Délben anya azzal a hírrel fogadott minket, hogy az Újamazonasi Királyságot lerohanták Lord régi emberei. A szerencse az, hogy Liták időben jelentéktelen erdő látszatát öltötte magára (igen, most a fáról van szó), és így nem jelenthetett senki semmit Lordnak. El is mentek volna békében, ha anya fel nem akasztja őket. Így, ha senki nem tért vissza Lordhoz, tudhatja, hogy valami van ott, ahol jártak.

Szívás. - mondta Kate, száját húzogatva. - Kik az illetők?

Egy fejvadász és egy pedofil. - mondta anya.

Agnes felnyögött, Nicholas-nak pedig elkerekedett a szeme, és épphogy visszanyelte levesét, mielőtt az az arcomon kötött volna ki. Kevin, Dahlia, én és Kate úgyszintén egyre gondoltunk.

A nyomomban vannak. - mondta Agnes. - Ha elkapnak minket, az én hibám lesz!

Nem, Agnes. - mondta Luke. - Ha elkapnak, az inkább miattam lesz.

Mit műveltél? - kérdezte Thomas.

Csak elvettem valamit...

Mit? - kérdezte Kevin.

Az apjától kapott medálját. - mondta, és elővette a medált. Fekete holdsarló volt, kiegészítve teliholddá, ami viszont a négy évszak és négy elem jeleit ábrázolta.

Jaj, mami! - mondta Liták bosszúsan és egyszerre ijedten.

Ó, Szent Kundalini és Ganésa! - mondta Dahlia csodálattal teli örömmel. - Muladharánus Kharinnausz-ereklye...

Először nem értettük, mit akar Dahlia, majd Ian elkezdett hadarni franciául. Lassan bólintottam, miután megértettem, mit mond. Elcsodálkoztam, milyen bölcs is Ian, ha a "földhözragadtabb" dolgokról van szó. Ennek ő volt a mestere, míg Kate szinte semmit nem tudott ilyen téren. Ő az egyetemes energia, a tárgyak energiája és a személyek közötti kapcsolatok alapján határozta meg az ereklyéket.

Ian azt mondja, hogy Lord, illetve Kharinnausz apja Kháósz, a mentora. Ha úgymond elszakítjuk a mentortól a tanítványt, elveszik.

Ergó megcsonkítottuk a csakráját. - mondta Nicholas. - Imádom az ilyen részeket. Egy kis halál is lehetne benne, meg máglya...

Pas Agni, Nicholas! - mondta Ian, és megrázta bátyja vállát.

A vicces az egészben az volt, hogy Nicholas teljesen megijedt Iantől, mielőtt még Agni-láza lehetett volna. Kérdés, hogy az ember inkább meghal, vagy megszégyenül.

Jaj, csak te vagy... - sóhajtott föl Nicholas, és a mellkasához kapott. - Ha még egyszer a szívbajt hozod rám...

Votre accueil. - mondta Ian, ez franciául csak annyit tesz: szívesen.- Tu n'ai pas un coeur. Tu n'ai pas un mal au coeur.

Én csak nevettem, Dahliával és Thomas-szal együtt, majd fordítottam Kate-nek. Ez a két mondat annyit jelentett, hogy: Nincs szíved, nincs szívbajod. Ő csak annyit mondott, hogy ez jobb, mint a seprű.

Ez sértés. - mondta Nicholas, és egy pillanatra Anais felé nézett. - Igen is van szívem, és lehetnek rá panaszaim.

A furcsa beszélgetést és az ebédet követően felszerelkeztünk, és kettőkor csatára készen a bejárati ajtónál gyülekeztünk, és hallgatóztunk. Legalábbis Kevin és Dahlia megpróbálta kiszagolni Lordot, Clary a kukucskálón leskelődött ki, én pedig valóban hallgatóztam.

Lépések hallatszottak a közelben, és egyszerre rezzentünk össze.

Macska. - mondtam.

Fekete. - mondta Clary.

Csatornamacska. - fintorodott el Dahlia.

Figyeljünk tovább! - mondta Sam, és a másodszámú, rejtett kukucskáló felé nézett.

Sam, te vak vagy... Ja, nem szóltam. - mondta Jasmin.

Auralátás. Természetes zöld. - mondta Sam. - Valódi állat, nem kém.

