Mi lesz, ha nem ébrednek fel? - kérdezte Lady Anasthasia.

Akkor a volt férje lerohanja a világot, és senki nem tudja megakadályozni. - mondta Jane Sharp, majd egy ágyhoz sétált. - Kész szerencse, hogy Csakraella testét megtaláltuk. Ha az nem lenne, most már rég halottak lennénk mindannyian. Neked is miért kell a dolgok közepébe belecsöppenned, te visu-nirvánus féldéva!

És Smithékkel mi a helyzet?

Szerencséjük lesz, ha nem ébrednek fel. - mondta Jane a száját húzogatva. - Mindjárt éjfél. Máskor ilyenkor Daniel-lel és Violával szoktunk második szülinapi tortázást tartani... Most talán halotti tort tartunk.

Ne légy ilyen borúlátó! - mondta Lady Anasthasia, és elővett egy arany-ezüst medált. - Nirvana mindig azt mondta nekem, hogy a remény hal meg utoljára. A szellem reinkarnálódik, a test múlandó. Ezért lehet, hogy gonosznak fogsz tartani, de elő tudnánk idézni a reinkarnációt mesterségesen, bár komplikációkkal járhat.

Megőrült? Maga nem is mágus, én meg gyenge vagyok ehhez...!

Horatio, Ilarion és Eligius elég erősek hozzá. De nekik sem fog tetszeni a dolog, jól tudom...

Nincs más megoldás. - mondta Jane Sharp, és elővett egy Kundalini-botot. - Fel kell ébresztenünk őket a saját látomásaikkal.

És még azt hittem, én vagyok kegyetlen. - mondta Lady Anasthasia, a száját húzva.

Jane Sharp mégis úgy döntött, hogy vár egy napot, és kimentek a pincéből. Anais és Viola leosont, hogy megnézzék a talán halott 14 testvért és Csakraellát. Anais végigfuttatta ujjait Kate elgyötört arcán, majd a felismeréstől elsápadt. Odament még Nicholashoz és Verához is, majd Kevin előtt megállt.

De hiszen ez vegyesátok! - mondta.- Azzal átkoz, ami vagy. Minden ismert mágiatípus megvan benne, amit el tudsz képzelni. Harmoneriaitól az evillonin át az álommágiákig, minden magiricauszi mágia, és azokon is túl.

És ezzel mit akarsz mondani?

Alan Cooper is ezt használja, és az ő mágusai tudják az ellenszert is. Lord is, csak tőle soha a büdös életben nem tudjuk meg, hacsak...

Ugye nem akarod összegyűjteni az átkot, és ráküldeni?

Jó lenne. De attól ő erősebb. Van valami spéci az átkaiban, hogy őt erősítik. De az ereklyék megvannak. - mondta, és elvette a botot és a medált a fal mellől. - A mágusok még leelenőrzik holnap, hogy mennyire veszélyes, aztán Litákhoz visszük.

Litákhoz?! - kérdezte Viola. - Neked elmentek otthonról. Liták nem őrizhet meg ekkora hatalmú tárgyakat, főleg nem, ha az a fia birtokában van!

Pont ezért lesz nála. Csak neki van meg a kellő ereje, hogy megőrizze őket. Kíváncsi vagyok, mi lett Lorddal.

Arra én is. - mondta Viola elsütétült arccal.

Christopher Lord fájdalmat érzett. "Tehát életben vagyok." - gondolta.

"Mi lesz, ha nem ébred föl?" - hallott egy ismerős hangot.

"Ixivaz bácsi..." - nyögött föl, majd megpróbált kitörni az ájult állapotból, majd a fájdalomtól felszisszent.

"Gyenge vagy, még mindig gyenge!" - sziszegte egy női hang, az, aki kihozta a börtönből.

"Sajnálom." - mondta alázatosan Lord.

"Ne sajnáld. Te ennél nagyobb dolgokra vagy hivatott, úgyhogy gyűjtsd össze a maradék erőd, és kelj föl!"

Lord minden egyes alkalommal, mikor legyengült, megerősödésekor heves vérszomj tört rá.

Ahogy akkor is. Hirtelen égető érzést érzett a szemében, majd jeges borzongás futott végig az egész testén. Tudta, hogy ha el akarja fojtani a fájdalmat, át kell adnia az irányítást az ösztöneinek.

A vérüket akarom! - üvöltötte.

Apám, nyugodj le...! - rohant hozzá azonnal Lunv.

Látni akarom a szenvedésüket!

Kharin, pihenned kell. Az erőd odaveszett. Egy időre. - mondta Wail.

Hogyan? - ült fel Kharinnausz, de azonnal vissza is hanyatlott, mindene sajgott. - Bácsikám...

Semmi gond, bajnok! - nyugtatta Wail, mint gyerekkorában. - Amint jobban leszel, kitöltheted a bosszúd.

Elvitték... Azok a kis férgek elvitték!

Mit vittek el, apa? - kérdezte Lunv.

A botomat és a medálomat.

Pár percig mind csendben voltak. Lunv az öklébe harapott, Wail a száját húzogatta, közben teát hozott Lordnak. Ő mohón itta meg, majd megragadta Wail kezét.

Köszönöm. - suttogta, és behunyta a szemét. - Érzem, hogy pihennem kell. A mentorom... Áúh!

Ne...mozdulj...meg! - mondta lassan Lunv, és egy különös, sűrű, fekete kotyvalékot tartalmazó fiolát vett elő.

Soha. - rázta a fejét Lord. - Őssötétséget soha!

Pedig ez erősít.

