Az utcán sétálva minap',
Észrevettem egy madarat.
Más volt, mint a többi
Sokkal szebb és emberfölötti.

Meredten néztem az égre,
Elvesztem gyönyörűségébe,
Valami miatt, viszont félrenéztem
S mire pillantásom újra rá szegezhettem volna,
Nem volt neki se híre se hamva.

Gondolkodtam közelebb megyek,
valahol még ott lehet.
Egyre közelebb érek és megpillantok valamit a földön.
A szívbaj jött rám rögtön.

Eddig élvezhettem szépségét e lénynek,
Kimúlt a lélek.

Legalábbis én ezt gondoltam, de mikor odaértem
És azt hittem, hogy előttem lesz egy tetem
Magamban furcsán konstatálom,
Nem más ez csak egy lócitrom.

Akkor hova tűnt az én szépségem?
Ekkor felpillantok,
És meglátom őt repülni
Az égen.