Kevin és Dahlia a hátsó bejárathoz osont, és tovább figyeltünk. Kettőig semmi zaj nem hallatszott, amikor megcsörrent a telefon. Mind a tizennégy testvér, plusz anya, Anais és Viola egyszerre sikított fel. Ezzel felébresztettük az éppen pihenő Ilariont, aki nagyon zabos tud lenni, ha felébresztik. Ian egy kis álomport szórt rá, mielőtt kiabálhatott volna, majd csendben vártuk, hogy a telefonáló abbahagyja a próbálkozást. A telefonáló viszont kitartó volt, így hát sorsot húztunk, hogy ki vegye fel.

Réàlaqua! - mondta vigyorogva Nicholas.

Örülsz, mi? - morogtam, és felvettem a telefont. - Smith. Ó! Most ostromzár alatt vagyunk...

Add ide! - mondta anya, és elvette a kagylót. - Halló, kivel beszélek?

Csakraella? - kérdezte a telefonáló meglepetten.

Nem, az én vagyok. Jane...?

Viola kikapta anya kezéből a telefont, és röviden elmondta a mai nap történéseit, minden egyes részletet elmesélve, majd boldog szülinapot kívánt neki, és letette.

Jaj, Jane-nek ma van a szülinapja... - mondta anya, majd ismét megcsörrent a telefon.

Victoria. - mondta Thomas. Eddig ő soha nem hívott Victoriának.

Mit súg az ösztönöd? - kérdeztem. - Lord?

Kevin, Dahlia és Thomas egyszerre bólintott, és felvettem.

Jó napot, mr Lord! - mondtam mosolyogva, és Betty majdnem elsírta magát, szerinte olyan mű és kísérteties volt a nyájas, "mosolygós" hangom. Anya csak like-ot mutatott, így folytattam, és felhangosítottam a mobilt. - Hogy van ma?

Köszönöm, jól, és te, Smith? - kérdezte Lord, szintén nyájas hangnemben. Anya úgy tett, mintha feljött volna az ebédje, és testvéreim mind halkan nevettek.

Remekül. - mondtam vigyorogva.

Nézd, sajnálom, ami a szüleiddel történt. Ha elrabolják az ember szüleit... nos, nem kellemes dolog.

"Hazug!" - tátogta anya.

Hát nem, nem kellemes. - mondtam.- Az az áfonyás pite...

Igen, Wendy Smith áfonyás pitéje a legjobb. Örülök, hogy ilyen jól viseled.

"Meddig kell ezt csinálnom?!" - tátogtam.

"Várj még!" - tátogta Sam.

"De olyan kínos..."

Smith, tudod, nemrég börtönben voltam, és még szoknom kell a friss levegőt.

Mire akar ezzel célozni?

Anya elhúzta ujját a torka előtt, jelezve, hogy semmi jóra ne számítsak.

Szeretném, ha beszélgethetnénk, mondjuk a főtéren, a parkban, a kacsaúsztató északi részén, ha megfelel neked.

Anya kacsákat formált a kezeiből, hogy enyhítse a feszült hangulatot. Én ettől csak idegesebb lettem.

Mikor találkozzunk?

Most, amint befejeztük a beszélgetést. - mondta Lord.

Hát jó. - vontam meg a vállam. - Nemsokára találkozunk.

Nemsokára. - mondta Lord, és letette.

A többiek megkönnyebbülten vették le a harci cuccaikat, majd Kevin és Dahlia magához hívott engem és Luke-ot. Dahlia elmondta a tervüket, miszerint ha Lord trükkel próbálkozik, Luke szellemét beköltöztetik a saját szellemem mellé a testembe, és az ő-én szemünkben látszik majd az "igazság". Nem ellenkeztünk, egyikünk sem, pedig ha akartuk, megtehettük volna. Ezek szerint a szellemköltöztetés egy olyan izgalmas dolog, amit Luke a világért ki nem hagyott volna, és talán nem is életveszélyes... Talán. Minden ezen a találkozón múlott most.

