Kevin és Dahlia engem, Clary-t és Samet elküldött, hogy a pusztulás okát, Lordot tegyük hidegre, miután végre felébredtem a saját ágyamban. Szinte azonnal el is indultunk, teljesen felfegyverkezve.

Az Lunv Klinika felé mentünk, majd Sam hirtelen megtorpant.

Nincsenek itt. - mondta, és összeráncolta a szemöldökét. - De itt voltak nagyon sokan.

Oda nézzetek! - mondta Clary, és az épület tetejére mutatott.

A tető körül sem tűz nem égett, sem eső nem esett, viszont narancssárga köd lepte be azt. Sam felszisszent, majd Agnest hívta.

Van egy jó meg egy rossz hírem. - kezdte. - Megvan az erőd. Valami átokhoz használták fel.

Csodás... nézzetek utána! Coopernek és Zatine-nak nyoma veszett. - suttogta Agnes. - Itt vagyok a Lord-ház pincéjében, hazateleportáltam Smithéket.

Köszi. - mondtam, majd bontottuk a vonalat.

Bementünk az épületbe, fel a lépcsőn, egészen a tetőig. Sehol senki nem volt, viszont ráláthattunk a városra. A tüzet eloltották, a cunami már csak a Gát-szirtig jutott el. Rengeteg városlakó még így is fejvesztve menekült, és hamarosan az okát is megláttuk.

A nyolc szörny rettegésben tartotta az egész várost, de valami megragadta a figyelmem. Monsterra kissé sántíthatott, mert legtöbbször az embertömegek felett repült el, és néha belemart egy-egy emberbe. Ez volt az egyik, a másik az, hogy a szörnyek nem támadtak, hanem tereltek, mégpedig a Lord Technologies felé.

Nekem ez nem tetszik. - mondta Clary, majd egy tűzgolyót lőtt AntiManipurára.

Random tűzgolyó? - nevetett Sam.

Ja, nem. - vont vállat Clary.

AntiManipura csak akkor nézett fel, ránk vicsorgott, majd figyelmét újra a tömegnek szentelte. Clary szamárfület mutatott, ezalatt Sam megvizsgálta az energiamaradványt. Végül ijedten nézett rám.

Szeretitek a fantasykat? - kérdezte Sam.

Igen. - mondtuk.

Ettől nem fogtok ugrálni örömötökben. Valaki elvarázsolt egy könyvet.

Egymásra néztünk, majd Sam megidézett egy fénysugarat, és azon lovagoltunk el a Lord Technologies-hoz.

Zatine Magica félve ment a Városházára. Az emberek eszeveszetten rohantak, így észre sem vették a feketeruhás mágustanoncot.

Valahogyan feljutott a polgármesteri irodába, és nagy meglepetésére Alan Cooper ott ült a székben.

Polgármester úr, maga mit keres itt? - kérdezte idegesen.

Én? Végzem a dolgom. - mondta Cooper, felállt, és kisétált az ajtón.

Polgármester úr! Ha most kimegy, biztosan csonkán tér vissza!

"Vagy sehogy." - tette hozzá magában Zatine. A polgármester viszont nem habozott.

Nem bízom Lord embereiben. - mondta végül, és kiment a Városháza elé, hogy beszédet tartson.

Zatine tehetetlenségében belerúgott az ajtóba, majd éppen kifelé indult volna, amikor hirtelen meghallott egy hangot a fejében.

"Zatine, mindketten jól tudjuk, hogy gyáva vagy megölni engem." - mondta Christopher Lord, és nevetett. - "Én viszont nem tűröm meg az árulókat."

Menjen a pokolba! - kiáltotta a lány.

"Jóvá tehetsz mindent, és tanulhatsz tovább." - folytatta Lord. - "Csak egy dolgod van. Kiszolgáltatod nekem Thomas Andrew Creaquamuse-t."

Soha. Miért tenném?!

"Különben nem csak a kishúgodat veszted el, hanem megölöm a nővéredet és Thomast is. Csak abban az esetben maradtok életben, ha elvezeted őt hozzám. A döntés, mint mindig, most is a tiéd."

"Ez nem igaz." - gondolta Zatine. Lord mindig úgy alakítja a feltételeket, hogy neki jó legyen. És mindenben megtalálja a maga számára a kiskaput. Végül bólintott. Kharinnausz ellen nem harcolhat. Túl sokáig játszotta ki az emberiséget.

