A világ legrosszabb dolga, ha "csodálatos" képességed van, amit csak részben tudsz irányítani, másrészt ösztön. Pláne, ha ezt a főgonosz apád ellen kell használnod valahogy. Az édesanyád egy hóbortos szellem, vagy mi a csoda, így ő sem nagy segítség, és te vagy a kedvence, csak mert te hasonlítasz rá legjobban a tizennégy testvér közül. A barátaid is a rokonaid, a tesóid egy része züllött, másodállásban rendőr vagy. A legnagyobb segítségeid egy fába szorult varázsló és egy volt amazonasi király, aki a városod bűnöző polgármestere. Helyből kéne lecsuknod mindenkit, kezdve magaddal, mert "tettestárs" vagy. Hát, íme Veronica Réàlaqua teljes élete röviden, plusz a nevelőszülők. Kate szerint pont ilyen, illetve hasonló minden harmoneriai élete. Ebben van valami, főgonosz apám, Kharinnausz, az ottani főgonosz unokája, az apja jó szelleme épp elég hóbortos, és egy fában lakik. Mellesleg jós, de ez lényegtelen. Aki ismeri a harmoneriai történéseket, tudhatja a leírás alapján, hogy Szürke Litákról van szó, a Fény és Sötétség gyermekéről. Másik nagyapám is bolond, és "álbűnöző". Ő kevésbé híres, Harry Jones-nak hívják, és nem volt olyan nap a leváltásáig, amikor ne fogadott volna terroristákat vagy drogbárókat az irodájában. Ezek jó esélyek a világ megmentésére, mondhatom, főleg, hogy a testvéreim között nagy tud lenni a széthúzás. De fel a fejjel, apád "csak" most szabadult ki a legféltettebben őrzött börtönből...!

Vera... - ébresztgetett finoman egyik nővérem.

Ébren vok... - morogtam. - Öt perc...

Vera, kérlek! - mondta, és felkeltem.

Agnes, mi a szent Kundalini...?

Szeretnék beszélni veled a tegnap estéről.

Mondd, mi bántja érzékeny svadisthanátus lelkedet? - karoltam át a nálam három évvel idősebb nővéremet. Ő meg csak sírt, nem győztem letörölni a könnyeit.

Megkezdődött a kínos beszélgetés. Agnes először elmondta, amit már tudtam, hogy minden nap iszik egy sört a Darksolarban. Aztán az egy sör valahogy több lesz. Vagy Agnes nem tud számolni, vagy nem tud mértéket tartani. Az utóbbi a jellemzőbb. Aztán valami új információ is elhangzott. Agnes megmutatta a karját: csupa véres seb és hegek borították, közöttük, ahol bőrnek kellett volna lennie, égési sebek voltak, minimum az izmai megégtek, ha a csontjai nem is. Megkérdeztem volna, ki tette ezt, amikor megmutatta a háta svadisthana érintette területét. Hatalmas égési seb volt, fekete, hatszirmú lótusz, benne sötét félhold, mint egy svadisthana-jel, csak sötét változatban. Egyértelműen Christopher Lord műve.

Tudom, hogy láttál Karllal, de ő nem ő volt... - mondta Agnes szégyenkezve. - Lord átvert, és elvette az erőm nagy részét.

Negatív svadisthanátus erővel nem tud mit kezdeni. - dünnyögtem, és sétálgatni kezdtem a szobámban. - Nem értem... Szólni kéne erről valakinek.

Nem! - mondta Agnes. - Nagyon szégyellem...

Miért nekem szóltál? - kérdeztem végül, és visszaültem.

Agnest meglepte a kérdés, de viszonylag gyorsan válaszolt.

Benned bíztam leginkább. Különleges aurád van. - mondta mosolyogva, az ajtó felé közeledve. - Az ember szívesen elmondja, mi bántja, és megvigasztalódik.

Várj, iszunk egy teát, jó?

Jobb, mint a sör?

Sokkal.

Okoz függőséget?

A függőség káros szenvedély, a teázás felszabadító, és mindenki megtalálja benne a maga szenvedélyét. Döntsd el. - mondtam. - A döntés joga a tiéd, nem tőlem függ, mit teszel. A magad ura vagy.

Agnes nem azonnal válaszolt, majd leült az asztalom melletti székre.

Szívesen meginnék egy teát veled, Vera. - mondta mosolyogva, és a konyha felé indult. - Nekem barackos, neked áfonyás, ugye? Jó reggelt!

Jó reggelt! - mondtam, és Agnes kiment. - Szunyaaa...

Azért is visszapihentem, de még láttam, ahogy Agnes rám mosolyog... Nem is, Zatine Magica...

