Kiderült, hogy a hatodik fejezetben járok, és mivel azonnal felismertem, hogy harmoneriaiul íródhatott a könyv, megpróbáltam megidézni Liták nagyapát. Egy sárkányüvöltés szakított félbe, én pedig úgy néztem magam elé, mint aki megőrülni készül, majd futásnak eredtem. Amilyen gyorsan akartam futni, olyan gyorsan haladtam az ellenkező irányba.

Jól van, nagyon vicces! - mondtam, majd hátrafordultam.

A sárkány kaján vigyorral tekintett rám, majd egyszer csak eltűnt, helyén felhők maradtak.

Először nem foglalkoztam vele, majd a látásom lassan elhomályosult.

Úgy rémlett, mintha Zatine és Phoinix Magica futott volna felém.

El kell menekülnöd! - mondta Zatine.

Mégis miért? - kérdeztem.

Jön az árvíz!!!

Mit nekem egy árvíz?! - tettem föl a tízpontos kérdést.

Phoinix elmagyarázta nekem, hogy mi lesz a történet kimenetele. Hogyha nem mentjük meg a sárkányt a megfulladástól, mi fulladunk meg, ha megmentjük, akkor is.

Nekem viszont támadt egy ötletem, és elővettem Vi Suddha ősi tekercsét. Volt ott egy fontos információ - akkor jöttem rá, hogy rólam. "Szavaival teremteni képes..."

Elővettem egy lapot és egy kék tollat, majd írni kezdtem.

A cunami végül nem mosta el a sárkányt, Vera, Zatine és Nixa pedig összebarátkozott vele, és új nevet kapott...

Kundalini. - mondta Zatine.

A neve pedig Kundalini lett. - mondtam, és pontot tettem a mondat végére.

A cunami megállt, és eltűnt, a sárkány, Kundalini pedig barátságosan dörgölőzött hozzám.

Elmosolyodtam, majd felszálltunk Kundalinire, és elrepültünk, hogy megkeressük Coopert.

Thomas Andrew Creaquamuse felszisszent fájdalmában, majd megpróbált felülni. Egy az egyben le volt kötözve, szája felpeckelve, majd beleszagolt a levegőbe: jázmintea illata terjengett a levegőben.

Megpróbált az illatra koncentrálni, majd kiköpte a szájpecket.

Agnes! - kiáltott fel, majd megpróbálta elszakítani a láncait.

Agnes egyszer csak felkapta a fejét, és az egyik cellához rohant.

Thomas! - kiabálta, topázkarkötője ragyogni kezdett.

Thomas végre leszakíthatta azt a láncát, amely meghajlásra kényszerítette, és Agnes a rácshoz ugrott.

Thomas, azt hittem, elvittek a szörnyek! - mondta Agnes, majd meghajlította a rácsokat.

A fiú elképedve nézett rá, a lány pedig felvágta az egyik rácsot, aminek nagy része higany volt. Mindketten mosolyogtak, majd lépteket és dúdolást hallottak.

Kharinnausz. - mondták egyszerre, Agnes magához vette a mágikus könyvet, Thomas pedig játszotta a leláncoltat.

Nocsak, Agnes Elizabeth! - mondta Kharinnausz. - Látom, észrevetted a könyvet. Ha ártasz neki, magadat sérted meg. Thomason meg nem segíthetsz. Az ő erejét is magába szívja a könyv. A sárkány hamarosan megöli a visuddhanátust.

Én nem így olvastam. - mondta Agnes, majd Kharinnausz arcába dobta a könyvet.

Ezalatt Thomas is felállt, elővették fegyvereiket, majd egy hatalmas teremben találták magukat.

