Végül is valahogy hazajutottunk. Kate végig Nicholas-szal vitatkozott, hogy mivel Nicholas az idősebb, felelősséggel tartozott volna értünk. Végül Thomas választotta szét a vitázókat, és engem kérdezgetett, mi történt odafönt.

Olyan homályos az egész... - kezdtem, de végül sikerült elmondanom mindent, kivéve a jelet.

Rendben, még valami? - kérdezte.

Igen. - nyeltem egy nagyot, és Agnesre néztem. Ő vette a célzást, és teljesen elsápadt.

Nicholas viszont hamar visszanyerte az önuralmát, és a pillantás alapján ő is megértette, miről lehet szó.

Azt ne mondd, hogy a kis randidnak köze van ehhez! - mondta nevetve, és egy párnába temette arcát. - Ez haláli jó, hahaha!

Kevin és Dahlia szánakozva néztek rá, én és Agnes pedig elmeséltük a Karl-Christopheres ügyet, és a sötét svadisthana égésnyomot is megmutattuk.

Két muladharánus testvérem sűrűn bólogatott, majd megvizsgálták a jelet. Először egy átokfeloldó varázslattal próbálkoztak, de attól csak még jobban ragaszkodott a jel Agneshez. Agnes viszont ordított, mint a fába szorult féreg, mire Thomas nekilátott teát főzni.

Sam elmondta, hogy a kutatásuk eredménnyel járt. Lord véletlenül bevarázsolta magát az egyik cellába, de az nem blokkolta a teljes erejét. Két varázslata sikerült: egy blokkoló, ami visszapattant rá, és egy, amivel maga elé idézte Monsterrát. Neki viszont, mivel Lord energiarezgésén lett megidézve, nem csökkent az ereje, és ripityára robbantotta a cellát. A mágia viszont megmaradt, és Lord véletlenségből magába szívhatta azt. Kevinék beszámoltak a Városházán történtekről. Monsterra és Lord csak simán besétált a kapun, mire a biztonsági őrök rájuk támadtak. Kevin nem részletezte, de tízből csak három őrt találtak meg, és ők sem voltak szolgálatra kész állapotban. Ekkor érkeztek meg, de akkor már Monsterra nem volt sehol. Lord viszont lesből támadt hetükre. Ian kipuhatolózta, hogy Monsterra Cooperért ment, ezalatt Betty és William elkapták a japán újságírót, és a Darksolarba vitték. Nicholas felmordult, és kijelentette, hogy a bárja nem börtön, hanem, ahogy ő fogalmazott: "olyan nők munkahelye, akik olyan ostobák, hogy szakmát nem szereztek, de olyan szépek, hogy másképp szerzik meg evilági szükségleteiket, és olyan módszerrel, ami sokkal kézzelfoghatóbb, illetve nem csak kézzel fogható meg". Következett az a rész, amikor Agnes elment Cooperért, de Monsterra nem volt sehol. Így hát Agnes átadta Coopert Clarynek, aki a Smith-ház pincéjébe vitte a polgármestert, ahol Harry J. azóta is megfigyelés alatt tartja őt.

A csata folytatódott, és váratlan fordulat következett be, mégpedig egy hematitketrec formájában. William elmondta, hogy ő sikeresen belement a csapdába, majd miután Dahlia megjött a muladharánus szörny hajdarabjával, sokkal jobb volt a helyzet.

Aztán következett a titokzatos hang. Állításuk szerint csak Betty, Jasmin és Clary hallotta, és a hang irányába mentek, viszont őt Kevin és Dahlia figyelemmel kísérte végig. Mielőtt a baj megtörténhetett volna, szóltak nekik, és leparancsolták őket. Ekkor lett a hang hatalma erősebb rajtam, Nicholason és Katen.

Anya lassan odajött hozzánk egy tál Wendy Smith-féle áfonyás pitével, és halkan dúdolta az Üstdob-szimfóniát. Az üstdob hangja ráébresztett, hogy talán Lord nem elég erős, hogy valóban használja a saját átkát.

Kihagyta az üstdobot. - mondtam.

Az direkt is lehetett. Bár a te elméletedet sem zárhatjuk ki. - mondta anya, és felment a szobájába.

Cooper hamarosan feljött a pincéből Harry J. társaságában, így anya is visszaosont.

Nos, mi újság? - kérdezte Harry J. és Agnes egyszerre.

Kezd te! - mondta Harry J.

Oké, lényegében, gáz van. - mondta Agnes. - Maga jön. Hogy van?

Én? Jól.

Cooperre gondoltam.

Ja, vagy úgy! Él és virul. Szabad csávó. De nem egy macsó.

Mind elnevettük magunkat Harry J. rímpróbálkozásán, majd egyesével válaszolgattunk Cooper kérdéseire. Hol van, mit keres itt, mi történt, és hasonlók, végül adtunk neki egy kis pitét.

Poszeidónra esküszöm, ez a pite mennyei! - mondta, és mind a tíz ujját megnyalta.

Harry J. viszont ott helyben elsápadt.

Harry? - fogta meg anya Harry J. hideg kezét.

