Hívj erősítést! - mondta Anais.

Mégis honnan?! - kérdezte Viola.

Magicáék, Harry J. vagy Peterson, akárki jó, csak jöjjön azonnal!

Viola bólintott, és elrohant. A szörny nem volt ilyen gyors, utánakapott, de elvesztette az egyensúlyát, és hanyatt vágódott. A lány mosolygott, és egy késsel lemetszette a szörny tollas farkának végét. A szörny felüvöltött, Cooper pedig feltápászkodott. Erre a lény belemart a lábába, és vörös köveket köpött rá.

Muladharánus. - morogta Anais, és elővett egy vörös pálcát.

A lény nyüszített, majd felrepült, és eltűnt.

Áúh, a fejem! - mondta Cooper.

Szívesen. - biccentett Anais, és a pálcát odadobta Coopernek. - Önvédelemre. A szörny még visszatérhet.

Milyen szörny? - kérdezte egy férfi a háta mögött.

Horatio, végszóra! - mondta a lány, majd összeráncolta a homlokát.

Anais, mi a baj? - kérdezte Viola.

Nem... nem emlékszem, miért hívtalak ide tieteket. Miért...?

A vörös szörny. - mondta a polgármester, és átadta a pálcát. - Itt volt, rám támadt, azt mondtad, muladharánus, vagy mi.

Hát persze! - csapott a homlokára Anais.- Menjünk be, mindent megbeszélünk...

Hajnal volt. Az antimuladharánus a kacsaúsztatónál szállt le, ahol rossz útra térített kacsa-animágus szellemek várták. Halkan nyüszített, majd farokvégét vizsgálta. Kőomlásszerű hangján panaszkodott, majd egy fekete köpeny suhogását hallotta.

Nagymester! - mondta töredezett angolsággal, és igyekezett meghajolni, amikor oldalra esett, bele a vízbe.

Christopher Lord csak mosolygott, majd felsegítette a szörnyet.

Farok... egyensúly nincs. - mondta, szomorúan lengette meg farkát, és dühösen nézett messze, Lord mögé. - Megment Cooper-csótány, és én nem tud eltaposni.

Értem. - mondtaszárazon, közben megérintette a lény farkát, ami így visszanőtt.

Hálás.

Hálád jeléül... holnap betörsz a régi villám pincéjébe, és jelentesz nekem, mi a helyzet Smithékkel.

Igen, Nagyuram! - mondta a muladharánus szörny, és elrepült.

Helyette egy svadisthanátus társa jött. A sötétmágus szenvtelenül nézett rá, majd suttogott valamit a fülébe. Ő bólintott, és elrepült.

Christopher csettintett, és hamarosan a polgármesteri hivatal előtt állt, sötét öltönyben, tökéletes megjelenéssel, aktatáskával a kezében, benne önéletrajzzal. Negyed hét lett, amikor is Alan Cooper újságot olvasva megérkezett.

Jó reggelt! - mondta, fel sem nézve, majd kivette cigarettáját a szájából. - Kora reggeli dugó, nincs is rosszabb ennél.

Csak egy álmatlan éjjel, amikor megpróbálják elrabolni. - mondta Lord, és kivette önéletrajzát, azzal legyezte magát, hogy azzal enyhítse a meleget.

Igen, az. - mondta Cooper fájdalmas arccal, majd letette az újságot. - Mr Lord...

Igen, én! - tárta szét két karját Lord.- Talán megleptem? Azt meghiszem.

Miért jött?

Állásinterjúra. Tudja, rajongok ezért a városért, az alapítók között voltam, Harry Jones-szal, a három Magicával, Petersonnal és a mostani bíróval együtt. Jogom van rá, hogy a helyettese legyek. Mutatok valamit, ami tetszhet magának.

Valóban? Lepjen meg, mr Lord!

"Ó, te ostoba halandó!" - gondolta Lord, és rámosolygott a polgármesterre.

Coopernek egyáltalán nem volt gyanús a helyzet. Ő és Lord az irodájába ment, majd leültek az asztalhoz.

Ez a hőség! - mondta Cooper.

Borzasztó, elhiheti nekem, a börtönben hűvösebb volt, a föld alatti kőpincében.

Nyissak ablakot?

Ahogy gondolja. - mondta Lord. "Csak ki ne essen innen a tizedik emeletről!" - gondolta, és már éppen készült kilökni őt.

