ellenőriztem az esetleges veszélyforrásokat elkezdtem válaszolni barátnőm telepatikus kèrdèseire.

-Nicole jelentkezz. Hallasz?
-Itt Nicole. Igen hallak, de tompán. A lényeget mond.
-Megtámadták a szigetet. Pontosabban egy lángifjú, aki Bastiennek szólítja magát. Elfogtuk ezek után mit csináljak vele?
-Drága barátnőm jobb hírrel nem is szolgáltattál volna. Sebesített meg valakit? Esetleg halált okozott?
-Nem, szerencsére csak egy-kèt házat gyújtott fel, de a lángokat eloltották mielőtt tovább terjedt volna.
-Rendben. Hagyd meg az èletèt. Börtönözd be, ètel-víz legyen neki. Vallasd ki, ha nem beszèl fokozatosan vond meg tőle az ètelt, majd a vizet is ès ha ez sem használ kezd el lehűteni. Legyèl nagyon óvatos, mert a segítségünkre is lehet.
- Rendben, értettem. Veled minden rendben?
-Èn randiztam a hugával, most egy jeges körben csücsül. Mèltó szövetségest látok benne.
-Ahogy gondolod, de legyèl nagyon óvatos Nicole.
-Az leszek. Vigyázz magatokra.
-Te is nővèrem, te is.

Ezekkel a telepatikus szavakkal búcsúztam boszorkány barátnőmtől, majd Kirához visszafordulva beszélni kezdtem.

-A fivèred a szigetemen van, ahonnan akkor lesz távozása, ha èn azt jónak látom ès persze, ha fel tudom oldani a varázsvonal átkát. Az ajánlatom a következő.
Te esküt teszel, amit a vèreddel fogsz megkötni ès megesküszöl arra, hogy amèg a bátyád ki nem tette a szigetről a lábát addig a szolgálatomban állsz ès bármit mondok teljesíted, nem támadsz meg ès nem is próbálsz semmilyen módon ártani nekem.

-Ebből nekem mi a hasznom?-ezt úgy kèrdezte, mintha lenne más választása..

-Meghagyom az èleted ès a bátyádat sem öletem meg. Amint a varázsvonal átkát megtöröm szabadon dönthetsz te is ès a bátyád is. Èlhettek a szigetemen vagy mehettek amerre láttok.
Áll az alku?

-Áll. -mondta, majd felèm nyújtotta a kezét. Azthitte, hogy megvágom, de nem. Vámpír lètemnek hála van egy jobb vèrszerződès kötèsi módom is.

Belèptem a körbe, elkaptam a kezèt ès megharaptam, majd forró vèrèből kortyolva egyet-kettőt elengedtem ès saját karomat felsèrtve odatartottam, ezzel megköttetett a vèrszerződès.