3 évvel később

A napok rohamosan szálltak el a fejem a fölött. Nyolcadik után hivatalosan gimis lettem, megismertem az új osztályom, bár legtöbben ugyanazok maradtak.
Az első év próbára tette a barátságomat Mollyval. Hiába nem mondtuk ki, nehéz volt. Az elején vitatkoztunk, a második félévben pedig egymásra hagytuk. Év végén döbbenten álltunk egymás mellett és kiröhögtük magunkat, amiért ilyenek voltunk.
Zayn összejött - ismét - a szőke osztálytársnőjével, de látszott, hogy nem szereti. Keserűség nyilallt belém, valahányszor rám nézett. Tekintetében ott lappangott az irántam érzett szeretete, ám tudta, hogy az én szívem másfelé húz, így barátok lettünk, noha az elején teljesen rideg volt.
Harry miután végzett a fősulival, visszament Amerikába.
A búcsú nehéz volt. Aznap reggel nem akart kiszálni mellőlem az ágyból, de nagy nehezen eljutottunk a reptérre, ahol fájdalmas érzések közepette köszöntünk el. Amikor egy utolsó csókot lehelt ajkamra, éreztem, hogy neki is nehéz, de a bizalom kettőnk között nagyobb volt.

Kilenc - és tizedikben nem voltak bennem kétségek az érettségit illetően, azonban volt egy pont, ahol meginogtam. A tudat, hogy pár év múlva egy teljesen idegen helyen élek majd és dolgoznom kellesz, megrémített, de szerencsére a barátaim erőt adtak, ezáltal minden kétség nélkül hajtottam rá mégjobban a tanulásra. Az eredmény kézzelfogható lett egy év múlva.
Nagy boldogsággal mentem be az iskolába és vettem át mindkét nyelvizsgám. Örömöm fokozta az, hogy Harry hazajött és megünnepeltük.
Mivel abban az évben akkor láttam először, hihetetlen boldogságot éreztem. Mindkettőnknek sok mondanivalója volt és már kisebb terveket is szőttünk.
A szüleim egy idő után elfogatták a döntésem és támogattak, mint a nagyszüleim.
Molly, Emily és Betti csak az utolsó előtti évben tudták meg az utazásomat. Aznap sokat is sírtak, hiszen Mollyval születésünk óta ismertük egymást, 17 év barátság pedig nem semmi. Betti és Emily szintén nagyon fontos helyet foglaltak a szívemben. Egyetlen egy dolog nyugtatta őket, mégpedig az, hogy ugyanarra a fősulira jelentkeztünk, tehát még plusz négy évig egy suliba járunk és egy házban élünk majd.
Minden egyes napot kiélveztünk, de így futva teltek a hetek, hónapok.

Az évzáró után nem volt kedvünk hazamenni. Míg a legtöbb osztály vidáman sétált el, a miénk sokkolva állt még mindig.
Az osztályfőnök elérzékenyülve pillantott a társaságunkra.
Három év. Annyi minden történt. Tudtam az elején, hogy szeretni fogom az osztályom, de nem hittem volna, hogy ennyire.
Senki nem gondolt arra a napra, egészen az évzáróig, és hogy eljött a nap, gombóc telepedett le a torkomban, de tudtam, nem csak én voltam így. Hiába a srácok keménysége, a lányok nemtörődömsége, a szívünk mélyén szerettük egymást, a viták ellenére is.
Ezért voltunk mi egy remek osztály.

***

Szalagtűzés, táncpróba, készülés az érettségire. Azt hittük tavaly, hogy annál nehezebb nem lehet, pedig de.
Az első két hónapot leginkább a gyakorlás, a szalagavató határozta meg. Tanulnunk ugyan kellett, de sokkal többet próbáltunk, ami kimerített.
Valójában nem volt nehéz a tánc, de mi falábúak voltunk, pedig a keringőhöz nem kellett nagy tudás.
Ezek mellett alig vártuk a ruhapróbát, csak azt sajnáltam, hogy Harry nem tudott hazajönni. Vagyis ezt mondta, de mikor keringő közben megláttam a családom mellett fekete farmerben, ingben és nyakkendőben, majdnem elrontottam a lépést, csak a gyors reflexemnek köszönhettem, hogy nem bénáztam.
Nagyon élvezte a kinti levegőt és jó állást is kapott időközben, aminek nagyon örültem, ugyanakkor el is szomorított, mert tényleg alig tudtunk beszélgetni telefonon, ezért is voltam hihetetlenül boldog.
A tánc után jött a vacsora, a suliban lévő kis buli, de mi nem maradtunk sokáig: kibéreltünk egy helyet, és az osztállyal ott tomboltunk, csak mi.
Mikor hajnali három volt, már takarítottuk a helyiséget, négy órára pedig otthon is voltam, ahol befeküdtem az ágyba, és délig fel sem keltem.

***

Édes illat, finom csókok keltettek.
Ahogy kinyitottam a szemem, Harryt pillantottam meg felettem.
Arcán mosoly ült, ujjával arcomat simogatta.
Ahogy belenéztem zöld íriszeibe, csupán tiszta, őszinte szeretetet láttam, én pedig elérzékenyülve húztam magamhoz.
- Nagyon szeretlek! - suttogtam, mire ő ajkamra tapadt egy pillanatra, majd ő is elmondta ezt: ,,Szeretlek!"
Kissé alul öltözöttnek éreztem magam, aztán eszembe jutott, hogy csak a fehérneműt hagytam magamon, és csupán a vékony takaró fedte el a testem.
Nem jöttem zavarba, látott már bikiniben, mégis, ahogy fölém tornyusolt félmeztelenül, kicsit elpirultam.
- Kérsz ebédet? - kérdezte rekedtes hangján, amit úgy szerettem.
Egyáltalán nem voltam éhes, csakis őt akartam.
Mohón az ajkára tapadtam, és szorosan hozzásimultam.
Másodperc töredéke alatt éreztem meg vágyának kézzel fogható bizonyítékát, amitől a jól ismert borzongás végigfutott rajtam.
Többször kerültünk ilyen helyzetbe, de megálltunk, mert nem álltam rá készen. Most azonban más volt a helyzet.
Mikor távolodni akart, lábammal szorosabban fogtam közre derekát.
- Akarlak! - mondtam fojtottan, mire kitágult pupillákkal nézett le rám. - Harry, készen állok rá!
- Biztos vagy benne? Nem a másnaposság beszél belőled?
- Mintha valaha ittam volna annyit. És igen, biztos vagyok benne.
Tettei lassúak, finomak voltak. Éreztem a törődést minden egyes mozdulatában. A csókjai, a simogatásai annyira felébresztették bennem az iránta érzett vágyamat, hogy semmiféle zavart nem éreztem, és bátran adtam tudtára, mennyire jól esnek a játszadozásai. Mikor arra a pontra tértünk, pár másodpercig a fájdalom került előtérbe, de Harry ajka kizökkentett. Érzékeny pontomon megint egy ismeretlen érzés keletkezett, ami elvette az eszem.
Harry arca verejtékes volt, éreztem, hogy más tempót akar, mégis türelmes maradt.
- Gyönyörű vagy! - hajolt fölém és a homlokomra, majd az ajkamra nyomott egy csókot, de ezzel egyidejűleg mélyebbre hatolt bennem, és nem is hagyta abba, míg mindketten el nem értük azt a bizonyos határt.

Karjára húzott, apró csókokkal ajándékozott meg.
- Szeretlek! - mondta.
Belenéztem tiszta zöld szemeibe és tudtam:
- Elmegyek veled Amerikába!