A délutáni futást fél óra alatt letudtam. Mollyval ezután hosszasan elbeszélgettünk. Megint ő van szarul, holott nem csinált semmit. Adam - a volt osztálytársam - és Fanny nem tudja eldönteni, hogy szeretik-e egymást vagy sem, mert hol együtt vannak, hol nem. Persze amikor nincsenek olyan viszonyban, akkor Adam-nek jó Molly. Mármint akkor tud vele foglalkozni, elvannak, mint barátok. De ha kibékül Fanny-val, ő le van tojva és még utána rossz is. Molly-nak pedig már elege van, amit nem csodálok.
-Na, de eleget beszéltem. Veled mi a helyzet? -
És elkezdtem ecsetelni. Elmondtam, hogy Patrícia az elején miért pikkelt rám, de azt nem, hogy van barátja.
Ezenkívül azt is megemlítettem, hogy nem valami boldogan váltunk el.
-Miért?
-Tudod, van Harry. - kezdtem.
Bólintott.
-Na. Meséltem Patríciának róla. Kérte, hogy mutassak róla képet. Mutattam. Erre közöset akart. Mondtam neki, hogy nincs. Erre ő azt mondta, hogy kitaláltam.
Barátnőm mikor meghallotta ezt a kijelentést, meglepődve nézett.
-Nem értem azt a lányt. Amúgy is. Nem vagy köteles bizonyítani neki, nem?
-De - helyeseltem.
-És.... Mi van Vele? - húzogatta szemöldökét.
-Molly. - kiáltottam. - Csak barátok vagyunk. És amúgy is. Egy taknyos hetedikes vagyok.
-Ja. Milyen jó lenne, ha más is ezt gondolná magáról.
Tudtam, hogy ezzel Fanny-ra célzott. Szerintem a kora számát már meghaladta barát téren.
-Ne foglalkozz vele. Inkább fussunk még pár kört. - ütögettem meg combját. Felpattant helyéről és szaladni kezdett. Nevetve követtem.
Szeretem Molly-t. Hihetetlen mennyire feltudja dobni a napom. Nagyon kedves és imádnivaló lány. Mikor kicsik voltunk, folyton összekevertek minket, mert hasonlítottunk. Hosszú, barna hajunk és szemünk, na meg a testalkatunk is ugyanaz volt. De ahogy telt az idő, ellezdtünk változni. Neki pufibb arca lett és teltebb. Nem kövér, hanem volt rajta mit fogni. Igaz, ez őt zavarja mostmár, ezért is fut velem. És hogy miért teszem? Régebben elkaptam egy betegséget és a gyógyszertől, amit kaptam, elhíztam. Most kaptam elég erőt és inspirációt, hogy elkezdjem.
A rendészetis suli melletti pályán futottunk. Nem volt szabályos "O" alakja, inkább hasonlított a nullára. A nap ereje még mindig erős volt, de az enyhe fuvallat ami ért minket, lehűtött. Mikor a negyedik körnél jártam, hirtelen egy csapat kosarast láttam meg. Megálltam és bevártam Molly-t.
-Kik azok? - lihegett.
-Nem tudom. - vontam vállat, majd hunyorítani kezdtem, mikor göndör fürtöket véltem felfedezni. - Harry. - mondtam és megfogtam barátnőm kezét. Átsétáltunk a fiúkhoz, de félúton észrevettek minket.
-Lilly! - ölelt át a fürtös. Viszonoztam gesztusát, majd bemutattam egymásnak a két barátom.
-Na, ez a nap is eljött. Molly, ő Harry. - mutattam az illetőre. - Harry, ő Molly. - fordultam vissza. Miközben kezet fogtak és elintézték a formaságokat, egy ismerős arcot vettem figyelembe. Alacsony termete sem tántorította el ettől a játéktól. Barna haja izzadtan tapadt homlokára, ezért folyton feltúrta.
Harry hirtelen megrázott, aminek következtében újra rájuk figyeltem.
-Akartok játszani? - kérdezte.
Oldalra sandítottam. - Szeretnél?
-Nem igazán vagyok jó benne, de te menj nyugodtan. Tudod, futnom kell. - bökte meg oldalam mosolyogva, majd elindult vissza.
-Na, gyere. Néhányuk még lehet ismeretlen számodra. - vezetett be. A fiúk abbahagyták cselekedetüket és ránk irányult a tekintet.
-Tommo, szerintem ti nem ismeritek egymást.