Beszélni szeretnék veled, Veronica Réàlaqua-Lord. - suttogta a fülembe lágyan.

Öt perc... - mondtam, majd újra felkeltem. Zatine sírt. "Deja vu... " - gondoltam. - Mi bántja érzékeny lelked, Horatio lánya?

Nem sejted talán .- sóhajtotta Zatine, és az ajtómra akasztott családi fotóra tévedt a tekintete.

Idilli kép volt, Nicholas Luke-nak, Thomas Nicholasnak mutatott szamárfület, a többiek nevettek. Sam eljátszotta a vén bolond öregembert, engem ütve meg a botjával. Jasmin és Dahlia vigyorgott, Agnes Claryvel és Bettyvel mérte össze az erejét, Kate és Ian elmélyülten csacsogtak, popcornt majszolva, sós morzsákat szórva anya fejére. Anya barackot nyomott Williamnek bal kézzel, jobbal pedig nyuszit formázott.

Szeretem ezt a képet. - mondtam. - Egy év egy napja készült, anyánk szülinapján. Ő mutat... nekem nyuszifület. Talán nem látod, csak a két kezét külön, a többi része elvileg Kate-ék alatt van. Szellem mostanában, de mindegy. Idilli lehet, mert Nicholas boldognak látszik. Idilli, mert nem esett ránk a csarnok, csak a kép után. Idilli, mert William is vidám, Ian mosolyog, Agnes nem iszik, nem vagyok tetkós mulafánt. De ez csak egy pillanat... A svadisthana egyik fő tana, hogy élvezzük ki az élet örömeit. Te jössz, Zatine.

Szeretném élvezni az életet. - mondta Zatine, elmosódott, fekete sminkjét letörölve. - Nicholas bátyád bárjában találkoztam egyszer a svadisthanátusokkal. Thomas éppen Agnest támogatta, négy éve, és segítettem rajtuk. Thomas kipróbált már egyet-mást, de azt mondta, csak nekem szenteli tovább magát. - mondta, és lágyan elmosolyodott.

Folytasd. Thomas szívből szerethet, mert, nos... Elszöktünk APC-ből, és Thomas kelletlenül vállalta el, hogy lefizeti Lord egyik emberét... nőt.

Az én voltam, és nem kelletlenül... - pirult el Zatine. - Szeretjük egymást, de Lord fogva tart engem és a nővéremet, Susant. Ő ellenállt, de Lord elvarázsolta. A húgunkat már megölte, Phoinixnak hívták, mindig vele fenyegettek minket. "A kicsi Phoinix meghal, ha nem teszitek, amit mondok..." Susan aztán már csak báb lett. Én elszöktem... tanulni nálatok. Mert hogy sötét mágiát akartam tanulni, csak tudod, Horatio Magica nem népszerű feketemágus, és csak Kharinnausz vállalt el. Nagyon rossz, ha tehetséged van valamihez, de nem tudod fejleszteni...

Igen. - mondtam elgondolkodva. - Amikor két éve, télen megkaptam a levelet Kevintől, hogy csatlakozzam, leírta, hogy milyen erőm lehet. Szerettem volna, csak visszatartott az ismeretlen élet. Pedig a visuddha tanai között ott van a változás, és az új élet.

Zatine még mesélt a másik két testvére sorsáról, majd egyszer csak felállt.

Köszönöm a beszélgetést. - mondta Zatine, és kifelé indult.

Miért pont én? - kérdeztem. Zatine teljesen meglepődött.

Mi miért?

Miért éppen velem beszélgetsz a több száz ismerősöd közül, akikkel akár nap mint nap összeköttetésben vagy? Miért ez a városi exnyomozó visuddhanátus a te kiválasztottad?

Te visuddhanátus vagy, és különleges erővel rendelkezel. Irigyellek is érte. - mondta Zatine, és sokat sejtetően mosolygott.

Deja vu. Agnes is ezt mondta. - mondtam, és homlokomhoz csaptam. - Te jó Kundalini, ha ezek itt találnak, agyon magyarázkodhatunk mindketten, de főleg te! Kifelé az ablakon, itt van Agnes és Thomas!

Az ablakon? - kérdezte Zatine. Én válasz helyett csak kilöktem őt a kipárnázott ablakpárkányról a kipárnázott talajra.

Túl hirtelen nyugodtam meg, mert hamarosan Zatine nyögését hallottam. Ezek szerint mégsem volt kipárnázva a talaj a régi párnáimmal...

Thomas bekopogott. Én félig álmosan felmordultam, hogy bejöhetnek, majd Agnes lerakott az asztalra egy tálcát, három csésze teával. Felültem, és mindhárman kezünkbe vettük csészéinket.