Hamarosan kiértünk a parkba, Lord éppen egy padon ült, és kacsákat etetett. Mások a strandokon voltak, és ott próbáltak valamennyire lehűlni. APC-ben általában nagyon meleg, csapadékos nyár van a mérsékelt övi monszun éghajlat miatt, most viszont alig esett az eső, csak meleg volt, pokoli meleg. Ez a körülmény riasztó volt, ha baj lenne, semmi víz, amit használni tudnék, ha csak ki nem pusztítom szegény kacsákat. Nem is sejtik talán, hogy nemsokára tragédia fog történni itt. Szegény, ártatlan kiskacsák...

Á, Smith! - üdvözölt Lord, és kezet ráztunk. - Hogy telik a nyári szünet?

Anais és Viola tegnap, ma és holnap egész nap nálunk van, volt, illetve lesz. Tartottunk egy kis csajos partit. - mondtam, persze Luke segítséggel, mert csak ő tud hazudni.

És még nem esett szét a ház? - kérdezte Lord nevetve.

Nem. - mondtam, és elővettem egy kenyérdarabot, hogy etessem a kacsákat. Tőlük legalább nem kellett félnem, mit is teszek.

Egy óvatlan pillanatban viszont a napfény átvilágított a medálomon. "Jaj, ne!" - gondoltam.

Milyen szép medálod van. - mondta Lord, talán nem is sejtve, milyen titkokat rejt.

Anyáé volt. - mondtam. Ez most igazság volt, mert bár Lord Wendyre, és Csakraellára gondoltam. - Ez egy úgynevezett napmedál. Anya az esküvőjekor kapta a nővérétől. Ez hegyikristályból készült, és egy piritangyalt nőtt körbe. Csodálatos varázslat, hogy a legkülönlegesebb, legvidámabb pillanatokban magába gyűjti a napsugarakat, és vagy szivárványosan, vagy aranyan visszaveri. A szárnya ezüst, így a gonosz tündérektől is véd.

Szép. - mondta Lord. - Mondd csak, mrs Smith mivel foglalkozik?

Nincs munkája. - mondtam. - Viszont érdekelték a különböző kultúrák és az ásványok. Földrajz-történelem szakos tanár akart volna lenni, csak az édesapja... Meghalt, amikor egyetemista volt, és abbahagyta a tanulmányait. Földműves volt, még APC területi földeken dolgozott. Azelőtt az ő nagyapja kovács volt, szintén a környéken.

Tehát Aniplancity lehetne Smithfalva is. - mondta Lord, és nevettünk, én kissé kelletlenebbül. - Képzeld, pályázom az alpolgármesteri posztra.

Nem mondja...? - kérdeztem ámulva, mintha nem sejtettem volna előre. - Alan Cooper mellett?

Az egy terrorista vadállat.- mondta Lord, és megvetően nézett egy fiatal kacsára, majd kezébe vette a rémült állatot. - Ha ez az anyád lenne, vagy a testvéred, megennéd, feláldoznád, segítenél rajta, siránkoznál, vagy bosszút állnál azon, aki ezt tette vele? Tegyük fel, hogy szereted a kacsahúst, és van olyan hit, amelyben kacsa az áldozat.

De nem szeretem, és nincs ilyen vallás. - mondtam.

Smith...! - kezdte kissé ingerültebben Lord, majd kissé visszafogta magát. - Cooper mindenkit, aki ellenszegül neki, növénnyé vagy állattá varázsoltat, az erejének vagy az ősei erejének megfelelően. Ez egy hataloméhes őrült. Engem a börtön mentett meg attól, hogy kígyó legyek.

Maga kígyóanimágus? - játszottam a meglepettet.

Igen. - mondta száját húzogatva Lord. - Nos, akkor bosszú?

Annyira nem vagyok bosszúszomjas, uram. - mondtam a fejem csóválva.

Pedig anyádból kinéztem volna. Sokban hasonlítotok, ha nem feltétlenül külsőre.

Wendy Smith a légynek sem tudna ártani. - mondtam, annak ellenére, hogy Smith-anya béka-animágus.

Én nem őrá gondoltam. - mondta Lord. - Úgy hívják, hogy Csakraella Nirvana Kundalini.

Nem ismerős a név, uram. - hazudtam, és egyre inkább Luke-ra támaszkodtam. Gyorsan üzentem Kevinéknek, hogy baj van.