Odasétáltunk Louis-hoz és ugyanaz játszódott le, mint amikor én mutattam be Molly-t pár perce. Annyi különbség volt, hogy tudtam, ki Louis, csak a becenevet nem ismertem. Ezért nem tűnt fel, amikor telefonáltak Harry-vel első találkozásunknál.
Tomlinson nem igazán foglalkoztatta magát velem, mert miután elmondtuk egymásnak a nevünket, el is ment....

-Bejön neked. - állt előttem Louis. Nálam volt a labda, amit próbált elvenni.
-Kicsoda? - tértem ki támadása elől.
-Zayn.
Gyorsan kicseleztem, és kosarat dobtam. A csapatom hangos éljenzésbe kezdett, mivel megnyertük. Harry megdicsért, a többiek pedig mosolyogva bólintottak felém. Louis mindentudó fejjel nézett. Az a baj, hogy hiába tagadnám, amit állít, mert akkor hazudnék. De nem tudja bizonyítani, mert egy szóval nem mondtam, hogy igaz-e vagy sem.
Harry levette pólóját, majd összegyűrte kezében. Izmos mellkasán izzadságcseppek csillogtak. Hasa kidolgozott volt, de a kockák még csak halványan látszottak, ám így volt tökéletes az összkép.
Felém lépett és megtörölte homlokom. Mióta nagyon jó barátok vagyunk, rájöttem, hogy szeret másokkal törődni. Néha eléggé bosszantó, de vannak édes tettei.
Felfelé gördülő szám láttán, somolyogni kezdett.
-Aranyos vagy izzadtan. - mondta kaján vigyorral, mire belebokszoltam vállába. Fájdalmat színlelve nézett szemembe, amitől elnevettem magam.
-Na, jólvan Göndörke. Megyek. - köszöntem el egy öleléssel. - Sziasztok. - intettem a srácok felé. Mindenki kiáltott valamit, ami jó esett. Legalább észrevettek.
Barátnőm verejtékes arca láttán rögtön futni kezdtem. Tornazsákomból kivettem egy üveg vizet, hogy igyon, és egy pár zsepit, hogy megtörölje magát.
-Mennyit mentél?
-Nem tudom. - vont vállat. - Egy idő után nem számoltam.
-Nem szabad hirtelen ennyit. - csóváltam meg fejem. - Egyébként lassan menjünk. Igaz, hogy világos van, de nyolc óra elmúlt. - néztem meg telefonom kijelzőjén az időt.
Ivott még pár korty folyadékot, majd visszatette zsákomba. Feltápászkodott a kőről és lassan elindultunk hazafelé.....

Másnap reggel egyedül voltam a házban. A szüleim estig dolgoznak. Lehet, később áthívom Harry-t. Előfordul, hogy egyedül van ő is, bár nem tudom, milyen időbeosztásban dolgoznak a szülei.
Kikászálódtam az ágyból, és reggeli arcom láttán elnevettem magam, ugyanis a hajam szanaszét állt, az államtól egészen a homlokomig a párna nyoma volt. Csoda, hogy reggelenként nem kapok szívrohamot, mivel az ágyam mellett van a ruhaszekrényem, amin tükör is van. Elég ijesztő vagyok néha, mikor felkelek.
Elsétáltam a konyhába és persze nem hagyhattam ki, hogy az ajtóm melletti növénybe ne menjek bele. Szemforgatva tértem le balra, és a pultról levettem egy poharat. A mágnesekkel teli hűtőből kivettem a tejet és öntöttem magamnak.
Anyának mániája a mágnes. Ha megyünk valahova, rögtön keres valami bódét, ahol tud venni emlékbe. Ez még jó is lenne, ha ezeken kívül nem tenne mást. Sose voltam az a lány, aki szereti a túlzott dolgokat. Anya pont ellenkezőleg van így pechemre.
Az utolsó felső szekrényben lévő kakaót beletettem a tejbe, majd összekavarva beraktam az ezüstszínű mikróba. Eközben elővettem a pirítóssütőt és belehelyeztem két kenyeret. Mikor lenyomtam a gombot, a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Visszamentem a szobámba, felkaptam a telefonom és a kijelző láttán ráncba szaladt a homlokom. Felveszem, de nem szól bele senki. Vállat vonva kinyomom, és visszamegyek a reggelimhez. A pirítós már ott kukucskált kifelé a sütőből. Elővettem egy tányért, ráhelyeztem a kenyeret, majd a hűtő melletti tárolón lévő kosárból kivettem egy paradicsomot és felvágtam. A tányért és a kakaót leraktam az asztalra és elkezdtem falatozni....