Én általában szeretek beszélgetni. - kezdtem. - Terapeuta szeretnék lenni.

Hogy mi? - kérdezte Thomas, kiköpve teáját. "Barackos..." - állapítottam meg, miután kicsavartam a ruhaujjamból a teát.

Hagyd beszélni! - mondta Agnes, haját rendezgetve.

Na jó, Zatine ma járt nálam. - mondtam, és lopva az ablak felé sandítottam. Aztán le sem vettem a tekintetemet a családképről.

Zatine... Magica? - kérdezte Thomas, visszanyelve a következő korty teát.

Ismersz más Zatine-t? Ez egy igen ritka név.

Thomas és Agnes egyszerre tette le a csészéjét. Kísérteties csönd állt be, csak energialény mentorom, Visi Uddha halk szuszogása hallatszott. Gondolatok cikáztak a fejemben, idegesítő zajokról, majd amilyen gyorsan csak tudtam, szabadkoztam, hogy nem akartam megbántani Thomast, meg ilyenek. Thomas csak nagyvonalúan legyintett.

Ismerem a szerelmi sztoritokat. - mondtam meghökkenve, hátha ezen kiakad. Valahogy ez a nagyvonalúság nemhogy megnyugtatott, hanem rossz érzést keltett bennem

Jaj, az a nap szörnyű volt! - mondta Agnes, és a teájáért nyúlt. Hálásan kortyolt bele, majd folytatta. - Tizedik sör, tönkrement máj, és a többi nyavalya.

Én és Zatine hoztuk ki. - mondta Thomas. - Agnes eszméletlen volt, akkor kaptuk meg a levelet. Persze Zatine is tudott róla, de nem szólt senkinek.

Akkor még Phoinix is élt, bár, már tanulták a feketemágiát Lordnál. - mondtam. - Nixa csak önvédelemből, és rá egy évre megölték szegény lányt. És ez csak azért, mert Zatine nem volt hajlandó köpni Nicholasról és Claryről. Gabrielt viszont kényszerítették...

Ki az a Gabriel? - kérdezte egyszerre két svadisthanátus testvérem.

Mesélni kezdtem. Eligius Magicának, Horatio legidősebb bátyjának volt három fia, egyikük Gabriel Magica, Clary régi fiúja. Nem volt rossz arc, olyan volt, mint egy angyal, szárnyakkal, glóriával, és mindene arany volt, csak a haja fehéres. Thomas értetlenül nézett, Agnes viszont a homlokára csapott. Állítólag látta őket, amikor 13 éves volt, kézenfogva, március 30-án. Valóban, volt egy gyilkosság 2012. március 30-án, 15 órakor a város főterén, ahol állítólag egy aranyszárnyú angyalt égettek halálra az Úr tüzével, állítólag Gabriel arkangyalt... Pedig ő csak Gabriel Magica volt, akit Kharinnausz Lord megégetett Agni, a hindu tűzisten ősi tüzével.

Szegény srác. - mondta Thomas, majd megköszönte a teát, és Agnes kíséretében kiment.

Bármi lehetsz szerintem. - mondta egy srác mögöttem. - Főleg fogoly Lord celláinak egyikében.

Ne már, Luke! - mondtam kicsit mérgesen. - Most miért...?

Ne felejtsd el, hogy Zatine Lord embere. Lord bárkiből kiszed bármit, ha akarja az illető, ha nem. Tudod az aranyszabályt: Ne bízz senkiben!

Ezt Kevin is tudhatta volna Susannel kapcsolatban. - mondtam.

Réàlaqua! - hallottunk egy kiáltást lentről. Azonnal lerohantunk.

A hang a konyha felől jött, de az ajtóban megálltunk. Ha csak annyit mondok, hogy káosz, azzal még semmit sem magyaráztam meg. Az Agni, a Kundalini, pite és Liták nagyapa fogalmak jobban meghatározzák azt a látványt, ami fogadott.

A tűzhely lángokban állt, odaégetett tészta szaga terjengett a levegőben. Mindent kék füst borított, a falakon Kundalini-kígyószerű minták voltak kitapinthatóak, a füstnek égett áfonya íze volt. Az egész felfordulás közepén pedig Liták nagyapa állt.

Mi a jó szent Kundalini anya...? - kezdtem, majd megjött Betty, és megkezdte a füst eloszlatását.

Áfonyás pite. - mondta Liták, és lenyalt egy kevés áfonyakrémet a falról. - Fincsi, de nem olyan jó, mint Wendy Smithé.

Ember, tropára égetted a sütőt...! - mondtam, majd lerohantak a többiek is.

