Már egy hete tartott a folyamatos sürgés-forgás a cég titkosan működő falai között. A szüntelen dolgozgatás, persze titokban, hogy a tervük véletlen se tudódjon ki a tágasabb körökben. Nehéz feladattal néztek a fiatalok farkasszemet, főleg, hogy egyik legfőbb vezetőjük meglepésére készültek gőzerővel beleadva minden fellelhető tartalékukat.

Az ötlet előző vasárnap pattant ki a kékszemű fejéből, akár az egyik istenségnek a lánya a születésekor. Meg volt győzödve arról, társának egy hatalmas ünnepséget kell összehozniuk, hogy a vezetőt ezúttal is önfeledten mosolyogni lássák. Hiszen minden ember megérdemli a boldogságot, mint legfőbb életfeltételt. Ezért megteremtik számára ama hangulatot, melyet évek múltán sem feledhet el.

Habár a szervezés terve először Louis kezében pihent meg, hamar rájöttek, a közös összefogás előrébb juttathatja őket az egyszemélyes szervezkedésnél. Ennélfogva hármasban többször is elütötték elmélkedéssel a rendelkezésre álló idejüket, mikor a forgatások végeztével megpihenhettek. Való igaz, a negyedórás szünetek alig teltek el valódi sikerességgel, az otthoni megbeszéléseket kipótolni tökéletesen megfeleltek.

A kitűzött időpontig alig maradt vissza egy óra. Mindannyian próbálták a rájuk kiszabott teendőket rendeltetés szerűen végrehajtani, ezáltal egy újabb terhet levéve vállukról.

Letti szorgosan hajtogatta össze füzért alkotva a sötétkék s fehér krepp papírokat, hogy a nagyobb eseményekkor használt díszítési eszközöket kellően elkészíthesse. Azt vallotta, anélkül egy születésnapi buli egyáltalán nem az, csupán egy álca, amit mindenképpen le kell most vetniük a teljes hatás eléréséért. Már nem is tudta, hányadikon ügyködött abban a szent pillanatban, szemei előtt egyedül a kész alkotás lebegett, az épület miképp fog kinézni a szenvedések végeztével.

Harry az utolsó simításokat fejezte be az általa sütött különleges tortán, amihez kivételesen nem kellett cukrászi segítség. A kakaó poros piskótatészták közé extra csokoládés krémet töltött, majd az áhított magasság megközelítése után nekilátott a fondantnak. Nos, eredetileg könnyű procedúrának hitte a lépések sorozatát mondván, ha mások is képesek, akkor ő is meg fogja csinálni. Igaz, két órát szöszmötölt el vele, valamint egy adag a szemetes mélyén végezte, de a világoskék massza a kezdeti bonyodalmakon megkönyörülve elkezdett összeállni végső formájába, hogy azt a süteményre helyezhesse formázója. A mestermű tetejére pedig néhány fényképet helyezett el ehető papírra nyomtatva, ahol az ötös fogat -, mert Zaynt ki nem hagyhatták - különféle hülyeségeket tesz meg a sziklamászástól a felnőttfilmes jelenetek botrányos elrontásáig.

A másik kettő pedig...

Zayn: Ne, Louis!! *visszhangzott félelmet rejtő kiáltása a szűkös teremben* Kérlek, ne tedd ezt, téliszonyos vagyok... 

Louis: *fájdalmasan a létra lábához ütötte a fejét, mit erősen tartott a szerencsétlen társának a biztosítására* Azt tériszonynak hívják, de ne izgasson amúgy... Rakd már fel azt a betűt, kérlek! Csak annyit kell felakasztanunk, hogy „Happy birthday, Heroine!"

Zayn: Csak? *kérte ki magának ijedt arckifejezéssel* Ezt ugye nem komolynak szántad... Nagyon remélem... Mert...

Louis: Mert felmész, és kész! *ingatta meg kobakját lelkének kínjában*

Szörnyű, milyen csatát vívtak egymással szóban. Oltották egymást, akár az orvosok, szitkozódtak, titokban Istenhez fohászkodtak a mielőbbi befejezés kellemes érzésének eléréséért... Mint két nagycsoportos óvodás, kik az eltűnt legofigurák okán képesek egy igazi világháborút kirobbantani környezetükben.

A fekete hajú fiú nagyot sóhajtott, kezét szívére téve mormolta el magában a legdicsőbb hívők szavait, majd nehézkesen lépett fel a fém szerkezet legelső fokára. Görcsösen kapaszkodott, élete számára fontosabb volt apró betűknél, ellenben főnökét is tisztelte annyira, hogy a meglepetésben ő is részt vehessen. Ennélfogva ügyetlenül, mégis magabiztosságot sugallva akasztotta fel a lámpára a legelső elemet.

Louis: Ügyes! *dicsérte meg* Már csak 19+1 maradt hátra!

Zayn: Sosem végzünk...

Habár lassacskán haladtak, elsőre nem igen tűnt fel a minimális változás, később a megannyi értékes másodperc egyként megtette a hatását. A színkavalkád leggyönyörűbb árnyalataiban kerültek fel azok a laminált papírok a fényforrásokra, köröttük a füzérek lógtak lefelé nagyobb ívben, a stílusosság egy-kétszer megjelent.

