"Álomátok. Sima, egyszerű álomátok. Nem ütheti ki a valaha volt legnagyobb mágust!" - dühöngött magában Lord.

"Tévedtem veled kapcsolatban, Nagyúr." - mondta mentora, és dühösen felszisszent. - "Csak azért vagy életben, mert elosztottam magunk között az Örök Álom Átkát. Profi lány, melyik nőtől, hm?"

"Nem érdekel a téma."

"Igazán kár. Most próbálj meg felébredni, sajnos dolgom akadt."

Christopher Lord verejtékben úszva ébredt föl a Smith-ház börtönné alakított pincéjében. Mosolyogva figyelte a cellák energiablokkoló rácsait, mindenfajta, de nem minden erősségű mágiára készülve. Megpróbált egy villámot lőni a rácsra, de az visszapattant, és eltalálta a mennyezetet. Elkáromkodta magát, majd a lyukra tévedt a tekintete. Egy fénysugár esett onnan a szemközti folyosóra, ahol egy teleportálókapu romjai voltak. Kharinnausz elmosolyodott, megfogta a rácsot, és túltöltötte sötét energiával. Az könnyedén szétpattant, szilánkjai rendezett formába estek darabjaira: egy félhold volt, melyet egy tízsugarú nap egészített ki.

Apa. - morogta a sötétmágus, és megállt a kapu előtt. - Tudom, hogy odaát vagy valahol, megtalállak, és elveszem az erőd.

A kapuban szürkés energia jelent meg, és mintha egy fejét csóváló fa képét öltötte volna magára.

"Te sosem változol, Kharonis." - suttogta Liták halkan.

"Nem vagyok Kharonis. Kharinnausz vagyok."

Kharinnausz belépett a kapun, és úgy érezte, hogy menthetetlenül zuhan, csak éppen fölfelé. Rémülten hunyta be a szemét, és imádkozott.

Itt van. - mondta Anais ijedten. - Viola, kifutunk az időből!

Fel kell gyújtanunk az iratokat. - mondta Viola.

Az olyan sablonos. Amúgy is, a manipuránus iratok nem égnek el csak úgy! Másik ötlet?

Víz alá kell temetni Amazonast.

Tessék?!

Atlantisnak is kell lennie valahol. Ez most Atlantis II lesz.

Te tudod. Én viszem az ereklyéket Litáknak, te intézd az Atlantis-projektet.

Viola Sharp bólintott, majd gyorsan átszökkent egy gyökéren, és Visuddha szobája felé rohant.

Anais a Bölcs Öreg törzséhez ment, megérintette a fába vésett Liták-jelet, és az új bázis központi termébe jutott.

Nagyapa, nagyon szükségem lenne a segítségedre! - mondta, és elővette a három ereklyét. - A fiad medálja, botja és energiaszobra. Kérlek, nagyapa, most van rád a legnagyobb szükség!

Milyen jól látod a helyzetet! - mondta Kharinnausz, és a lány azonnal megpördült a tengelye körül.

Még egy lépés, és felgyújtjuk az egész kócerájt! - kiabálta Anais.

Viola hirtelen megtorpant: vette a célzást, és kivett az egyik fiókból egy manipuránus tekercset.

Futótűz, álfutótűz... Ez lesz az!

Viola Sharp varázslásra emelte bal kezét, jobbal tartotta a tekercset, és a rajta lévő mozdulatokat utánozta, közben szavalva a varázsverset.

"Agni, aki a Tűz istene vagy, Ellenségeimnek nyugtot ne hagyj, Megégetni nem akarom, Csak ijedjen meg a barom! A futótűz szent, De nem hagy majd szenet."

Anais lélegzetvisszafojtva várt, majd a tűz terjedni kezdett. Bátran elmosolyodott, majd futni kezdett az egyik felfelé vezető folyosón.

Ha kell a bot, kapj el! - mondta.

Viola fáradtan ült le egy székre, majd próbálkozott nagynénje egyik erősítő mágiájával.

Én nem tenném. - mondta egy energialény. - Nira Vana vagyok, Csakraella segéde. Anais ide fogja csalni Kharinnauszt. Neked fel kell állítanod egy csapdát, és én előkészítek egy amnesztiálást és visszaküldést.

Jó terv. Benne vagyok.

Anais hamarosan kimerült az egyszerű átkok visszaverése és a futás közben. Egyszer csak meglátta a csakraanya szobáját, és gyorsan besurrant.

Ugye kész a csapda?

Kész. Sahasraránus átok, és egy teleport a börtönbe. Új szárnyat építettek oda mágusoknak.

Jó.

Kop-kop, megjött a pizza! - mondta Kharinnausz.

