Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezek mindig ott vannak, ahol nem kéne nekik! - csattant föl Christopher Lord, és fáradtan leült egy fotelbe az Indn Lunv Klinika és Kórház titkos pincéjében.

Nocsak, ki jött haza fényes győzelemmel? - kérdezte Indn Lunv.

Fényes? - kérdezte Lord, majd megmutatta a karját, amin egy forradás éktelenkedett.

Áúh, kicsit csúnya. Rossz ránézni. Melyik tette?

Agnes Elizabeth és Clara Evelyn összedolgoztak, és közösen szórtak rám egy átkot... Ügyesek, mit ne mondjak, nagyon tehetséges mágusok.

Az apjukra ütöttek. - mondta Lunv óvatosan.

Ó, ugyan már! - legyintett Lord. - Mindjárt elpirulok, Indn!

Amíg te elpirulsz, lekezelem a sebed.

Lord nem ellenkezett, sőt, hagyta, hogy Lunv vegye le sötét köpenyét. Ő maga kimerülten igyekezett jobban átgondolni, hogyan is történt az aznap délelőtt, majd mikor összerakta magában, mi is volt, elmesélte.

Lunv türelemmel hallgatta, majd miután lekezelte a forradást, elment, hogy lemossa Christopher Lord-álcáját. Közben azon bosszankodott, hogy miért nem mágiát használt a megfelelő kinézet elkészítéséhez. Lord csak nevetett, majd egy jól irányzott vízsugárral lemosta Lunvről a maszkot.

A köpenyt és az öltönyt megtarthatom? - kérdezte végül.

Úgy érted, "Köszönöm, apa!" - mondta Lord. - Kiküldted a szörnyeket, ahogy kértem?

Igen. Csakhogy a muladharánus csonkán jött vissza.

Megint? Na és?

Egy hajtincs hiányzik. Ergó mágikus DNS-t szereztek a testvérek.

A pokol nyelné el mindet! Nagyon találékonyak. Egy kérdésem van: hogy tudták megidézni Monsterrát?

Hát, csak névfelsorolással... - mondta Lunv elgondolkozva. - Sophia Kate és Veronica! Valahogy megtudhatták...

Lunv kotorászni kezdett, és egy mappát vett elő.

Volt egy Újatlantis nevű város. Tudod, mi a vicces? A mostani és a volt polgármester közös múltja itt kezdődik. Cooper megidézte anyát... Akarom mondani, Monsterrát, és ő lerombolta a várost. Cooper ráfogta az egészet Jones-ra, majd valaki egészen mostanáig hibernálta Coopert. Így ő egy perccel sem tűnik öregebbnek húsz évesnél. Azt nem tudom, mi a kapcsolat Cooper, Jones, és a testvérek közt...

Falzerivér és Drackterr tanultak Jones-tól. Szerintem kiszedték belőle. Kinézem a kis utcasöpredékekből.

Lord sóhajtott, és magához hívta a szörnyeket. A muladharánus eltorzult arccal bicegett, a svadisthanátusnak be volt kötve a karja.

Mi történt veletek?! - kérdezte Kharinnausz, majd a manipuránus szörny Lunvre mutatott.

Dühroham. - felelte a mágus hűvösen. - Csak másodfokú égési sebnek indult, aztán lett egy kis csonttörés. Nem szeretem a vereséget. Apám sose volt vesztes.

Most hallgass el.

Lunv vállat vont. Ugyan jól tudta, hogy Lord is gyűlöli a vereséget, és tisztában van eddigi hibáival. Lord kijelentette, hogy ha a szörnyek nem kerítik elő Harry Jones-t, Alan Coopert és Csakraellát, kellemetlenségekben lesz részük.

A visuddhanátus megpróbálta megsajnáltatni magát elveszett két füle miatt, de csak annyit ért el, hogy a maradék két füle is csonka lett.

Lunv csak nevetett, majd elkomorodott.

Vissza kell szereznem azt a hajdarabot. - mondta, és elővett egy fiolát. - Vagy csak elégetnem...

A folyadékra olvasott egy varázslatot, mire az lángra kapott, és eltűnt.

Nincs baj. - mondta, majd kormos, orvosi köpenyére nézett.- Fenébe is!

Nekem pontosan ezért fekete. - mondta Lord. Lunv visszanyelt egy sor káromkodást.

Na, mit szereztem? - tette fel Dahlia a kérdést, és elővett egy furcsa kinézetű tartályt.

Na mit? - kérdezte Nicholas unottan.

A muladharánus szörny hajdarabját.

Hogyan? - vette el Kevin az üvegcsét, majd körbeadta mindannyiunknak.

Hm, valami nem stimmel. - mondta anya.

Földre! - mondta Sam.

A tartályban a hajdarab kigyulladt, majd a lángok eltűntek. Dahlia óvatosan elvette az üveget, majd nevetve odaadta Kevinnek.

A tartály védővarázslata nagyon erős. Nem ártott a hajnak a tűzátok.

Főnixtűz. - mondta Clary, és elkérte az üveget. - Lunv főnixlángja. Mondjátok csak, lehet mágialenyomat alapján ellenvarázslatot alkotni?

Elméletileg igen. - mondta Kevin száját húzogatva. - Nem nagyon értek hozzá.

A szörny mágiájával viszont megtehetnénk ezt. - vetette föl Dahlia.

Bólintottunk, majd kaptam egy sms-t Andy bátyámtól, hogy itt van a ház előtt a képekkel. Én és Sam mentünk ki elé, és Andy bácsi elmondta, milyen szép a ház.