Ahogy akarod.- sóhajtotta Lord, és megitta a folyadékot.

Hirtelen köhögési rohama lett, amíg vért nem köhögött fel. Levonszolta magát az ágyról, és a csaphoz ment.

Hm, borotválkozni kéne... - mondta szórakozottan, és csettintett.- Jöttök? Még rengeteg dolgunk van.

Lunv kétségbeesetten nézett Wailre, aki csak vállat vont.

Mit akarsz? - kérdezte végül, amikor tisztes távolságba kerültek Lordtól.

Egyszer már láttam apa feltámadását, de soha nem láttam ilyen ijesztőnek. Kicsapongó, és ingadozik a hangulata. Ő sokkal több, mint egy dühös, vadállati ösztönökkel felruházott pokolgép...

Elhallgass! - tapasztotta be Lunv száját Wail.- Ezek az alapvető vadállatias ösztönök tartják most őt életben. Ha megsérted őt, aki jelenleg az egyetlen, aki ismeri az összes magiricauszi mágiát, a fejeddel fizetsz. Kharin érzékenylelkű.

Na persze. - morogta Lunv.

Kharinnausz hirtelen megpördült a tengelye körül, majd meghajolt egy láthatatlan lény előtt.

Nem vagyok gyenge. - mondta, és felállt.

Helyes. - mondta egy női hang, és Wail rájött, hogy amit semminek vélt, maga volt a sötétség, ami alakot öltött.

Becca. - mondta elszörnyedve, mire a nő mosolygott.

Ha úgy gondolod. - suttogta, és megrázta magát.

Világos bőre volt, hosszú, dús, sötétbarna haja, zöld szeme, halvány arcát élénkvörös, méregzöld, illetve fekete sminkkel igyekezett ellensúlyozni. Egyszerű, fekete ruhát viselt, ami kellő szabad helyet hagyott démonszárnyainak, és bár nem nagyon látszott, de két, vörös ördögszarvacskája volt. Újra kivillantotta elbűvölő mosolyát bátyja felé, majd eltorzult arckifejezéssel nézett fiára. Ő persze ezt nem láthatta, a parancsára várt, hogy felállhat-e, vagy ott helyben elpusztul. A nő meglengette szárnyait, és fejével körzött.

Kharinnausz felállt, és a látvány, amely fogadta, egyszerre sokkolta, és csodálatot ébresztett benne. Sötétzöldes-sárgás színű, pikkelyes bőre volt, teste kígyófarokban végződött. Arca szőrös volt, farkaséra emlékeztető, fején két kecskeszarv nőtt. Ahol az emberi része és a kígyófarok találkozott, szürkésbarna madártollak tűntek elő. Hátából szigonyok és láncok nőttek ki, fekete, göndör haja az égnek meredt, hosszú, kékesszürke füleit előre meresztette, hogy minél ijesztőbb és tekintélyt parancsolóbb legyen. Hosszú, sötétméregzöld, denevérujjú ruhája csak fokozta a hatást.

Isten hozott benneteket! - mondta, majd karmos ujját végigfuttatta Kharinausz bal arcán.- Milyen régen nem találkoztunk, Khary!

Láncait denevérszárnyak, sárkányszemét sárga, emberies szem, kígyófarkát és tollait pár csáp váltotta föl, és elhúzta kezét.

A segítségedet akartam kérni. - mondta Lord, és elővett egy dobozt, benne hét üvegcsével.

Hallgatlak. - mondta a nő, és összedörzsölte tenyereit.

Van tizennégy gyermekem. Le akarom vadászni őket, és ehhez szörnyek kellenek.

A nő bólintott, és elvette a dobozt. Wail és Lunv is mosolygott, Kharinnausz pedig alázatosan meghajolt mentora, a szörnyanya előtt.

Még aznap éjjel Anais és Viola a három mágushoz ment.

Nem jelent közvetlen veszélyt. - mondta Eligius, egy fehér leopárdbundába tekerte Kharinnausz botját, a medálját pedig egy zsákba csúsztatta. - Ebben benne van az a medál is, amelyet Luke "kölcsönvett".

Én kedvelem azt a fiút. - mondta Ilarion. - Bár még éretlen, nagy lehetőségei vannak. Humoros, és nem cinikus, mint Oswald úrfi. Szegények. - sóhajtotta. - Most egytől egyig kómában fekszenek.

Talán így jobb. - mondta Horatio. - Nézzetek ki a kukucskálón!

A Smith-ház ajtaja előtt Alan Cooper polgármester sétált fel-alá idegesen, az óráját vagy az ajtót lesegetve.

Ha kimegyünk, végünk. - mondta Horatio, és egy tekercset nézegetett, amelyre felrajzolta a három ereklyét. - Nincs más lehetőségünk, mint Anais és Viola.

Remek. - mondta Anais. - Gyere, szedjük ki Cooperből, mit akar!

Rossz előérzetem van. - mondta Viola.

Nekem is.

A két lány magukhoz vette az ereklyéket, kiléptek az ajtón, és megálltak Cooper előtt.

Reggelt! - mondta Cooper, és rágyújtott egy szál cigarettára. - Miben segíthetek?

Szólni akartunk, - kezdte Viola. - arról, hogy valaki kiszabadította Lordot. Vadászni fog magára.

A testőrségem majd elintézi, ahogy a többit is. - legyintett Cooper.

Lord nem animágus. - mondta Anais. - Elintézte a tizennégy testvért. Mit tehet még?

Abban a pillanatban egy földrengés rázta meg a házat, és egy vörös szörny szállt le előttük. Felüvöltött, és megragadta Cooper polgármestert.