Jó pár évvel ezelőtt megismertem valakit.
Ez a személy az életem része lett. Találkoztam  majdhogynem hetente.
  Bele szerettem.  Nem tudom miért, és nem tudom hogy. Egyszerűen csak nem tudtam másra figyelni rajta kívül.
Évek teltek el anélkül hogy beszéltünk volna pár szónál többet.
Aztán egy szép napon, fogta magát és kisétált az életemből. Pontosan olyan gyorsan, és hihetetlenül ahogyan jött.
Fel sem fogtam mi történt, és már nem volt az életem része.
Egy év múlva beszéltünk facebookon.
Egy idő után heti rendszerré vált hogy beszélünk.
Ez négy évig ment így.
  Most van egy párom.
Úgy néz ki, lehetnénk Valakik Vele, de van egy párom.
Majd egy éve hogy része a mindennapjaimnak. Most el kéne engednem, hogy teljesülhessen egy hatéves álom.
Annyiszor képzeltem el, de annyiszor, hogy elmondani nem lehet. Egy valami nem stimmel. A képzeletben ez mindig boldog volt, és sosem fuldokolt könnyekben.