A padlón narancssárga csempével kirakott Bika,-Skorpió,-Plútó-és Holdjelek voltak a kör alakú terem fal menti részén. Nem láthatta a mintát, mivel a szobát jázmin-, rózsafa-, ylang-ylang-, kardamon-, neroli-, szantál-, tölgy-, fenyő-, szil- és szelídgesztenye-füstölők illata és narancssárgára festett füstje lepte be. A füstnek narancsíze volt, majd Thomas megtalálta a füstölőket egy topázból készült oltáron. Ezek mellett kristályok voltak, amiket Agnes egyesével nézett meg. Volt köztük karneol, holdkő, agát, borostyán, gyöngy, korall, topáz és citrin, amik nem kicsit lüktettek a lány erejétől. A falak mentén, a jelek közt borostyánból készült halfarkú aligátorszobrok kaptak helyet, egytől-egytől balra a Mártír negatív archetípus holdkőből készült szobra, jobbra tőlük az Uralkodó pozitív archetípus karneolból készült szobra kapott helyet. A templomszerű képződmény bizarr volt mindkettejük számára, és elfintorodtak a csúnya szobrok láttán. Az oltáron különböző folyadékok, narancslé, narancs, mandarin, levesek, sütőtök maradékai voltak, nagyrészt már ehetetlen állapotban. Távolabb az előző svadisthanátusok vére és egyéb testfolyadékai csordogáltak a padlón, közöttük elhervadt gyógynövények. Agnes felvett egy, még élő pitypangot, és szétfújta a magjait.

Szaporodj, kis növény! - suttogta, hangját visszaverték a falak.

Thomas észrevette, hogy itt valaha volt egy csata, Kevin, Dahlia és az apjuk csatája.

Agnest megrohamozták az emlékek.

Tizennégy éves volt, két évvel volt azután, hogy beavatták a csakra-ügybe. Betty vigyázott volna rá, de ő csak azért is megszökött, hogy sörözzön. Már akkor is állt a Darksolar, csakhogy nem teljesen Nicholas tulajdonában volt.

Az egyik vendég odament hozzá, és végigmérte őt.

Mondja csak, kislány, mit keres itt a maga korában? - kérdezte, és kivette a szivart a szájából.

Közöd? - kérdezte a lány, de a férfi elvette a sört, és megitta.

A férfi nevetve ment el, majd helyére ült egy másik.

Agnes Elizabeth-hez van szerencsém? - kérdezte a férfi.

Csak ha meghív egy sörre. - mondta Agnes.

Természetesen. - mondta a férfi. - Christopher Lord vagyok.

Agnes Elizabeth. Magának csak Nessliz.

Örülök, Nessliz. - mondta Lord, közben megbűvölte az italt, és odanyújtotta a fiatal Nessliznek.

"Meg ne idd, megmérgez, és soha nem leszel életvidám fiatal, aki mindig lenni akartunk!" - sikoltott fel az idősebb Agnes.

Menjen a pokolba, Kharinnausz! - mondta végül, és a milliárdos öltönyére öntötte a mérget. "Soha többé túl negatív energia. Soha nem felelek meg másoknak. Vagyok, aki vagyok, és ez így jó. Az életem kibontakozik. olyan korszakhoz közeledem, ami teljes boldogságot és a beteljesedést ígéri. Az élet mindent biztosít, amire csak szükségem van. Jogom van a vágyaim kinyilvánítására. Közeledem másokhoz, és kinyilvánítom szükségleteimet."

Agnes... - kezdte Lord.

Menjen a pokolba! - kiáltotta a lány.

Ugyan már, mégis hogyan? Nem megyek vissza, pedig sokszor megjártam már. Mindig visszatértem.

Most nem fog. - mondta Thomas.

A két testvér egymás mellet állt vállvetve, elővették botjaikat, amelyeknek kristályai összeforrtak.

Kharinnausz felszisszent, és eszébe jutott, hogy egy évvel ezelőtt is így kezdődött az a bizonyos csata. "Nem!" - gondolta. - "Most nem veszíthetek!"

A kör közepére állt, az oltárnak támaszkodva, de a két testvér a terem szélére lökte egy energialökettel.

Na, mire vár, álljon föl! - mondta a fiú, mire a sötétmágus lassan föltápászkodott, és támadásba lendült.

A két testvér nem győzte hárítani, így inkább lassan köröztek, hogy apjuk mögé kerüljenek. Ez viszont nem sikerült, annyit viszont elértek, hogy a mágus is lassan körözött, így szabadon áramlott a sötét és a svadisthanátus energia.

