Véged, Kharinnausz! Velem van az erő és Morgan le Fey. Esélyed sincs...

"Hors, kérlek!" - suttogta egy női hang.

"Bocs, ráhangolódás."

"Semmi gond, eddig jók vagyunk."

Néma csönd honolt a mellesleg forgalmas főúton, majd egy árnyék suhant el az egyik sikátoron keresztül.

Horatio!

Csak játszottam! - csattant föl a feketemágus. - Ó, vajon ki tisztel meg? Maga a Trükkmester, a legnagyobb feketemágiaűző személyesen! Ja várjunk... az én vagyok. Te csak másodhegedűs vagy mellettem, Kharinnausz.

Akkor magyarázd meg nekem, hogy a te lányod miért nálam tanul. - mondta Kharinnausz, és karját összefonta mellkasa előtt.

A tiéd meg nálam.

A sötétmágus eltorzult arccal, értetlenül nézett Horatióra, mire a feketemágusból kitört a röhögés.

Uram isten, rég nevettem ilyen jót! Látnád a rusnya képedet ilyenkor, hahaha!

Nevess csak, én vagyok a Sötét Nagyúr Triász harmadik része Sauron és Voldemort után.

Most Horatio nézett a másik mágusra úgy, mintha megbolondult volna. Felsorolta az összes ismertebb fiktív és valós sötétmágust, Raszputyint és Darth Vadert is, de Kharinnausznak mindig volt ellenérve.

Aztán kijelentette, hogy a sith nem mágus.

A sith is mágus. - mondta Horatio. - Mellesleg... a Sötét Nagyuraknak nincs orruk. Így is csúnya vagy, de hát ez van, segítek rajtad...

Horatio egy sátáni kacaj kíséretében elővette fekete máguspengéjét, és éppen lesújtani készült.

Te csak vesztegeted az időm!

A mondat még sokáig visszhangzott az utcán, majd Horatio elejtette tőrét, és furcsa, természetellenes szögben oldalra billentette fejét, Lordra emelve átható, fekete szemét. Lord megborzongott, és dühösen próbált kitörni a legegyszerűbb átok alól.

Valami baj van, kedves? - kérdezte Horatio, és gonoszan felkacagott. - Nem te vagy a legnagyobb mágus, hanem én. Még a te isteneid is mellém állnak. Az apád pedig...

Ne merészeld a szádra venni anyám gyilkosát! - mondta dühösen Kharinnausz, és támadni készült, amikor hirtelen megtorpant. - Te nem locsogsz ennyit. Te csak elterelés vagy, nem igaz? Eközben Ilarion és Eligius kiszabadítják a svadisthanátusokat és Réàlaquát.

Ez csak az első felvonás volt, és tévedsz, Nagyúr. - mondta a mágus, és levette álcáját. - A gyermekeimet soha, senki nem bánthatja, főleg nem te.

Csakraella. - sziszegte a sötétmágus. - Te utolsó kontár némber...

Ismét tévedsz. Csakraella Nirvana Kundalini. Nem te vagy az egyetlen, aki isten, illetve az akar lenni.

El fogsz pusztulni, drágaságom.

Ezt mintha már eljátszottuk volna párszor. De hát isteneim, legyen, ahogy te akarod, harcoljunk! Párvati velem van.

Lord először habozott, miként is támadjon, majd kígyóalakot vett föl. Csakraella csak nevetett, és botjával igyekezett a koponyájába szúrni. Kharinnausz óriáskígyóvá vált, majd a csakraanya is kígyóalakot öltött.

Mindig feltámadok, te bolond! - mondta Csakraella, majd emberi alakjában egy botot nyomott le a kígyó torkán. - Tessék, azt hiszem, a tiéd!

Kharinnausz visszaváltozott emberi alakjába, majd jobban megfigyelte a botot. Valóban az övé volt, csakhogy szürke elementoni mágiát árasztott magából.

Az apád pedig... a mesterem. - mondta Csakraella, és hét energiafegyvert idézett meg.

A csakramágus támadott, a sötétmágus hárított, majd megpróbált egy átkot mondani, ez viszont lepattant ellenfeléről.

Lord eldőlt, mint egy zsák krumpli, majd Csakraella megkötözte őt.

Nemrég volt Sam születésnapja. - mondta végül. - Nem mintha szép lennél ajándéknak.

Nevess csak, amíg tudsz! Hamarosan kiszabadulok, és a mentorommal olyan pusztítást végzünk...

Ja, Monsterrán tükörátok! - búcsúzott Csakraella, és visszament a Smith-házba.

"Átkozott ribanc!" - átkozódott magában Kharinnausz, és addig ficánkolt, amíg a mágikus kötél ahelyett, hogy kioldódott volna, még szorosabban fogta meg. - "Ez is a te hibád, te alávaló, gyenge ember!"