Harry... Megküzdött a természet adta csodákkal. Ahogy kezébe fogta - kivételesen - a máz zacskóját vagy miként hívják, nem tudja, s kis csillagocskákkal nyomkodta körbe a sütemény tetejét, szinte csak arra koncentrálva kizárta a külvilágot. És a gondok itt kezdődtek. Régi barátja, zümi, meglátogatta őt a nyugalmas időszakában, mivel újból meg kellett volna ejteniük egy kiadós találkozót, de a göndör hárított különféle dolgokra hivatkozva. Kusza koronájában tanyázva élvezte az édeskés illat terjengését a levegőben, prédájának elfogását alapos elméletekkel elemezte ki. Támadni készült, akármennyire hihetetlen, visszafizeti, amiért múltkor elüldözték.

Amint a zöldszemű kifújta magát, az alkalmi étellel lezárta az elmúlt néhány órás kapcsolatát, mit sajgó, darabokra hulló szívvel hagyott tova szállni a múlt mesés emlékképei közé, indult is szerelméhez felmérni a terepet. A rovar ezt választotta tökéletes időzítésre. Kétszer erősebb hangerővel repült ki a barna tincsek nyújtotta menedékből, akár korábban, valamint össze-vissza körözve kívánta megijeszteni a dolgozókat.

Harry: Úristen, itt van az a mocsok! *ordította el magát ijedten, s kedvese mögé bújt az elrejtőzés miatt* Ugye nem fog elkapni? Mondd, békén fog hagyni valaha?

Zayn: Még megcsaphatjuk a felkiáltójellel...

Letti: Azt kéne még, persze, ránk hívják az állatvédőket! Hogyan lehettek ennyire... Áhh, lehetetlen kifejteni... *adta fel végül* Oké, rakd fel, aztán az asztalt hozzuk be... Tudjátok, terítők... Lufik, basszus! Lufikat nem fújtunk... *nyitotta ki íriszeit aggódóan*

Előző nap egy rakás csomaggal vásárolt be az ünnepi kellékekből, így bizonyára talál a társa magának a megfelelő színben. Sajnos annyira nem értett Heroine ízléséhez, szóval emiatt nagyon stresszelt, ugyanis ha többször figyelne a megjelenésére, stílusára, talán egy-két tényezőt ismerősei között tudhatna.

Louis: Oké, rohanok!

Negyed óra sem telt bele, fehér, fekete, kék és zöld léggömbök hevertek csomókba kötve a falakra, ajtókra, asztalra helyezve, kecsesen nyújtóztak a plafon felé. Formájuk a vékonytól csíktól a kerekig változott, néhányuk állatformát öltve mutatkozott oroszlánként, esetleg aranyos nyusziként. A lány nem volt otthon ezekben, csupán bízott a jövőben, s abban, az idősebbnek tetszeni fog a kedves ajándék.

A kávés srác addig még kétszer leesett az alacsony létráról, zümit matricává préselve találták meg a hófehér terítőn, nem számított többé. Végre pontot tehettek az i-re, s az ünnepeltet várták felfokozott pulzusszámmal.

Sorfalat állva bújtak meg az ajtó mögött, a leghalkabb neszt is nélkülözték. Lélegzetvételeik alkották meg az egyedüli hangforrást a legelső forgatási termükben. Kicsit bizarr, hogy egy kihalt szárnyon, a börtöncella falai között tartják meg a szülinapot, viszont úgy vélték, ide köti őket a legtöbb közösen megélt élmény. Innen indultak ki.

Harry: *suttogja férjének* Én nem tudok beszédeket mondani...

Louis: Szerinted én mennyire vagyok benne? Megpróbálhatok beleadni mindent... *töprengett el* Nem hinnék a sikerességében.

Letti: Psszt, csendet már! Kattant a zár... A beszéd az én ügyem, nyugodjatok meg.

Jól értesült a fejleményekről. A faajtó kilincsét egy idegen kéz lenyomva tartotta, a nyikorgó zaj betelítette a szoba légterét. Ismerős arc bukkant fel a nyílászáró mögül, a szemüvege mögül érdeklődően tekintgetett körbe. Mintha megdöbbent volna.

Heroine: Ez micsoda?

Letti: Drágám. Nem is emlékszem már, mikor ismertelek meg, nem is lényeges. A módját azonban sosem felejtem el... Még alig ismertük egymást, de tervezgettünk, rémlik? *mosoly* A cégünket a kommentekben hányszor megemlegettük... A rabos filmezést, a méhecskét... S most itt állunk, felépített karrierrel, munkával. Annyit szeretnék mondani még, köszönöm, hogy ilyen értékes embert tudhatok barátaim közt, egy csillagot, kire mindig számíthatunk. Habár beszédekben nem remekeltem eddig sem, kívánok neked nagyon boldog szülinapot, és sikereket. Sokat! Szeretünk.

2019.05.11.