Az a bokor meg ott... mintha csak a daimón teremtette volna oda, és mondotta volna: Te itt maradsz, neked ez a helyed, véded a benn élőket a Gonosztól és fogdmegjeitől, ha kétrét görnyedsz is! - mondta Andy bácsi.

Hétfőn és kedden tartunk meditációkat. - mondta Sam. - Ha van kedve, jöhet.

Bizisten, ha időm lesz rá, fijacskám. De nincsen az, sok a melóm.

Bementünk, Luke előkészítette a pitét, Agnes teát főzött, mi pedig Andy bácsival kitettük a mágikus posztereket a ház különböző pontjaira. Az egész koncepció Sam állítása szerint nagyon szép, és az energiakapcsok pókhálószerű hálózatán legszívesebben kötéltáncolna. Anya biztatta, hogy miért is ne, végül is tesztelni kell. Thomas lebeszélte róla, mert mi van, ha Sam beleesik a képbe. Én emlékeztettem őket, hogy egyrészt Samről van szó, aki bárhonnan kijut, másrészt a mi mágiánk, nekünk nem árt.

Én, Andy bácsi, Harry és Thomas elmentünk a L'Art D'East-be, hogy oda is kitegyünk egy példányt a képből. Az utcák arrafelé viszonylag kihaltak voltak, pedig a város nyári időszakokban estefelé szokott éledni, és a galéria a főutak mentén volt.

Olyan frusztráló ez a csönd! - mondtam. - Hallgatunk valami zenét?

Mindjárt ott vagyunk! - mondta Thomas.

Thomas. Ne makacskodj.

Te makacskodsz.

Harry Jones AC/DC-t, Andy bácsi Metallicát indított el, Thomas pedig sóhajtva belépett a galériája kapuján.

Jó estét, Josh! - rázott kezet a kertőrrel Thomas.

Szevasz, Thomas! Hogy ityeg?

Van egy kis gáz, Josh-bro. Mondtam, hogy van tizenhárom tesóm, és Lord az apám. Nos, van egy szörnymentora, akit egy képlabirintusba akarunk bezárni.

És itt lenne egy kép? Hát jó. - vonta meg a vállát a kertőr. - Tedd le valahol!

Kösz, haver. - biccentett Thomas, majd bement, letette a képet, és vissza is jött.

Hazafelé úton inkább csendben sétáltunk, majd Andy bácsi félúton elköszönt tőlünk.

Hazaérve Thomas megkérte Harry-t, hogy mesélje el, mi köze is van Cooper-höz. Harry sóhajtott, majd mindenki a Smith-házban a nappaliba gyűlt, hogy meghallgassa a történetet.

Az egész érdekesen kezdődött. - mondta Harry. - Fiatal herceg voltam egy csodálatos városban, Újatlantsziszban. Ez... mikor is volt? Ja, persze, 1963-ban. Szögezzük le, hogy körülbelül egyidős vagyok Lorddal.

Szent Kundalini...! - morogta anya leginkább magának. - Egy nagyapám korú fickóval... Bocs apa, folytasd csak!

Nos, amikor én és az idióta fivérem megszülettünk '45-ben, akkor javában dúlt a Második Mágikus Világháború. Persze Újatlantisz varázslói nem folytak bele a többiek ügyébe, csakhogy '60-ban a Mágustanács feje figyelmeztetett minket, hogy ha nem teszünk valamit a háborúban, Újatlantisz meg szűnik létezni. Nekem addigra megválasztották feleségként Kirké boszorkányt, hozzáteszem, ronda volt.

Hé, a volt feleségemről beszélsz! - mondta Cooper.

Pofa be, Alacopos! Nos, igen, Kirké csak hatalmat akart, és Coopert szerette, így az esküvő napja előtt sétálgattak kicsit. Ez már 1963-ban a Végzetes nap. Cooper szórakozni akart a mágiával, és véletlenül megidézték... a Borzalmat.

Őrondaságát. - javította ki anya.

Igen. Mivel Kirkét nem büntethették, mert ittasan varázsolt és felelősségre nem vonhatták, Cooper nem volt sehol, így én vittem el a balhét. Monsterra lerombolta a várost, engem pedig száműztek. Aztán Cooper utánam jött, hogy senkinek ne beszéljek Újatlantiszról. Nevet változtattam, Grönlandra utaztam, és ott Coopert hibernálták. Végül eljutottam Amazonasba, és igyekeztem nem elkövetni kétszer ugyanazt a hibát. Persze, ez 1972-ben volt. Értesültem Mulan Dharáról és a haláláról, és amikor jóslatot kaptam, hogy az én egyik lányom csakramágus, nagyon megijedtem. A többit szerintem tudjátok. - mondta, és elővett egy aranyérmét. - Az egyetlen emlék Atlantiszból. De bárki meglátja, megijed tőle.

Kate megnézte az érmét: gorgófej mintás volt, majd azt kívánta Harrynek, hogy keljen életre, ha Lord közelébe kerül.

Hamarosan június 29-e lett, és mi még csak akkor mentünk aludni. Mindannyian holtfáradtak voltunk, de másnap még rengeteg dolgunk lett volna. Még egyszer a mágikus fotóra néztem: meg kell írnom a leírását, ha azt akarom, hogy ne vesszen el teljesen, ha véletlenül minden elpusztulna, a fotó, az eredeti kép, és rekonstruálni lehessen. Sam szerint nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, de én azért próbálkozom. Eddig nem sikerült.