Te Visuddha lánya vagy, Veronica Réàlaqua. - mondta Lord, és gonoszan elmosolyodott. - Ha nem emlékszel, majd emlékeztetlek én.

"Kundalini, ments meg!" - imádkoztam magamban.- "Itt a vég."

Utolsó emlékem az volt, hogy Luke füttyent, és egy szövetzsák képe társult ehhez. Megkíséreltem öt hangos és tizenhat halk füttyentést, majd Lord lehúzta a fejemről a zsákot, hogy betömje a számat.

Az ösztönöm azt súgta, visítsak olyan élesen, ahogy csak tudok, és fegyverkezzek fel. Lord elővett egy rongyos, kék kendőt, én pedig kieresztettem a hangom. Ő a füléhez tapasztotta a kezét, elejtve a kendőt, én meg jobb híján felvettem, és visuddhanátus mágiát bocsátottam rá. Lord elvette a füléről a kezét: vér csepegett róla, és dühösen nézett rám. A kendőt akaratlanul is a fülemhez tapasztottam, majd elvettem: kékké színeződött vércseppek borították. Majd a vér elkezdett áttetszővé válni...

"A vér nem válik vízzé, mi?" - gondoltam, és a levegőben lebegtettem a cseppeket. Hirtelen világítani kezdtek, és Lord felé repítettem őket.

Smith, azt hiszem, ezt meg kéne beszélnünk inkább... - mondta.

Hm, nincs kedvem hozzá. - mondtam, füttyentettem, és megjöttem a testvéreim is.

Családi bunyó? - kérdezte Sam, és bólintottam.

Felszerelés! - mondta Nicholas, és odadobta nekem a cuccaim.

Ömm... kösz! - mondtam, és felfegyverkeztem.

Most már mind harcra készen álltunk, majd Agnes a kezébe vett egy kacsát, és súgott valamit a hallójáratába. A madár mintha bólintott volna többi társa felé, és a tavon rendezetten sorakoztak. Lord megvetően nevetett, és egy varázslathoz készült elő. Behunyt szemmel koncentrált, két kezét a magasba emelve, egyikben varázsbot, másikon egy ördögfejes lánc lógott le, az anyja jelképe. Halkan kántált, és amikor az utolsó szavakat mondta ki, a kacsák megrohamozták. Agnes mosolygott, a medál pedig leesett a földre. Luke, William és Nicholas egyszerre indult el érte, majd egy kacsa elsodorta azt balra. Cukik, de néha nagyon buták, gondoltam keserűen.

William balra fordult, Nicholas és Luke pedig összenézett, és jobbra, a tó felé oldalaztak. Lord időközben visszanyerte egyensúlyát, és egy tűzgolyót repített a kacsák felé. A sereg viszont jobban szétszóródott, és a megégettek fele Lord felé repült. Ő elborzadva nézte az összekapaszkodó, lángoló madarakat, és szakadt köpenyét emelte arca elé védekezésképp. Elsuttogott egy varázslatot, és a szárnyasbomba az orra előtt robbant fel, vérrel és hússal borítva mindent. Dahlia, Agnes és Betty könnyeket ejtett a "hős szárnyasokért", és Kevin is elmorzsolt egy könnycseppet. Én valósággal egy második tavat sírtam nekik egy kirobbantott gödörbe. Nicholas megpillantotta a medált Kharinnausz botja alatt, és érte nyúlt. Kharinnausz erre odanézett, és botjával Nicholas gerince közepébe, a napfonatcsakrájába döfött. Ő egy felszisszenéssel nyugtázta a dolgot, majd amikor nem bírt megmozdulni, a medál felé kapott. Kharinnausz viszont gyorsabb volt, és felvette az átkos ékszert. Gonoszan felnevetett, majd egy kacsa egyenesen a szájába repült, és a döbbenettől elejtette a botját és a medált is, és két kézzel igyekezett eltávolítani a szemtelen betolakodót. Clary azonnal Nicholashoz rohant, Luke csak biccentett Williamnek, majd a medált keresték. Sam sóhajtott, és odaosontak mindhárman a tó szélén táncoló ékszerhez. Kharinnausz taktikát váltott, és elharapta a kacsa torkát, majd a tetemét kiköpte, egyenesen Williamre. Az állat hatalmas példány volt, tömzsi, és nehéz, és majdnem kilapította volna akár Kevint is. Csak tudnám, hogy hogy fért be korábban apám szájába. A medál ugrott egyet, és a másik parton kötött ki. Ian éppen arrafelé volt, és diadalmasan felemelte azt.