Okos lány! - mondta Kharinnausz, és végigsimított Zatine arcán. - Helyes döntést hoztál. Keresd meg, és hozd elém Thomast! Fuss, Horatio lánya, fuss!

Zatine Magica pedig rohant, mint akit üldöznek. A lány valóban így érezte: mintha önmaga és a lelkiismerete kergették volna egymást, mindennek tetejében pedig a sötétmágus tekintete is üldözte.

Félúton futottam össze Alan Cooperrel, aki szintén a Lord Technologies felé ment. Óvatosan követtem Coopert, Clary és Sam pedig felvette a harcot a szörnyek ellen. A többiek egészen sikerrel jártak, Dahlia és Kevin megpróbálták eloszlatni a narancssárga ködöt. A többi testvérem is harcolt, Agnes titokban szállította Lord varázstárgyait, csak éppen Thomasról nem tudott senki semmit.

Egyszer csak egy szobában találtam magam, mégpedig egy irodában.

Christopher Lord az asztalánál ült, vele szemben én, és a polgármester. A tény, hogy Lord egyetlen felettese mellettem áll, azaz éppen ül, valamennyire megnyugtatott.

Christopher. - kezdte, de Lord csak legyintett.

Csak semmi kertelés, polgármester, pénz kéne?

"Ez nem lehet igaz!" - gondoltam magamban.

Van pénzem. Odaadom a tisztelt polgármester úrnak.

Cooper habozás nélkül átvette, Lord írt valamit a füzetébe, és Cooper narancssárga fény kíséretében eltűnt. Mi a fene. Szóval, ehhez kellett Agnes ereje? Vagy bárkié megtette volna? mi folyik itt?

Veronica Réàlaqua, már nagyon vártam rád.

Én nem mondhatom el ugyanezt. - mondtam. - Mit tett Alan Cooperrel?

Svadisthanátus testvéreid majd megmondják. - mondta, és Lord gonoszan elvigyorodott. - Már ha túlélsz egy ilyen kis... kalandot. Victoria Smith nagyon fog hiányozni, ég veled, Réàlaqua, üdvözlöm édesanyád!

Lord még írt valamit a jegyzetfüzetébe, aztán úgy éreztem magam, mintha hasba rúgtak volna, és egy cellában találtam magam.

Jó mulatást odabent, Csakraella lánya! - mondta Lord az égből.

Akkor jöttem rá, hogy csapdába estem egy beteges, Christopher Lord által írt könyvbe.

"Ó, művészet, ez a te sötét oldalad!" - gondoltam magamban. Cooper nem messze volt tőlem, egy T-Rex lakmározott belőle. Na, azt már nem.

Hagyd őt békén! - kiáltottam, majd a dinoszaurusz felém tekintett. - Ó, szia, az én nevem NeEgyélMeg, és a tiéd?

A dínó rám se hederített, majd a cella eltűnt. Szabad útja van a kedves ragadozónak. Hát, akkor nincs mit tenni.

Segítség! - kiáltottam fel, hangom visszaverődött minden irányból.

Thomas az íróasztalánál ült, és megpróbált új fegyvert alkotni magának, lehetőleg ecset alakú tőröket.

Egy kopogtatás zavarta meg a remekmű elkészítésében. Gyorsan lesöpörte az asztalról a hulladékot, majd lazán rákönyökölt az asztalra.

Zatine? - lepődött meg. - A szobámban...? Máshol nem lehetett volna?

Én csak látni akartalak. - mondta Zatine, és előre félt attól, aminek be kellett következnie. - Milyen szép hely volt a Kristálytó valaha... Ma már csak sötét mágia laktanyája.

Nekem ettől függetlenül a kedvenc helyem a városban. - mondta Thomas. - Neked is biztosan van egy kedvenc helyed.

Hát, van. - mondta Zatine, és lehajtotta a fejét. Nem akarta, hogy kedvese sírni lássa. - Volt, amíg Phoinix meg nem halt. Ugyebár a húgom, Verával és Luke-kal egyidős. Szép hely volt...

Ha akarod, újra széppé varázsolhatom neked.

Nem! - mondta gyorsan a lány. - Kérlek, Thomas, sötét erők járnak arra mostanában...

Úgyis az ilyen erők legyőzése a hivatásom. - mondta a svadisthanátus. - Gyere, vezess oda!

Nem tehetem...- mondta Zatine.

"De igen, Zatine." - biztatta Lord hangja. - "Különben soha nem leszel olyan mágus, amilyen szeretnél. Valamit valamiért, kedvesem!"