"Bocsáss meg, mester..." - szabadkozott Lord.

Itt sincs. - mondta Eligius a tizedik cellát is átkutatva. - Ilarion, találtál valamit?

Ilarion nem felelt, csak felvett az egyik tócsából egy narancssárga-fekete csíkos könyvet. A belső borítón egy sötét, hatszirmú lótuszvirág díszelgett, alatta vörösesfekete betűkkel a cím: KHARINNAUSZ KRÓNIKÁI 1. RÉSZ: SOLONION ÉS TEJÚTRENDSZER.

Démonvérrel írták. - mondta Ilarion, majd elmoromolt egy gyors védővarázslatot.

Te mit csinálsz? - kérdezte Agnes, majd épphogy elfojtott egy sikoltást.

Csakramágia ellen elementonival próbálkozok. - mondta Ilarion, majd egy tűzgolyót lőtt a borítóra.

Agnes azt hitte, hogy ott helyben pusztul el. Ehelyett csak összeesett, és épphogy nem ájult el, topázkarkötője viszont szétesett, gyöngyei szétgurultak a padlón.

Minden rendben! - mondta, majd magához húzta a gyöngyöket, és összefűzte a karkötőt.

Agnes gyorsan hívta Violát, mi a helyzet Monsterrával.

Minden oké, bezártuk. - mondta Viola. - Kiszabadíthatjuk Phoinix-et?

Mindenképp. Megvan Vera és Thomas. Majd mondom a részleteket. Gyertek a Lord Technologies-ba, ott találkozunk!

Jó.

A vonal bomlott, majd Agnes megpróbált egy visszafordító mágiát olvasni a könyvre. Ilarion viszont leintette, hogy először a démonvért kell eltüntetni. A lány sóhajtott, majd ráhagyta a szürkemágusra a munkát.

Anais, Viola, Peterson, Wales, Harry J, Karlson és Viola szülei elindultak, hogy megkeressék Indn Lunv-öt. már éppen feladták volna, amikor meglátták őt egy lángoló ház tetején.

A fene, fizethetek Horatiónak már megint. - mondta Wales.

Anais olyan csúnyán nézett rá, ahogy csak tudott, majd elővett egy kardot, és intett a többieknek is, hogy fegyverkezzenek fel.

Harry J. valahonnan szerzett egy locsolócsövet, Sharpék a mágiánál maradtak, Peterson pisztolyt rántott, Karlson pedig jobb híján felvett a földről egy hegyes karót. Wales is pisztolyt rántott, majd megsorozta Lunv-öt.

Na, és a figyelmeztetés? - háborodott fel Lunv, majd gonoszan elmosolyodott. - Ugyan srácok, nem tanul a mai generáció jómodort, vagy mi történik?

Kezeket fel, vagy jön a második figyelmeztető lövés! - mondta Peterson, és megforgatta pisztolyát.

A golyó viszont elsült, és eltalálta a mestergerendát, így a ház beomlott.

Hoppá. - mondta a volt rendőr.

Peter, te közveszélyesebb vagy, mint az egész családom együttvéve. - mondta Karlson, majd lassan közelített a romokhoz.

Sharpék jaguárrá válva lopakodtak, majd Anais is követte őket. A többiek lassan körbevették a romokat, majd vártak.

Anais előkészítette a szétválasztó varázslatot, Harry J. pedig a locsolócsövet, majd Lunv felemelkedett a földről.

Lőjetek, ha tudtok, ostoba halandók! - nevetett, és egy tűzgolyót repített Karlson felé.

Jane Sharp viszont gyorsabb volt, és elharapta a mágus karját. A tűzgolyó viszont már elindult, Viola hárította, mielőtt Karlsonhoz ért volna.

Harry J. támadásba lendült, és lelocsolta Lunv-öt.

Apa! - sikoltott fel a mágus.

Anais, működik! - mondta Viola. - Az egyik Phoinix hangja!

Anais bólintott, majd ráolvasta a varázsigét a kettős mágusra. Lunv ordított, Phoinix Magica viszont hálásan imádkozott az Úrhoz.

Hatalmas robbanás hallatszott, majd a ház végleg elégett, Lunv pedig holtan feküdt a lángok közt.

Phoinix sírva rohant az időközben visszaváltozott Jane Sharphoz.

Semmi baj, Nixy, biztonságban vagy. - mondta mrs Sharp, majd a lángok közt heverő testre nézett. - Vége van.

Apa? - nézett körbe a főnix-animáguslány, majd Harry J-re emelte ijedt, tűzvörös szemét.

Nyugodj meg, él. - mondta Harry J, és végigsimított Phoinix Magica lángvörös haján.