Alig maradt, csak húsz kacsa, és csak most jöttem rá, milyen hatalmas is a kacsaúsztató. Kevin és Dahlia Kharinnausz botjáért nyúlt, közben Kate megidézte néhány kacsa szellemét, és harcba hívta őket. A szellemek viszont emberi alakot öltöttek, jöttek férfiak, nők, gyerekek, és az egyik osztálytársam, aki Kevinéknél akart tanulni. Biztatóan mosolygott felém, és egy kacsamedált mutatott fel. Összeszorult a szívem, mert akkor jöttem rá, hogy ő nem csak egy osztálytársam, hanem az a srác, akivel sokszor üzengettünk egymásnak rajzórákon, és mindig kacsákat rajzoltunk, mint szünetjel. Most az ő animágus családja harcolt értünk, mellettünk, csak Agnes kérésére.

Ha segíthetek rajtatok, 14 testvér, akkor megteszem. - suttogta, és előkészített egy varázslatot.

Ég veled! - suttogtam.

Kharinnausz nem hívott segítséget, csak egy kis levegőfuvallatot idézett meg, és a még élő kacsákat eltérítette pályájukról, és egyikük Luke-ot találta el. Luke többek között allergiás a tollra, így tehetetlenül prüszkölt a madár alatt. Azonnal átgázoltam a tavon, de az utolsó lépéseknél sűrű vér, kacsahús és csontok tartották fogva a lábam. Thomas odarohant Samhez és Ianhez, hogy biztonságba helyezzék a medált. A kacsák mind kilehelték a lelküket, de Kate nem tudott több szellemet megidézni. Jasmin megpróbált életet lehelni beléjük, ami sikerült is, csak a művelet közben ő elájult. Samet ezalatt Kharinnausz egy rögtönzött, sötét útvesztőbe terelte, tele csapdákkal és szörnyekkel, amit nem láthatott. Kharinnausz ekkor Kate felé fordult, aki összeszorított fogakkal próbálta a szellemeket segíteni és kordában tartani, hogy ne szippantsa magába őket, és ne zavarják össze az elméjét. Kharinnausz viszont erre játszott, és egy-egy szellemre sötét sugarat lőtt, amitől teljesen átváltoztak, és... hátra-arc Kate felé. Barátom, Duck ezen csak felmérgesedett, és kétszer olyan erős varázslatokkal támadta Kharinnauszt. Kate ereje és önkontrollja viszont kezdett megtörni, és térdre rogyott, arcán a kétségbeesés és a fájdalom tükröződött. Időközben Clary és Betty is csapdába estek, így csak Ian maradt, a muladharánusok, Thomas és Agnes. Kharinnausz ettől csak erősödött, és egy speciális ketrecbe zárta Iant, és láttam, ahogy a szelleme kifordul a testéből, a belső szerveivel együtt. Kate odapillantott, és az elég volt, hogy teljesen összeroppanjon. Juj.

Kevin, Dahlia, Thomas és Agnes viszont elképesztő erőről tanúskodott. Bár Agnes még csak az első lépéseket tette meg ahhoz, hogy együtt tudjon dolgozni Thomas-szal, elképesztő volt, hogy hol ő, hol Thomas támadta Kharinnauszt, egymás svadisthanátus mágiáit segítve. Hasonló, csak profibb volt Dahlia és Kevin, és ez egészen addig működött, amíg a szellemek teljesen meg nem bolondultak, Duck-ot kivéve. A szellemek körbekerítették őket, Kharinnausz csak mosolygott.

Megölni őket! - mondta.

Ne! - mondta Dahlia, és a szellemek vörösen vibráltak.

Halál rájuk! - ismételte meg a parancsot Kharinnausz.

Mindent sötétség borított, négy testvérem elterült a földön, és Kharinnausz is összeesett. A tárgyaiért nyúlt, amikor egy vakító, fehér villanás messze elrepítette őt onnan.

Anya... - suttogtam, és elájultam, vagy meghaltam, nem tudtam pontosan. Az utóbbi könnyebb lett volna.