A polgármester hátrafordult, és meglepetten nézett rá.

Csak jobban akartam érezni a szellőt. - szabadkozott.

Rendben. Más kérdés, mit akart mutatni?

Ezt. - mondta Lord, és kivett egy mappát a táskájából. - Ezt a képsorozatot úgy hívom, megtévesztés. Két lovat lát, vagy egy női arcot?

Elképesztő.

Ez itt... nézzen a spirál szélére vagy közepére. Kicsit olyan, mintha mozogna, forogna, nem igaz? Kezd kissé álmos lenni, és vakon megteszi, amit kérek.

Azt teszem, amit mond, mr Lord!

Helyes. Elmondja, hol találom Magicáékat, Petersont és Harry Jonest.

El is vezetem, uram!

Nagyon helyes! - mondta Lord, és leült a polgármesteri székbe.

Aztán csettintett, megjelent előtte Susan Magica, és elmosolyodott.

Készen áll, Cooper? Gondoljon a célra, én pedig elteleportálom magunkat. Maga pedig, Magica kisasszony, elkezdheti tervezgetni az apja elleni harcot.

Másra sem vágyom. - mondta Susan, és mosolygott. - Kharinnausz Nagyúr.

A muladharánus szörny elérkezett a villa pincéje elé. Benézett az ablakon: senki mozgó nem volt bent, így könnyedén beugrott egy kis résen.

Amint meglátta a két Smith-t, elégedetten sóhajtott, majd hirtelen felszisszent.

Muladhara. - sziszegte, és átrepült abba a terembe, ahol a tizennégy testvér és Csakraella gyengélkedett. - Itt van.

Mu A Rahdal. - mondta a svadisthanátus szörny. - Te mit csinálsz itt?

Smith-ellenőrzés. Te mit csinál, Sva A Nahtsid?

Keresem Anais Lordot és Viola Sharpot. Itt is jártak. Ha itt vagyunk, megölhetnénk Kevint, Dahliát, Thomast és Agnest.

Csakraella a "megölhetnénk" szóra hirtelen kinyitotta a szemét, és felpattant.

Abból ti nem esztek! - mondta, botjával suhintott egyet, mire a két szörny nyüszítve menekült.

A mester eljön érted! - mondta a svadisthanátus szörny, és elfutott.

Gyáva férgek! - kiáltott utánuk Csakraella, mire Jane és Anasthasia berohant.

Ellie! - ölelte át Jane a nővérét. - Te vakmerő visu-nirvánus!

Örülök, hogy élsz. - mondta Lady Anasthasia.

Ó, én most halott státuszban vagyok. - mondta Csakraella zavartan. - De azért köszönöm. Most mennem kell. Hívjatok, ha a gyermekeim...

Minden rendben lesz, menj csak nyugodtan.

Kössz, Jane. Kundalini veletek... és most a valódi istennőre gondolok, nem magamra.

Furcsa a szél. - mondta Horatio. - Eső lesz, sőt, cunami, igazi indiaias cunami.

Hagyjuk veszni a várost? - kérdezte Ilarion félve.

Természetesen. - mondta Eligius. - Szenvedhetnek kicsit, nem?

Ilarion, Eligius, nem ismerek rátok! - mondta a feketemágus.- Az a rengeteg ártatlan...?

Építünk nekik hajót. - mondta a szürkemágus.

Dehogy.- mondta a fehérmágus. - Aki ártatlan, az már itt van a Smith-házban.

Nincs itt éppen senki. - mondta Ilarion.

Szadista vagy. - jelentette ki Horatio.

Csak rossz kedvem van.

A három mágus így vitatkozott, amikor Harry Jones megelégelte a vitát, és éppen kifelé indult. A szürkemágus szeme hirtelen megvillant, és az ajtó felé nézett.

Baj közeledik. - mondta, majd az ajtó hirtelen berobbant.

Kharinnausz mosolyogva lépett be rajta, mögötte Alan Cooper és egy fekete csuklyás alak.

Sajnálom, hogy csak így berontok. - mondta, és két karját varázslásra emelte. - Vagyis igazából nem, nem sajnálom. Milyen szívesen repítenék egy tűzgolyót az önelégült képedbe, Horatio Magica! Csak egy baj van: az erőm labilis a varázstárgyaim nélkül, úgyhogy... Adjátok át a talizmánom, különben Cooper meghal. Ezt puszta kézzel is szívesen megteszem.