Kharinnausz hirtelen szúró fájdalmat érzett a csuklóján. Valakije meghalt vagy haldoklik, De mégis melyik lehet az...

"Indn." - gondolta kétségbeesetten, majd a kétségbeesés haraggá csapott át. Hirtelen megérezte a varázskönyv közelségét, majd elmormolt egy varázslatot, és kiszabadult.

Ostoba némber! - mondta nevetve, majd elindult a Lord Technologies felé.

Csakraella és Horatio is megérezte az újabb sikert, Indn Lunv pusztulását.

Nixy. - mondta Horatio halkan. - Édes kicsi leánykám...!

Jól van, nyugodj meg, beszéltem Jane-nel, csak hiányzol neki, és éhes. - mondta a Csakraella.

Horatio a háza romjaihoz teleportált, és majdnem felzokogott. Végül botjára támaszkodva ment oda, és kimenekítette az egyik megégett családi fotót.

Hors... - kezdte Karlson. - Megpróbáltuk nem romhalmazzá változtatni a házat, de kimenekítettük a legtöbb varázstárgyat.

Hagy vesszenek! - mondta a mágus, majd odapillantott a könyvkupacra.

Meglepetten vette észre, hogy ott van az összes kép is, majd hálásan mosolygott karlsonra. A bíró visszamosolygott, majd Phoinix is odatántorgott.

Édesap... Horatio Mester. - hajolt meg Phoinix, tekintetét a földre szegezve.

Phoinix, de hiszen mindjárt összeesel! - mondta Horatio, és felsegítette lányát. - Minden rendben?

A lány bólintott, majd elgondolkodva meredt maga elé.

Mondd csak, haragszol rám? - kérdezte végül Horatio.

Soha nem haragudtam rád. - mondta Phoinix.

Mindketten elmosolyodtak, majd a csakraszörnyek egyesével támadtak rájuk. Csakraella káromkodott, majd egy fénygömböt lőtt közéjük. A szörnyek nem tágítottak, mindössze szétszóródva támadtak.

Agnes és a maradék két Magica éppen akkor ért oda, majd ők is harcoltak. Agnes viszont ijedten nézett a többiekre.

Thomas eltűnt. - mondta, majd el is tűnt abban a pillanatban.

"Bátran küzdöttetek." - hallatszott Kharinnausz hangja. - "Ellenem ez viszont korántsem elég. A fiam meghalt, a mentorom fogságban, de eggyel nem számoltatok: ha végezni akarsz a kígyóval, akkor a fejét kell levágni. Szörnyeim továbbra is végzik a dolgukat, bár a legelső vezetőjük már más, nem Monsterra. Viszont a város pusztul, és elfogtam Thomas Andrew-t, illetve a Smith-lányt, ráadásképp a polgármestert és Horatio Magica mindhárom lányának élete függ tőlem!"

A muladharánus szörny ekkor elkapta Phoinix Magicát, ő pedig eltűnt egy narancssárga füst kíséretében. Ezzel egy pillanatban megjelent Susan Magica, gonosz félmosollyal az arcán.

Álnok kígyó! - kiáltott fel egyszerre a három Magica.

Kígyó, ha Kundalini felfalja a Plútót! - morogta Csakraella.

Kharinnausz nevetve folytatta.

"Ha nem adjátok át a mentorom és a varázstárgyaim... tudom is én, egy órán belül, végzek a csakramágus két fattyával, a két máguslánnyal és a polgármesterrel is!"

Ördögi kacaj hallatszott városszerte, amely megriasztotta a legbátrabbakat is, és buzdította Kharinnausz csatlósait. Susan éppen lesújtani készült Csakraellára, de ebben egy bot akadályozta meg.

Kékeszöld szemű, vörös hajú lány állt ott, körülbelül egyidős Thomas-szal és Agnes-szel. Kék pólót és farmersortot viselt, hosszú haja lófarokba kötve, és nem is az lepte meg a csakraanyát, hogy megvédte őt, hanem az, hogy miért egy partfissal, és miért hasonlít annyira kísértetiesen az "eredeti" Victoria Smith-hez.

Hát te ki vagy? - kérdezte dühösen Susan, amikor újra lesújtani készült, de a lány intésére kővé dermedt.

Hogy ki vagyok? - kérdezte a lány. - Smith ügynök.

A lány intett, majd mindegyik szörny lefagyott. Egyiknek a farkát, másiknak a fülét, harmadiknak a szárnyát vágta le, de volt, amelyiknek a lábikrájába vagy a fejébe döfött egy arany markolatú ezüst tőrpárral. Végül csettintett, a szörnyek egymásra estek, ő pedig még meghajolt Csakraella felé, majd eltűnt.

Köszönöm. - suttogta Csakraella.