Sziasztok :) Itt is van a negyedik rész. Remélem, ez is elnyeri tetszéseteket. Nagyon boldog lennék, ha a véleményeteket leírnátok :) Sokat segítene.
Nem utolsó sorban köszönöm szépen a vote-okat ^^

Nagyon gyorsan eltelt az első hét. Igazából sok kavarodás történt. Szerdán már a fél osztály kapott könyvet, a másik fele nem. Aztán az órarenddel volt probléma. Emellett a teremrenddel. Páran még a tesi tanár miatt is hisztiztek egy sort, mivel nagyon sokat kellett futni. Nekem semmi bajom vele.
Mostanra viszont minden megy a rendes kerékvágásba.
Az osztály már csinált gondot a második héten. Miattunk minden nagy ablakról levették a kilincset, mivel a fiúk csináltak valamit, amitől ráesett az ablak egy takarítónőre. Mondanom sem kell, az osztályfőnök nagyon pipa volt ránk.
Aztán ott van Noé. Szemet vetett egy végzős srácra. Úgy tűnik, nem vagyok egyedül e téren. Valójában nem tudom, mit lát a fiúban, hiszen teljesen az ellentettje. Míg ő vidám színekben van, a fiú tiszta feketében, ami megegyezik a haja színével, amely majdnem olyan hosszú, mint az enyém. Mindegy. Ízlések és pofonok.
Időközben megtudtam, hogy Zayn Malik a fiú neve, akit annyira bámultam, és nem ment ki a fejemből. Ez mostanra sem változott. Igyekszem nem rá gondolni, hiszen egyszer már megjártam a "gyerekszerelem" miatt, és nem áll módomban újra átélni. Megszabadultam tőlük, aminek nagyon örülök és remélem, így is marad. Nem akarok újra a suli kitaszítottja lenni, akit bármikor a földbe tiporhatnak.
A régi osztályom egyáltalán nem hiányzik. Csak Mollyval tartom a kapcsolatot, mivel gyerekkori barátom. A mi barátságunk is sok mindenen ment keresztül. A szüleink összetűzésbe keveredtek, így volt olyan időszak, mikor nem jártunk át egymáshoz. Szerencsére a kötelék köztünk nagyobb volt és nem tartottam attól, hogy megszakadna. Hétvégén elszoktunk menni sétálni vagy kosarazni. A futáshoz még nem kapott kedvet, szóval csak kísérni szokott. Az elején zavart, hogy csak ül és néz, de megszoktam. Sőt, van olyan, mikor biciklivel jön mellettem a pályán és bátorít, hogy többet bírjak. Persze ez a próbálkozás mindig nevetésbe torkollik. Ahhoz képest, hogy hatodikban elkülönültünk egymástól, elég hamar elnyerte a bizalmamat. Igen. Mint említettem, az általános iskolában nem volt valami fényes életem. Abban az időben nem is beszéltünk sokat, csak annyit, amennyit kellett. Akkor más volt a "barátnőm".  Miatta nem foglalkoztam Mollyval. Melani volt a neve. Az elején jól megvoltunk. Bíztam is benne. Ezért mondtam el neki a kis titkomat, miszerint szerelmes vagyok egy fiúba,vagyis akkor azt hittem.
Nem telt el két nap, már az évfolyam engem piszkált. Az elején még csak mutogattak, de aztán egyre sértőbb szavakkal illettek. Ennek hatására az önbizalmam nagyon hamar elérte a nullát, a fiúkhoz pedig másképp viszonyulok.
Olyan is történt, hogy mikor vártuk a tanárt, az egyik osztálytársam - akivel nem volt fényes a kapcsolatom, plusz annak a fiúnak volt a barátja, aki tetszett- a falnak nyomott és kést, pontosabban bicskát szorított a nyakamhoz. Ezt még nem mondtam el anyáéknak. A másik durvább dolog, suli után történt. Vége volt az utolsó órámnak, így sietve távoztam. Az iskola előtt vártam, hogy elmenjenek az autók, és át tudjak menni a másik oldalra. Reménykedtem, hogy senki nem fog hozzám szólni, de pechem volt. Egy lány jött oda hozzám, akit látásból ismertem, ugyanis a Fiú osztálytársa volt. Elkezdett velem kiabálni. Mindennek elhordott, csak nem tudom, hogy neki mit ártottam. Én csak álltam előtte, szememből folytak a könnyek.
-Nem kellesz senkinek. Senki nem fog szeretni. Jobb lenne, ha meghalnál. - mondta, majd egy erőset lökött rajtam, én pedig az útra estem. Amilyen picire tudtam, összekuporodtam, mert egy autó volt előttem. Nem volt ideje fékezni, de az őrangyalom megvédett. Semmi bajom nem esett testileg, a lelkemnek már mindegy volt.
Ezt az eseményt viszont megtudták a szüleim. Anya feljelentést akart tenni, de tiltakozni kezdtem. Felesleges lett volna megtenni, mert még nem volt annyi idős, hogy büntetni lehessen...
Hatodikban enyhültek a kedélyek. Csak szavakkal tiportak a lelkembe és néhány verekedős napom is volt. Sokszor a tanárokat is ellenem fordították, ami a jegyeim rovására ment. Mikor megláttam a bizonyítványom, tudtam, nem fognak felvenni a Kazinczy Ferenc gimnáziumba, mivel négyes átlag kellett, nekem pedig 3,5 volt. De az Isten is azt akarta, hogy menjek át. Két nappal később levitték a négyest, és 3.5-re cserélték. Mondanom sem kell, nagyon boldog voltam...
A cicám nyávogása terített vissza a valóságba. Nagyot sóhajtva mentem a konyhába és adtam neki enni. Mohón falni kezdte, én pedig mosolyogva figyeltem, közben megint elkalandoztam. - Mi lett volna, ha nem vesznek fel? - kérdeztem magamtól. A telefonom csörgése miatt nem tudtam válaszolni magamnak.
A név láttán hatalmas mosoly jelent meg arcomon.
-Szia, Noé...