Nagyapa... - kezdte Dahlia.

Semmi nagyapa, Muladhara kisasszony! - intette le Liták, majd Kevin is lejött.

Ha nem Kevin kiáltott, akkor ki? - kérdeztem.

Segítség, Réàlaqua! - hallottam egy cérnavékony hangot a sütő mögül.

Thomas itt van, Agnes itt van...

Agni szerelmére, Visuddhanátus! - mondta a hang újból.

Uram Kundi, Nick! - mondta Clary, majd mindketten a még égő sütőhöz rohantunk.

Nem tenném... - mondta Liták.

A krakk viszont már beütött. Clary a tűz láttán Agni-lázat kapott, ami azt takarja, hogy a tűz láttán lázhoz hasonló tüneteket produkál, csak hogy itt még le sem tudja venni a tekintetét a tűzről, és belülről emészti el őt, ha csak nem visszük el onnan. Nekem meg a füsttől köhögési rohamom lett, mint öt éves koromig. Nicholas is lassan észrevette az őt körülvevő lángokat...

Eligius, Ilarion és Horatio éppen akkor érkezett meg, de a helyzettel nem tudtak mit kezdeni. Liták megpróbálta mágiával eloltani a tüzet, de ereje már nem volt hozzá. Néha, mivel ő az úgymond igazi Litáknak csak egy "másolata", nem olyan erős, és egész egyszerűen elájul. Király. Imádom a családom. Ilarion kihozta őt, Eligius megpróbált minket kihozni, Horatio a tűzzel bajlódott.

Harmoneriai mágia. - csóválta a fejét, és dühösen az ajtóba rúgott.

Félre az útból! - mondta valaki.

Anais? - nyöszörögtem. - Oké, most lesz végünk, Clary...

Naisy? - pattant föl Nicholas, aztán azonnal vissza is esett a lángok közé.

Na azt már nem! - mondta Anais, és koncentrált.

Valamikor, egy éve, amikor Lord azt hitte, hogy Anais a nyomdokaiba lép, megtanította néhány alap harmoneriai varázslatra, a négy évszak, négy elem és sötétség irányítására, így nem okozhatott gondot a varázslás Anais-nek.

Most sem csalódtunk. Anais elfújta egy széláramlattal a füstöt, majd eloltotta a tüzet egy hatalmas vízsugárral. Aztán a földidomítás erejével kilökte a sütőt a helyéről, majd a maradék tüzet visszaküldte a nappali-szentély kandallójába.

Eligius és Horatio felsegített minket, lányokat, majd Harry J. is megérkezett, és talpra állította Nicholast. A két manipuránus nagyon rosszul nézett ki: teljesen eláztak. Anais hozott nekik pokrócokat, Kevin pedig csinált teát mindhármunknak.

Kösz. - vettem át a teámat.

Köszi, Kevi! - mondta Clary, és elvette a citromos teáját.

Cukorral ízesített? - kérdezte Nicholas.

Nem. - mondta Kevin faarccal.

Citrom van benne?

Nincs. - válaszol kissé ingerültebben Kevin.

Muladhara, ha át akarsz verni...

Oswald, idd meg, vagy belelöklek a kandallóba! - mondta Kevin. Nicholas megijedt a kandalló gondolatától, így elvette a csészét, és elvonult.

Anais halkan odaosont hozzá, és megérintette a vállát.

Jót tesz. - suttogta Anais Nicholasnak.

Ez biztos? - méregette gyanúsan Nicholas a csészét.

Ha Kevin ki akart volna nyírni, többször megtehette volna. - mondta Anais. - Ez egy gyógytea, nemcitromos, édesítőszerrel.

Lefagyott a kezem. - nyafogott Nicholas.

Akkor segítek. - mosolyodott el Anais, és megfogta Nicholas kezeit.

Nicholas lassan felnézett rá, de ő csak mosolygott, és bátyám ajkához emelte a csészét. Aztán Nicholas mégis csak ivott. Ízlett neki a tea, és hálásan mosolygott, nem művigyorral, valódi mosollyal.

Láttad...? - kérdeztem Agnestől.

Csitt, szeretnék figyelni! - mondta. - Történelmi pillanat...

Az. - mondta Betty.

Ez nem lehet igaz... - mondtam elámulva, aztán eszembe jutott, mit beszéltem Bettyvel és Luke-kal egyszer: Nicholas a szívének érző részét Anais töltötte ki.

Mosolyogva néztem őket, majd elégedetten kortyoltam bele a teámba. Mennyei áfonyás tea, és három rokon segítése: pipa. Legközelebb jöhet a pite. Majd előkerítem a receptet nagyapának, mert ez nem állapot...