Ahogy Louist megláttam, nyugodt lettem. Ismer annyira, hogy értelmezni tudja a szituációt, mégis először meglepetten tántorodott meg.
- Áh, Lou! Segíts csak! - kérte Zayn barátját, aki mellénk lépett.
- Louis..
Hirtelen behúzott egyet a feketeségnek, amitől újra szabad lettem. Egy kicsit sem érdekelt, hogy vérzik az orra, simán elmentem volna, még óráról is, de látva Louist, inkább visszamentünk a terembe.
Kérdő tekintetekkel illettek, hiszen tudni akarták, mi van Zaynnel. Senki nem tud a saját dolgaival foglalkozni.
A fekete ahogy belépett, már szaladt is a nyakába a szőke. Vérző orra csillapodott, barátnője pedig jajveszékelve simogatta. Undorító, mennyire kihasználják egymást.

***

Szombat délután elmentem sétálni, hogy kitisztítsam a fejem. Ezalatt a pár hónap alatt sok dolog megváltozott. Patrícia ellenséges, Noé is egyre jobban megy lefelé és már a jegyein is látszik. Pedig neki jobban kéne figyelni, hiszen a némettel akar foglalkozni. Emellett bennem is átalakult több minden. Például  Zayn vagy éppen a Harry iránti érzéseim. Eljutott a tudatomig, hogy Zayn tényleg csak ki akar használni. Azt, hogy a Fürtös mit érez irántam, nem tudom. Még nagyon én magam se vagyok tisztában ezzel.
Nagyon jó volt, hogy enyhült az idő. Szerencsére nem fog sokáig tartani a tél, hiszen már kellemes szél játszadozott a hajammal. A nap ugyan nem teljesen, de látszódott és érezni lehetett a hőt arcomon. A téren pár gyerek aktívkodott és kacagásuk bezengte azt. Biztosan nekik is felüdülést jelentett a hideg hónap után a melegebb légtér.
Leültem egy száraz padra és figyeltem az előttem szaladgáló kisembereket. Olyan nyugodtnak éreztem magam.
- Szia! - jött egy hang mellőlem.
Nem is vettem észre, hogy időközben leültek mellém, de ahogy fordultam és megláttam a fiú arcát, nem is akartam tudomást szerezni róla, így hát felálltam, hogy távozzak, de megragadta kezem a Feketeség.
- Zayn, engedj el! - néztem dühösen rá, de hiába. - Nem fogsz elengedni, igaz? - sóhajtottam, s leültem a helyemre.
Pár perces csend telepedett ránk, de mint régebben, most is ő törte meg.
- Nagyon haragszol? - kérdésére olyan fejjel néztem rá, amiből levonhatta válaszom. - Eszerint igen. - vakarta meg tarkóját. - Sajnálom, oké?
Felnevettem. De őszintén.
- Azt hiszed, hogy ennyivel el is intézted? Hát mondok én valamit. - hajoltam hozzá. - Nem vagyok a barátnőd, akit akkor használhatsz, mikor kedved tartja, majd eldobni, mint egy rongyot és ha ismét hiányod lenne, bocsánatot kérve tőle újra elhasználni. Én nem vagyok ilyen! - felálltam és otthagytam a padon.
Remek érzés volt! A meglepett arca és a szótlansága eszméletlenül jól esett a dühös énemnek. Nehogy azt higgye már, velem bármikor játszhat!