Lassan ezek az energiák felcserélődtek, és a két testvér narancssárga ködfelhővel takarta be magukat. Jól érezték, hogy Kharinnausz is ezt tette, majd várták, hogy az energia átjárja őket, mint ahogy Kevin és Dahlia mesélte nekik.

Aki fentről figyelte az egészet, csak egy narancs-fekete jin-jang-jelet láthatott, de az egymásnak feszülő energiákat bárki érezhette.

Érzitek ezt? - kérdezte Kharinnausz. - Az erő... Hamarosan elég erőm lesz hozzá, hogy elsöpörjelek titeket.

Tévedsz.- mondta a két testvér egyszerre, majd Agnes megérezte a lótusz illatát.

"Jönnek a tanítványok." - gondolta, és megújult erővel folytatta a néma harcot.

A tizennégy testvér tanítványai sorban megérkeztek, és felsorakoztak a Nagyterem fölött a körerkélyen.

Csináljunk energiapajzsot! - mondta Nicki Earthred.

De hát egyedül te vagy csakramágus! - mondta az egyik tanítvány. - Mi nem vagyunk rá képesek...

Dehogynem. - mondta egy indiai lány. - Csak bíznunk kell magunkban! Ki van velünk?

Mindenki felemelte a kezét, majd egy energiahálót kezdtek szőni. Minden ember össze volt kötve a másikkal, így végül nagyon sűrű hálózatot alkotott az energiájuk.

Sikerült! - mondták egyszerre, összhangban.

Ne olyan sietősen! - jelent meg Susan Magica, majd egy árnyat lőtt keresztül a hálón, a Karma-jel közepére.

A tanítványok egyként kiáltottak fel, majd rárontottak Susanre.

Iszonyatos fájdalom hasított minden egyes porcikámba, majd sötét energia vett körbe minket.

"Thomas, gondolj valami szépre!" - gondolta Agnes.

Nekem csak abban a pillanatban esett le, hogy kiegyenlítődtem az ikerhúgommal.

Lord Kharinnausz ordított a fájdalomtól, és eszembe jutott, mit mesélt Kevin. Sikoly, gyengeség, és a minden muladharánus hatalmat jelentő energiagömb.

A gömb most is ott volt, egy gyönyörű, narancssárga energiával teli üveggömb.

A gömb! - kiáltottunk fel egyszerre mindhárman, majd egyszerre kezdtük el vonszolni magunkat felé.

A templom eltűnt, ahogy volt, csak az oltár maradt, és a svadisthanátus gömb, amely magához hívott. Félúton lehettünk, amikor is a Karma helyre állt, mi pedig az oltárhoz rohantunk.

"Élvezd az életed!" - hallottam egy kis hangot, és megérintettük a gömböt.

Kharinnausz is hozzáért, és elmosolyodott.

Na, kié? - kérdezte, majd megpróbálta elvenni.

Visszaemlékezve, vicces volt, ahogy egymástól vettük el az energiagömböt, ott viszont majdnem belehaltunk, ha Kharinnausznál volt a gömb, és egy átokhoz készült.

Aztán egyszer csak valami ráhuzant a gömbre, és az energia kitört.

Mindannyian hátraestünk, de élveztük az energiát, mint a napsütést. Kharinnausz halkan nyöszörgött, majd egy lány sikolyát és Lord Kharinnausz nevetését hallottam.

Zatine! - kiáltottam fel, és odarohantam Zatine-hoz.

Thomas Mester, most nem tudsz neki segíteni. - mondta asztrálmentorom, Svadis Thana.

Eszembe jutott egy emlék, 2013 december 31-ről. Akkor találkoztam először Zatine-nal, és akkor kaptam Kevintől és Dahliától levelet, hogy ki és mi vagyok.

Agnes, kérlek, térj magadhoz!- mondtam már szinte zokogva, majd az utcán lézengő embereknek kiabáltam. - Segítsen már valaki!

Te jó isten! - hallottam egy hangot, majd érzetem, hogy a teher a vállamon csökken. - Segíthetek?

Persze. Thomas Andrew Creaquamuse. - mutatkoztam be.

Zatine Magica, Horatio lánya. - mondta a lány. - Ő?

