Be vagyok zárva egy kis szobába,
Próbálok kitörni, de nem megy,
Ments meg! Kérlek!

A szobában van egy oszlop,
Ahova ki lett kötve lelkem.
A kötelet elvágni nem mertem.

Üresek a falak, minden áll, s nem halad.
Minél többet vagyok itt, annál jobban félek.
Ments meg, és mondj valami szépet.

Ments meg! Kiálltok, de semmi.
Pedig nem én akartam ide jönni.
Van rám időd? Csak egy percnyi.

Ments meg, hallod!?
Hova nőjenek még a gondok?
Már soha nem leszek boldog.

Ments meg! Már mondani sincs erőm.
Ahogyan nincsen levegőm...
Utoljára mondom, valószínűleg végleg:
Ments meg, kérlek!