Már megint te?! - kérdezte Harry J.

Mr Jones? - szólongatta újra anya.

Jó újra látni, Harajonis testvér! - mondta Cooper.

Hogy Zeusz és Icten Ninc verne meg! - káromkodta el magát Harry J.

Közben Viola, Viola szülei és Anais is megjöttek, és a három Sharp is teljesen elsápadt.

Honnan ismeri Icten Nincet? - kérdezte mr Sharp.

Honnan, hát én mégis honnan tudhatnám? Hát engem ne érdekelne kultúrád? Érdekes és szép világ Amazonas, és ez a szó itt mind színtiszta igaz.

Homlokomra csaptam, és ujjaim közül lestem ki Harry J.-re, ellentmondást nem tűrően és vágyakozva. Végül bólintott. Visszabólintottam.

Honnan, hát én mégis honnan máshonnan tudhatnám, mint hogy a tizennégy testvér anyja a leánykám? - mondta Harry J.

Néma csönd lett a szobában, rajtam és Harry-n kívül mindenki elsápadt a szobában.

Dan-dan-daaan!- mondta Nicholas, az elsápadt emberekre nézve. - Most komolyan, csak én tudtam?

Öntelt tökfej. - morogtam.

Anya és mrs Sharp gyorsan megrázta a fejét.

Ez csak valami vicc, ugye? - kérdezte mrs Sharp. - Mármint, Harry Jones nem lehet az apám...

Én éreztem, hogy nem pusztultál együtt Amazonas-szal. - mondta anya. - Erre a fordulatra viszont nem számítottam.

Tehát a boldog, filmes családi ölelés elmarad. - mondta Harry nem túl lelkesen.

Senki nem válaszolt, és kínos csönd állt be. Aztán egyszer csak anya és mrs Sharp megrohamozta Harry-t.

Na, azért ne fojtsatok meg, lányok! - nevetett, és átölelte a lányait.- Mennyire hiányoztatok nekem!

Te tudtad. - jelentette ki Nicholas.

Igen. - mondtam, és felmutattam a középső ujjamat. Nekem azt mondták erről, hogy az abszolút kultúrálatlanság jele. De nem érdekelt, és jól esett bemutatni Nicholasnak.

Mivel az ebéd kellős közepén sikerült megidéznem Monsterrát, gyorsan ettünk valamit, aztán mi, a tizennégy testvér, azonnal a nappali-szentélybe mentünk. Itt Thomas elmagyarázta, hogy ha egy labirintust festünk, bezárhatjuk Monsterrát egy energiaképbe, és mire kijut az útvesztőből, addigra még egy energiamezőt is át kell lépnie. Persze az útvesztő falai tükrök és üvegfalak lennének, így megzavarja Monsterrát, mindeközben folyamatosan leszívná az energiáit.

Kevin és Dahlia elismerően bólintott, és mintha csak egész életükben erre készültek volna fel, botjaikat ecsetté alakították át.

Te vagy a főnök, Thomas. - mondta Dahlia.

Jól van! - mondta Thomas. - Ellenvetés?

Senki sem jelezte nemtetszését, így munkához láttunk. Kate, Jasmin és én megterveztük a labirintus alaprajzát, és gyufaszálakból körülbelül összeépítettük. Ian, Sam és Luke csapdákat terveztek, és ezeket is beleraktuk a makettbe. Betty, Clary és Agnes az anyagokat gyűjtötték listába, ami kell a munkához, majd ezt átadták Williamnek, Nicholasnak és Thomasnak, hogy szerezzék be a cuccokat. Kevin és Dahlia felfokozta a szobában az energiaszabájzónk szintjét, hogy minél könnyebben tudjunk dolgozni. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy minek a mi házunkba kazán, de a legfőbb kérdés az volt, hogy miért ez lett az energiaszabályzó. Biztos volt oka, és lassan éreztem a minden porcikámat kellemesen átjáró energiát.

Miután az előkészületekkel megvoltunk, megkezdődött a festés. Először is az energialény, más néven asztrálmentoraink kötényeket adtak át, majd sürögni-forogni kezdtek. Először bekötötték a szemünket, majd Mulan Dhara különböző füstölőket gyújtott meg. Volt köztük eukaliptusz is, egyedül ennek az illatát érzetem. Svadis Thana énekelt, de valahogy úgy, hogy tizennégyünknek hétféle dalt, legalábbis úgy tűnt nekem, közben egy gyümölcstálból vettem egy-egy áfonyát. Manin Pura hét különböző lámpással világított nekünk, én a kendő mögül csak a kék fényt láttam halványan. Anna Hata egy-egy puha lepedőt terített ránk, Visi halkan mesélt a csakramágusokról. Aja Naja vibráló fénysugarakat irányított a megfelelő csakráinkra, Sahas Rara pedig egyszerre masszírozta meg a talpainkon a csakráink érintette területeket. Évekkel ezelőtt meglepődtem volna rajta. Most olyan nyilvánvaló.