Porszívózás, porolás, felmosás, mosogatás. Evés utáni teendőm. Ahhoz képest, hogy későn keltem, délre végeztem mindennel. Időközben Harry hívott, hogy menjek vele focizni, ezért most éppen a pálya felé tartok.
A nap szinte éget, ezért rövidnadrág, és egy egyszerű atléta mellett döntöttem, amit nem bántam meg.
Mikor letértem a járdáról, hogy átmenjek a szemben lévő kis útra, ami a községházhoz vezet - és egy rövidebb út a pályához -, Liam-et és Louis-t láttam meg, mellette pedig..... Zayn-t.
Imádkoztam, hogy hamarabb menjen el a kocsi, mint ahogy meglátnak, de...
-Szia Lilly. - kiáltotta Louis, mire két barátja érdekesen nézett rá.
-Sziasztok. - intettem, majd leléptem az útra.
-Te is a pályára mész? - szaladt mellém.
-Igen.
-Szuper. - csapta össze kezeit. - Mi is. - mutatta fel a labdát. A fiúk közben utolértek. - Lilly, ismered őket. - mutatott rájuk.
-Uhm....Erkölcsről tudom a neveket. - mosolyogtam halványan.
-És a gyógyszered mentett meg. - kacsintott Zayn. Láthatólag elpirultam, mivel érdekes vigyor jelent meg arcán, Liam pedig lehajtva fejét mosolygott.
-Louis... Nekem mennem kell, Harry már vár.
-Áh, szóval nem szeretsz késni. Értem. - bólintott és elindultunk.
Harry mikor meglátott, eléggé értetlenül állt. Odaérve hozzá megöleltem.
-Idefelé találkoztunk. - mondtam a három fiúra értve. Harry homlokán ráncok jelentek meg, ahogy tekintét Zayn-re helyezte. Kellemetlenül toporogtam helyemen, mikor a fekete hajú  felvette a szemkontaktust. Louis nem észlelt semmit sem az egészből, mert épp bemutatta két barátját.
-Na, most már ismeritek egymást. - mosolygott. - Játszunk egyet?
Harry végre elfordította fejét és rá fókuszált.
-Bocs haver, legközelebb. Most Lilly-vel rúgunk párat. - mondta. Barátja vállat vont és átmentek a másik térfélre. Zayn még egy jelentőségteljes pillantással illette a Göndört, ezt követően ment a többiek után. Valójában nem értem se őt, se magam. Minek csinálta ezt és engem miért bosszant, mikor tetszik? Megráztam fejem, hogy eltereljem ezt a dolgot.
-Hé.. - böktem meg Harry karját. - Kezdjük?
-Persze. - enyhült meg tekintete. Beállt a kapuba, én pedig a vonalhoz, ami pár méterre volt felfestve. Leraktam a labdát és elrúgtam... Amit Harry sikeresen kivédett.
-Várj. - sétált hozzám. A labdát lerakta, mögém lépett és csipőmet fogva beállította helyzetem.
-Képzelj valakit oda, akit nem bírsz. - suttogta olyan közel, hogy éreztem illatát. - Ha ez megvan, rúgd el olyan erősen, ahogy tudod. - ment vissza a kapuba.
Vettem egy nagy levegőt, majd minden energiám felhasználva belerúgtam a labdába.
-Na, látod. Megy ez. - mosolygott.
Még párszor eljátszottam ezt, majd cseréltünk Harry-vel. Figyelmes volt, mivel nem rúgott olyan durván. Párat kivédtem, valamennyit nem, de azt nem számoltam.
Ahogy előre néztem, Zayn-ék épp meccseztek. Liam átpasszolta Louis-nak, de nem tudta megállítani, így odagurult hozzám. Harry hátra pillantott válla fölött, majd vissza rám. Fogtam a labdát és visszadobtam.
-Köszi. - kiáltotta Liam, miközben rövid, barna hajába beletúrt. Eléggé szimpatikus nekem. Kedves arca van és maga a kisugárzása is pozitív. Louis sem tűnik rossznak. Aranyos, hogy olyan alacsony. Zayn pedig.... Inkább hagyjuk. Oké, lehet nézni az embert, de ennyire azért ne.
Harry észrevette, hogy őket figyelem. Hirtelen megfordult és odament a fiúkhoz....

Sziasztok 😊
Ezen a héten sok dolgom volt, de nem volt akadály számomra, mivel mikor megláttam, hogy 300+ megtekintés van a könyven, hihetetlenül boldog voltam. Emellett a legelső kihívásomat is megkaptam (amit a másik könyven láthattok), és remélem, jól fogom teljesíteni 😊
Ne felejtsetek el kommentelni és vote-ot nyomni ☺