Zatine végül beadta a derekát, és bekötötte Thomas szemét. Jól tudta, hogy Thomas szereti a meglepetéseket, de azt is, hogy ez után meg fogja utálni azokat és őt is.

Csendben haladtak, szépen lassan, egészen az egyik legbűzösebb sikátorba a Lord Technologies mellett. Zatine levette a kendőt.

A sikátor végén Susan és Lord állt, mosolyogva, utóbbi egy narancssárga-fekete csíkos könyvvel a kezében.

Mi ez az egész? - kérdezte Thomas. - Zatine...

Jó estét, mr Creaquamuse! - mondta a sötétmágus. - Kedves barátnőd, Zatine számára fontosabb lett a továbbtanulás. Igazán tanulhattál volna te is. Nem rohantál volna a vesztedbe. De nekem, valljuk be, így kifizetőtőbb. Ég veled!

Lord elmormolt egy varázsigét, és mielőtt befejezte volna, Thomas kipróbálta új fegyverét.

Kharinnausz és Susan Magica nevetett, majd a fiú eltűnt. A könyv körül szikrák pattogtak, a sötétmágus pedig ijedten ejtette el azt.

A két Magicából kitört a nevetés, majd gyorsan elhallgattak.

Ez azért nem volt szép. - mondta Susan.

Valóban úgy gondolod? Igazán sajnálom. - mondta Kharinnausz, és gonoszan elvigyorodott. - Most az a rész következik, amikor a felesleget eltakarítom, és azt mondom: Ennyi volt, kedveseim!

A két lány ijedten nézett össze, majd hirtelen ők is eltűntek a könyvben.

Kharinnausz továbbra is mosolygott, majd magához idézte mentorát.

Ügyes vagy. - mondta Monsterra.

Te meg sánta. - vetette oda a sötétmágus, és gonosz félmosolyra húzta a száját.

Nem vicces, de, ha jól sejtem, igen jó orvos hírében állsz. - mondta a Szörnyanya hízelegve, farkát a mágus lába köré csavarta.

Kharinnausz nem szólt, majd a Lord Technologies-ba kísérte sánta szörnymentorát.

A két Magica, Csakraella, Harry Jones, Morgan Karlson, Richard Wales és Peter Peterson idegesen járkáltak körbe-körbe a nappali-szentélyben.

Csakraella egyszer csak felkiáltott kétségbeesésében, és ijedten nézett a férfiakra.

Kincsem, mi a gond? - kérdezte Harry, Eligius pedig elkapta a csakraanyát.

Köszönöm. - suttogta Csakraella, és felállt.- Thomas, Vera...

Wales felajánlotta, hogy megnézi, hol van a két testvér, de Ilarion leintette.

Te tudtad előre. - mondta Karlson, mire Ilarion bólintott.

Horatio odament, hogy... Istenem, Zatine, Susan és Cooper is bajban van!

Mind a heten egymásra néztek, majd Sharpékkal és Anais-zel előhozták a mágikus festményt, és kimentek a kertbe.

Sóból egy kört szórtak egy almafa mellé, közvetlenül a kapu belső oldalán, majd Csakraella megidézte Monsterrát. Először nem történt semmi, majd a Szörnyek Anyja megjelent a körön belül.

Te kis mocskos indián! - mondta, és éppen támadott volna, ha a kör nem tartotta volna fogva.

Indiai. - javította ki Csakraella. - Ostoba perzsa.

Görög!

Oly mindegy, drágaságom! - mondta Harry J., és elmosolyodott.

Monsterra dühösen morgott, majd a kép szép lassan beszippantotta. Még átkozódott, majd a tükörlabirintus foglya lett.

Csakraella elégedetten bólintott, majd felhívta Horatiót.

Van egy tervem, csakhogy kell hozzá a fizikai lényed. - mondta.

Jó. Akármit. - mondta Horatio.

Rendben. Öt perc múlva a Lord Technologies melleti sikátorba nyíló utcán! - mondta Csakraella, lecsapta a telefont, és már el is tűnt.

Hát akkor... Menjünk ki szörnyekre vadászni! - mondta Anais.

Végre valami fontosabb meló! - mondta Viola.

Mindannyian felfegyverkeztek, majd átvágva a tömegen, nekirontottak a szörnyeknek.

Vera eltűnt. - hadarta Clary, majd folytatta a harcot.

Hova lettél, te lány?!- morgolódott Peterson.

Ezalatt pedig Horatio szinte észrevétlenül lopakodott a találkozóhelyre.