Végül ott volt anya asztrálmentora, Nira Vana, aki összehangolta és erősítette a többiek munkáját.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kész a kép, és mi benne vagyunk.

Csodálatos varázslat, nem igaz? - kérdezte Thomas, mi pedig elégedetten bólintottunk.

Csakhogy még nincs kész. - mondta Kevin, és intett, hogy energizáljuk a tükör-és üvegfalakat.

Miután ezzel is megvoltunk, kijöttünk, és régi tekercsekből olvastunk varázslatokat a képre, hogy biztosan fogva tartsa Monsterrát. A papír ősrégi volt, legalább ötszáz éves, következtetésképpen az első csakramágusoktól származik.

Nos, úgy hiszem, jó lesz. - mondta Dahlia.

És nem is nehéz. - mondta Agnes, felemelve a képet.

Na és a keret?! - kérdezte Clary. - Keret nélkül olyan snassz!

Nem rossz ötlet. - mondta William. - Kristályberakással?

Újabb adag energizálást kérek! - mondta Kate. - Amúgy benne vagyok.

Mind folytattuk a munkát, először energiahullámokat sodortunk össze, mint egy fonalat. Ez lett a keret alapja, majd Jasmin javasolta, hogy ismer egy úgynevezett Shambala karkötő fonást, és a kristályok beleszőhetők a karkötő-keretbe.

Miután ez is kész lett, és a kép köré igazítottuk a keretet, Luke javasolta, hogy öntsünk rá műgyantát. Anya először furcsán nézett rá, majd bólintott.

Orgonit. - magyarázta. - Életerő energiát állít elő negatív energiákból, műgyanta, fém, kristályok, és főleg hegyikristály kell bele. Kevinnel öntöttünk néhányat.

Hát persze! - mondta Kevin, Betty elszaladt érte egy mezőgazdasági üzletbe, majd ráöntöttük a keretre.

Kell bele díszítés. - mondtam, és egy "Csakra" feliratú dobozból csillámport szórtam rá. - Wendy Smith néha öntött ilyet. Mindig használt csillámport. Ez egy kis tartalék.

Pár percig szinte megbabonázva néztük a remekművet, majd mind egymásra mosolyogtunk.

Szép lett. - mondta Thomas. - És tudjátok, mi jön most...

Munkaszelfi! - mondtuk, és mi, a tizennégy testvér, anya és a nyolc mentor beálltunk.

Megkértük Harry-t, hogy fotózzon le minket, majd mind mondtuk, hogy: Kundalini! Merthogy csíz helyett ezt szoktuk mondani mi csakramágusok és a közeli jó ismerőseink.

Harry bólintott, majd megmutatta nekünk a képet. Még ez is sugárzott az erőtől, ezért ezután a nyomdában kötöttünk ki. Persze előtte egy példányt nyomtattunk a képből, hogy legyen mit fénymásolni.

A nyomda vezetője egy öreg bácsi volt, aki szinte a barátom is volt.

Jó napot, Andy bácsi! - mondtam szélesen mosolyogva.

Bácsi a jaú ídes öregatyád, Smith! - mondta, és játékosan összeborzolta a hajam.- Mit tehetek írted és a tizenhá' tesódér'?

Fotó. - mondtam, és elé toltam a képet.

Ő megvizsgálta, majd füttyentett.

Jó ídes öregem, ez nem semmi, visuddhanátusom! - mondta. - Oszt hány köll?

Huszonegy.

Tizennégyről volt szó. - mondta Thomas halkan.

Oszt hova? Kiviszem én bizisten, ha köll!

Tizennégy nekünk, egy anyámnak, kettő a barátaimnak, egy a nappaliba, egy a L'Art D'East-be, egy csak úgy Amazóniába, egy pedig a magáé.

Haj, hát köszönöm szípen, Aranyszívű Nicám! Júl sejtem, hogy ez a Ekhidna ellen köll?

Igen. - mondta Sam.

Jú idesapám, ez mágia a javábul, és labürintosz, még a huszonegy fotó is! Na szép, őrizem az enyimet, oszt csörrentek, ha gáz van!

Köszönöm, Andy bátyám, áldja az ég! - mondtam, és hazamentünk.

Kevinnek olyan savanyú volt az arca, mintha öt kiló citromot evett volna, de Nicholas és Clary is furcsán nézett ki. Persze, mivel ők nem APC-ben nőttek fel, nem ismerhetik Andy bácsit sem olyan jól.

Kedves fickó. - mondta Kevin.

Igen. - mondtam. - A legrendesebb exomagisz.

Mágus volt? - kérdezte Dahlia hitetlenkedve.

Igen, csak még amikor a városba érkezett, lemondott erről. Mellesleg a cameloti Merlin reinkarnációja.

Bírom a bácsit! - mondta Kate. - Intelligencia a maga eleganciájával.

Lamour? - kérdezte Ian, de Kate játékosan belebokszolt a vállába.

Lamour, ha tata leszek! - mondta.

Na igen, látszik a testvéri szeretet, és az, hogy Harry Jones unokái vagyunk. Mind a tizennégyünkben van egy kis vásottság és csipkelődő humor.