***

Este még dolgoztak a szüleim, mikor beszélgettem Mollyval. Eközben le is fürödtem és mikor törölköztem, elköszöntünk egymástól.
Hirtelen zajt hallottam, ezért felkaptam az alsóneműmet egy nagy póló kíséretében, és kiléptem a helyiségből. Döbbenten néztem. Hogy az istenbe jött be?
- Ne haragudj, én csak...Dean azt mondta, bejöhetek. - nézett bűnbánóan az előttem álló szőke fiú.
Körülbelül tőlem egy évvel lehet idősebb. Nem volt izmos, de vékonyka sem. Magasnak se mondhatnám. Az arca nagyon aranyos volt, mint egy kisgyereknek.
- Dean? Az apám? - tértem észhez, de rájöttem, hogy buta kérdést tettem fel, hiszen honnan tudná, ki az apám?
Tekintete végigcikázott testemen és lábaimnál megállapodtak.
- Hé! - kiáltottam fel, mire elpirult.
- Bocsi! Én...
- Állj! - mondtam, s befordultam a fürdőbe, hogy felvegyem a nadrágom. - Na, szóval... Hogy hívnak?
- Niall. És téged?
- Lilly.
Nevem hallatán elképedt.
- Akit Zayn megfektetett?
Kellett pár perc, hogy felfogjam. Mikor ez megtörtént és le is nyugodtam, higgadtan szóltam.
- Nem történt semmi!
- Uh, akkor jó. Sajnáltam volna. Zayn elég köcsög néha. - jelentette ki, én pedig felnevettem.
Megkínáltam üdítővel és nasival, amit nagyon szívesen fogadott el. Egy idő után oldott lett a hangulat és sokat beszéltünk. Elmondta, honnan jött és hogy egyke. Ezt sajnálattal hallottam, hiszen ilyen fiatalon szülők nélkül csak nehéz. Apa végül megérkezett, mi pedig elbúcsúztunk.
Lefekvés előtt eszembe jutott, amit Niall mondott. Vajon ki mondta azt? Hiszen nem történt semmi sose csókon kívül, csak akarta.
Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Harryt. Úgy is régen beszéltünk. Két hete.
- Igen? - jött a hang a másik oldalról.
- Én vagyok az, Lilly!
- Áh, szia! Bocsi, de most nem érek rá. Hívhatlak később?
Hallottam, hogy pár fiú kiabál neki, ezért inkább hagytam. Legalább kezd beilleszkedni.
- Rendben, majd beszélünk. - szomorúan raktam le a készüléket a helyére.
Kissé fájt, hogy csak így elintézett, de nem fogom elrontani a kedvét.

***

Hétfőn Noé eléggé kelekótya volt. Nem beszélt sokat, még Patrícia kötekedését is figyelmen kívül hagyta, ami persze nem tetszett a hercegnőnek, de kit érdekel?
Hiába próbáltam kérdezni, nem válaszolt. Voltaképpen magában gondolkozott, tőlünk pedig elzárkózott. Ami rosszul esett az az, hogy mikor jött az egyik cigipajti, azonnal elment. Nem akarok beleavatkozni, de már a tanárok is másképp viszonyulnak hozzá, az osztályt pedig nem is részletezem..tudnak kombinálni.

Tesi órán kint voltunk. Mint azt már megszoktam, Zayn osztálya szintúgy, csak nekik lyukas óra volt és a tanárt megkérték, hogy engedje ki őket. Ezt Louis mondta, mert ahogy észrevett, rögtön odaszaladt hozzám. Ahogy észrevettem, újra béke van Zayn és közte, mégis megváltozott valami. Talán Louis csalódott benne?
- Lilly, hol van a bagós? - kérdezte a tanár. Erről beszéltem. Már beceneve is van..
- Biztosan a mosdóban, megyek és szólok neki. - intettem Lounak és berohantam az épületbe. Először az öltözőt néztem meg, de ott nem volt. Ellenőriztem a földszinti mosdót, de ott sem láttam. Mikor már léptem volna ki, szipogást hallottam az egyik fülkéből. Bekopogtam, mire alábbhagyott és csend keletkezett.
- Szia! Jól vagy? - kérdeztem az ismeretlent, de nem adott választ.
Egyszer csak megpillantottam a cipőjét. Abban a másodpercben szakítottam fel  az ajtót és azt láttam, amitől a legjobban féltettem barátnőmet.
Arca fekete volt az elmosódott szemfestéknek köszönhetően, haja kócosan meredezett, karján pedig kisebb - nagyobb foltok tarkították az amúgy szép bőrét. Figyelmemet nem kerülte el a szúrásnyom sem.
A szívem meghasadt. Annyira tudtam, hogy ez lesz! Megkíséreltem lábra állítani, de nem ment. Jajj, Noé, miért csináltad ezt magaddal? Kimentem szétnézni és most az egyszer örültem, hogy megláttam a Feketét.

Sziasztok 😊
Tudom, rövid lett, sajnálom, de azért remélem, nem öltök meg 😳.
Kissé válságban vagyok tudom, mert nem élvezetes a sztori, de nem szeretném szüneteltetni a történetet, szóval valahogy korrigálni fogom ezt a problémát☺.

All the love xL