Rúgja be a csengőt! - mondta Nira udvariasan.

Az ajtó darabokra hullott, a szoba üresnek tűnt.

Szép napot! - mondta Viola, és lerántotta a leplet a feketelyuk-csapdáról. - Emlékszik rám? Ezt az egy emléket hagyom meg magának innen. Nem fog fájni!

A feketelyuk egy női arc képét öltötte magára, és magába szívta a sötétmágust. Anais elismerően bólintott, majd visszarohant a Bölcs Öreghez, és letette a tárgyakat.

Ott tartottam, hogy kérlek, őrizd meg ezeket!

Kérésednek nem mondok ellent. - mondta Liták, és a fa elnyelte a tárgyakat.

Az öt városalapító megérkezett Richard Wales házához. Fehérre meszelt falú, ókori indiai stílusú ház volt, hatalmas kerttel körülötte, amit Eligius nagyon irigyelt mindig is. Wales és Harry Jones rég óta barátok voltak, még az APC előtti években. Bár sokan nem tudták, Wales valaha amazonasi kincstárnok volt, ennek ellenére Harry J. álmodni sem mert volna ilyen szép házat. Peterson a biztonsági rendszert irigyelte leginkább, a mindenhol gondosan és ízlésesen elrendezett kamerák és lézerek kusza labirintusát. Ilarion csak az antik dísztárgyakat vizsgálta, amiket a biztonsági rendszer őrzött. Horatio a kertben gyönyörködött. Mindig is érdekelte őt a botanika, így a milliárdos kertje egyenesen lenyűgözte, és belépődíjat fizetett volna, hogy körbejárhassa. Utolsó társuk és barátjuk, Morgan Karlson a tökéletes harmóniát és az azonnali munkát látta benne: egy bolond, kezdő bűnözőt azonnal elkapott a rendszer, és kezdetét vette a bírói eljárás.

Harry csengetett, és egy fiatal nő nyitott ajtót.

Jó napot, uram! - mondta a lány.

Jó napot, Wales kisasszony! - mondta Peterson. - Richardot keressük. Bemehetünk?

Apa nincs itthon.

Nincs? És hol van? - kérdezte Eligius.

A börtönszárnyalapításon. Nem maradnak egy teára?

Nagyon szívesen. - mondta Ilarion.

Nem, köszönjük. - mondta Horatio. - Az apja hatalmas veszélyben van. Emlékszik Christopher Lordra?

Természetesen. Az a démon tönkretette az életem. - mondta, és a volt polgármesterre sandított. Ő lassan bólintott, majd a lány folytatta. - Bizonyára monsieur Karlson is ott lesz az avatáson.

Köszönjük, nagyon nagy segítség voltál. - mondta Ilarion. - Ja, ha szeretnél egy jó könyvet olvasni...

Ilas! - mondta Horatio. - Gyere, ne szemezz nálad fiatalabbal!

Nem is... jövök.

Az öt férfi megköszönte a segítséget, majd elindultak a börtön felé. Petersonnak megvolt az a rossz érzése, hogy könnyen a rácsokon belül találják magukat.

Harry J. vidáman köszöntötte Wales-t éppen egy perccel az avatás kezdete előtt. Wales kedvesen visszamosolygott, majd minden szín kifutott az arcából.

Nem kéne itt lenned. - mondta. - Valami gond adódott?

Ami azt illeti, igen. - mondta Peterson. - Lord megszökött. Vadászni fog rád és Morganre is.

Morgant nem kell félteni. - mondta Horatio.- Lord nem fog a saját ükunokájára támadni. Főleg nem a kedvenc lányától valót.

Elég legyen már! - mondta halkan Karlson. - Utálom ezt a témát. Sziasztok, minden oké?

Nem. Lord visszatér. - mondta Ilarion.

Többet nem szólhatott, mert azonnal a színpadra hívták Karlsont.

Mr Karlson, szólna pár szót a közönségnek? - kérdezte egy újságíró.

Örömmel.

Mit gondol az Aniplancityben történt bűnözéssorozatról? Jobb a helyzet azóta, hogy Alan Cooper a polgármester?

Véleményem szerint amióta 2014-ben per indult Richard Wales ellen Christopher Lord kezdeményezésére, romlik a helyzet. Remélem, hogy mr Cooper nem ejt hibát, és az új börtönszárny megfékez bizonyos ádáz mágusokat.

Kik jelenthetnek ránk veszélyt? Tudna példát mondani?

Erről nem nyilatkozom.

De bíró úr...!

Nem akarok tömeghisztériát. Szép napot!

Az újságírók egytől egyig felmordultak, majd az új rendőrkapitány próbált rendet teremteni.