Az ikertestvérem, Elizabeth Agnes Musicafirron. Erre kell menni végig egyenesen.

Jó.

Zatine nagyon megértő és kedves volt. Elmeséltem neki, amit a levélben olvastam, hogy egy sötétmágus le akarja rombolni Aniplancity-t, és csak én és tizenhárom testvérem állíthatjuk meg. Zatine mosolya, amire emlékszem, majd egyszerűen kilépett az életemből.

"Soha többé túl pozitív energia. Megérdemlem a törődést és a szerelmet, az életem kibontakozik, vagyok, aki vagyok. Szükségleteimet kinyilvánítom, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Nyitott vagyok a változásra, mert kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Kinyilvánítom szükségleteimet."

"Thomas Andrew Creaquamuse öntelt, Elizabeth Agnes Musicafirron pedig egy iszákos!" - emlékeztem saját szavaimra. Hát igen, nem volt szép véleményem róluk, amit Indn is megjegyzett.

Akkor is csak egy ostoba alkoholista! - mondtam Indn-nek.

Lehet. - mondta nevetve, majd megköszörülte a torkát, és elkomorodott. - Nézd, a muladharánusok is még életben vannak, pedig Mulan Dhara hét éves volt, amikor élete véget ért. Svadis Thana tizennégy. Itt az idő, csak két éved van!

Szépen elpusztulnak. Nessliz biztosan, ha így folytatja, annyi toxin lesz a szervezetében, hogy a testvérkapcsolat miatt átmérgezi a bátyját, és meghalnak.

Remélem... Olyan szép lenne! - mondta Indn.

"Ha itt hagynám a csatát, és elkárhoznék, fenn marad a szellemem, és annyi a svadisthanátusoknak!" - gondoltam.

Ne is álmodj róla! - mondta a két gyerek, és támadásba lendültek.

Fuvolázást hallottam, h-moll skálát. Anya furulyázta, és leültem mellé.

Szervusz, Agnes! - mondta, és eltette a fuvolát. - Hogy megy a csata?

Ne is beszéljünk róla! - mondtam fáradtan. - Ez csak látomás?

Ha akarod, nem. Viszont semmiképp nem a te aktuális valóságod.

Bólintottam, majd visszatértem az "aktuális valóságomba", a csata kellős közepébe.

Három mágus végre teljes egészében visszatért a csatába. Thomas és Agnes összenézett, elővették varázskönyveiket, és éppen egy varázslatot mondtak volna el, amikor Kharinnausz rájuk támadt.

Mindketten gyorsan elővették botjaikat, hárítottak, majd befejezték a varázslatot, és egyszerre támadtak egy energiasugárral. A sötétmágus is támadott, és a két energia egymáshoz ért félúton.

Agnes emlékezett rá, hogy Dahlia mesélt egy kétkarú mérlegről. A mérleg most is ott volt, egyik serpenyőjében egy narancssárga, másikban egy fekete kő.

Árnyharcosok és szörnyfattyak jelentek meg, és a mérleg a fekete kő felé billent. A két testvér megidézte a korábbi svadisthanátusok szellemeit, így a mérleg kiegyenlítődött. Agnes apja szíve felé lőtt, aki így hátratántorodott.

A mérleg a naracssárga kő felé billent.

Kharinnausz viszont felpattant, és magához hívta volna csatlósait. Ők viszont a svadisthanátus ősökkel küzdöttek, majd mind eltűntek.

A mérleg kiegyenlítődött.

Kharinnausz dühösen ordított, majd egy mérgezett tőrt repített Agnesbe. A svadisthanátus lány felnyögött, a mérleg a fekete kő felé billent. Thomas megpróbálta ezt hárítani, majd a visszapattanni készülő átkot feltöltötte svadisthanátus energiával. Ennek eredményéből nem érzett sokat, mindössze apja halk nyöszörgését hallotta.

A mérleg egyensúlyba billent.

Thomas a nővéréhez rohant, és mielőtt a méreg elérte volna Agnes szívét, hatástalanította azt. Agnes elmosolyodott, amíg Kharinnausz sárkánnyá nem változott.

Banyek. - mondta Thomas, majd Agnes-szel halfarkú aligátorrá változtak.