Nem adjuk át a talizmánt. - mondta Harry J. - Menjen a pokolba, ahonnan jött!

Ó, mélyen tisztelt expolgármester úr! - hajolt meg a sötétmágus. - Micsoda megtiszteltetés! Szívesen hazamennék, csakhogy nincs hová. Nekem itt jobban tetszett, és jól választottam új hazát. Ti viszont rosszul döntöttetek. Muszáj lesz másnak elvégeznie helyettem a feladataimat. Hagy mutassam be legszorgalmasabb, legtehetségesebb tanítványomat, az Árnymestert!

Önért bármire hajlandó vagyok, uram. - mondta az Árnymester, előlépett a mágus mögül, és levette csuklyáját.

Susan. - szisszent fel Horatio.

Látom, barátom, felismered a lányodat. Te tetted azzá, ami, ha jobban meggondolom. Utálatos varázsló voltál, és a lányaidat senki nem merte elvállalni, rajtam kívül.

Te aljas...

Én aljas, igen. Aljassá teszem a tanítványaimat is. Susan, tiéd a pálya.

Susan bólintott, és megindult apja felé.

Susan, ne! - kiáltott Horatio.- Nem akarod ezt tenni...

Igenis megteszem. És önszántamból. Tönkretetted az életem!

Micsoda dráma, gyerünk már! - sürgette Kharinnausz.

Horationak is van aljas tanítványa. - mondta egy ezüst-aranyköpenyes lány, és egyenesen a mágus elé ugrott. - Szép álmokat!

Egy pillanat volt az egész, amíg az álomátkos penge belehatolt a sötétmágus mellkasába, és összeesett.

Te, ribanc. - mondta Susannek, a nyakához szegezte a tőrt, és levette csuklyáját. - Ne bántsd többé a féltestvéreimet és a barátaimat, ha jót akarsz magadnak!

Anais Allan? Te csak egy senki vagy!

Lord. - javította ki Anais, majd egy jól irányzott átokkal kirepítette a lányt az ablakon, egészen a kikötőig.

Peterson még a távolodó test után nézett, majd elégedetten füttyentett. Harry J. megveregette a vállát, majd Horatiohoz fordult.

Hé, jól vagy, Hors?

Az a mocsadék egy gyilkost csinált a lányomból. - mondta a feketemágus, felment a szobájába, és becsapta az ajtót.

Most mit fog tenni? - kérdezte Peterson.

Sauront játszik, és társai, Darth Vader, Voldemort, Morgan le Fey, Kirké, és minden eddig létezett sötét varázsló segítségével elsöpri Lord-csótányt. - mondta Ilarion. - Mindig ezt csinálja. Aztán megjövök én, mint Gandalf, majd jön Eligius is, mint a sötét varázslók ellenségei, és segítünk Horationak elpusztítani Lordot. Persze utána Jön Merlin és Liták, és visszazökkentik Sauront a valóságba.

Fura... - mondta Harry J., majd megrázta a fejét. - De tök jó, hogy ilyen jó testvérek vagytok ti hárman.

Röhög a vakbelem. - mondta a szürkemágus. - Jó a mágusélet, csak korrupció ne volna.

Dettó. - mondta mr Peterson. - Jut eszembe, mi van Richard Wales-szel és Morgan Karlsonnal?

A volt támogató és a bíró? Áldozatok lesznek, szerintem. - mondta Eligius.

Minden bizonyára. - mondta Horatio, és lecsúszott a lépcsőkorláton. - Hol a seprűm, Potter?

Ma Saruman vagyok. - tiltakozott a fehérmágus.

Én meg Liták. - mondta Ilarion.

Fene. Mentsük meg a régi cimborákat?

Még szép.

Az öt városalapító elindult, de Horatio még megállt Anais előtt.

Ha akarod, megtanítalak arra, amit tudok. De nem erőltetek rád semmit. Itt vannak az ereklyék, a következő komppal menj el Amazonasba, és vidd el a cuccot Litáknak!

Rendben. Minden simán fog menni. - mondta Anais. - Viola, jössz?

Oké. - mondta Viola, felállt, és ki-ki ment a maga dolgára.

Helló!

Kis kihagyás után (khm, nyár vége óta nem írtam ezt a sztorit, na mindegy, elfoglalt voltam, és csak nemrég tudtam folytatni), itt a következő rész. A következőre nem kell majd ilyen sokat várni.