Nyugodjanak meg! Elvégre, bár ez a legnagyszerűbb ember alkotta mágikus börtön, mégiscsak kő és vasrács.

Na persze.- mondta Harry J.- Amazonas a tökéletes börtön. Fa és élő mágia.

Mondja kapitány úr, van esély rá, hogy elfogják a körözött Harry Jonest, Magicáékat és Peterson exrendőrurat?

Körözés? - nézett össze az öt érintett.

Richard Wales épphogy belekortyolt kávéjába, de azonnal ki is köpte.

Tessék? Nem ők az ellenség...! Ez tiszta őrület! Tiltakozom!

Ha nem ők, akkor ki, mr Wales?

Hogy kicsoda? Nem is sejtik? Átmosta valamennyiük agyát a titkos vállalataival, amíg segítséget nyújt álszervezeteknek. Ez az ember közismert figura, Christopher Lord. Hagyjanak végre a kérdéseikkel! Tiszta őrület...!

A multimilliárdos átkozódva jött le a színpadról, és amilyen gyorsan tudott, menekült villája felé, magával húzva a hat másik városalapítót. Ők egy ideig csak sodródtak a tömeggel.

Harry J. egyszer csak visszanézett a börtönszárny felé: az egyik cellából Christopher Lord mosolygott vissza rá, a falra vérrel üzenetet írva: "Hamarosan jövök, Harajonis herceg!"

Káoszszülött. - sziszegte Harry Jones.

Tessék? - kérdezte Wales.

A Sötét Nagyúr fantomja. Bejutott a börtönbe.

Én is látom. - mondta Horatio, homlokát ráncolva.

Ne rezeljetek már be ennyire! - mondta Karlson nevetve. - Ez valóban ő, csakhogy teljes valójában.

Jó annak, aki az ükunokája. - morogta a feketemágus.

Ez kissé gonosz volt, Hors. - mondta Eligius, és sóhajtott.- Menjünk haza!

A hat alapító lassan, különböző sikátorokon át eljutott a Smith-házig, és bezárkóztak. Összenéztek, majd a bíró és a multimilliárdos elismerően füttyentett. Lassan, félve leültek a nappaliszentély vörös párnáira, majd hamarosan kopogtattak és csengettek egyszerre.

Az alapítók egyszerre ugrottak fel ülőhelyeikről, majd éppen sorsot akartak húzni, ki nyisson ajtót.

Kop-kop, pizza! - mondta az illető.

Anais. - sóhajtotta megkönnyebbülten a volt polgármester, és ajtót nyitott.

Tárgyak? - kérdezte Eligius.

Litáknál. - mondta Viola. - Lord?

Börtönben. - mondta Ilarion.

Anais gyorsan feltalálta magát, főzött teát, majd körbevezette Wales-t és Karlsont a házban. Ezalatt a három mágus imákat mormolt, Harry J. és Peterson pedig halkan beszélgetett.

Egyszer csak betoppant az ajtón Csakraella és Jane. Harry J. azonnal felállt, majd a mágusok is.

Vera? - kérdezte Viola.

Igen. - mondta Jane. - Találtunk megoldást, azaz Liták segítségével. A varázstárgyak ellensúlyozása Csakraella és az én mágiámmal gyógymód volt. Tea kell.

Anais és Viola bólintott, és utasításokat osztogattak. Harry J. a növényeket szedte le. Wales megmosta és felvágta őket, Karlson kis tasakokat készített, Horatio kiszárította a leveleket, Ilarion feltette a vizet forrni, Eligius összegyűjtötte a csakrák erejét, és beletette a filterekbe. Anais megcsinálta a filtert, Viola pedig elkészítette a 14 csésze teát.

A Csakrák anyja elismerően bólintott, majd átteleportálta magukat a Lord-pincébe. Letette a csészéket gyermekei feje mellé kis asztalkákra, majd a terem közepére sétált. Néhány szót suttogott, majd kígyósbottá vált, és tekeregve tekingetett a többiekre.

A tizennégy testvér sorban ébredezett, majd megörülve a teának, boldogan kortyolták.

Hm. Második csakrabaleset. - motyogta Veronica.

Mind nevettek, majd a testvérek az eddigi eseményekről érdeklődtek. Horatio készségesen elmesélt mindent, de valami még nyugtalanította a testvéreket.

Mi van Duck-kal? - kérdezte Vera félve.

Fel...robbant.- mondta Kate. - Amikor a fejembe került, és elájultam, egy energiahullám söpört végig rajtam, és minden bennem élőt felrobbantott.

A... csodás, remek... Asszem, csinálok egy pitét. - mondta a visuddhanátus, és a Smith-ház konyhájába ment.