A nyár közeledtével az emberek hülyültek megfele. Már nem tudtam, hogy kinek higgyek, mi az igaz, és mi nem. Teljes káosz uralkodott a fejemben. Emily és Noé ugyan mellettem voltak, na meg persze Molly, de mégsem tudtam velük úgy beszélni. Nem voltak tisztában több dologgal.
Az egyetlen ember, aki tudott segíteni, az Louis.
Zaynnel egy hete nem találkoztam, de nem is igazán strapálta magát, hogy felkeressen, ellenben Harryvel.

Vártuk az irodalom tanárt, hogy ismét valami érdekeset tanítson nekünk, viszont a szokottnál többet késett.
A padon feküdtem, Noé mellettem egy könyvet olvasott. A fiúk nézték a lányokat az interneten és csöpögtették a nyálukat, a csajok pedig külön - külön csoportban beszélték a dolgukat.
Emily teljesen egyedül volt, a barátnője inkább társult a cicababákhoz. Mert akármennyire szoktunk össze, ez már hanyatlott, mivel szeptemberben már újak lesznek a csapatban és többen mennek el tőlünk.
- Kérdezhetek valamit?
Szegény Noé megrezzent hirtelen hangomra, de azért bólintott.
- Nagyon durva volt veled Harry? - lehajtott fejjel néztem a térdem.
- Mi? Lilly, Harry a közelemben sem volt. - értetlenül nézett rám, de én is rá.
- De Zayn..
- Zayn mindenkinek hazudik.
- Tehát nem...volt köztetek semmi?
- Nem. Harry beléd szerelmes. Azt hittem, emlékszel rá. - ráncolta össze szemöldökét. - Amerikába is elmentél érte, de láttad a barátnőjét, így inkább visszajöttél. Akkor zuhant le a gép.
Ahogy mesélte a történteket, meg - meg villantak a képek.
Nem érdekelt, hogy éppen óra volt, kirohantam és megkerestem Louist.
Szerencsére olyan órája volt, amit ellógott, szóval simán belebotlottam a folyosón.
Ijedten nézett rám, mikor lihegve a térdemre támaszkodtam.
- Beszélnem kell...- kifújtam a levegőt, majd be. - veled!
Leültünk a legközelebbi padra és hamar ismertettem vele a helyzetet.
Nos, meg kell vallni, nem volt valami meglepett.
- Ezt akartam neked elmondani, de olyan boldog voltál Zaynnel.
- Istenem...
Bár még nem emlékszem pontosan az együtt töltött időkre, de éreztem valamit. Fájdalmas volt és ismerős.
- Harry most...Hol van?
- A pékségben dolgozik. - sóhajtott. - Hogy történt mindez? - kérdezte, de inkább magától. - Te csak egy lány voltál, akinek bejött Zayn. Így indultunk...

***

Anyával egyre jobban oldottabb volt a légkör. Szívesebben mentem haza, nem kellett veszekedni. Abba se kötött bele, hogy késő délután elmenjek otthonról.
Szükségem volt arra, hogy Harryvel beszéljek.
Mollyval megvitattam az egészet és szerinte is az a helyes megoldás, ha beszélek vele.

Elindultam a pékségbe, ahol állítólag Harry dolgozott.
Emlékszem, anno többször is onnan hozta anya a sütiket.
Családias, barátságos környezet uralkodott, ahogy beléptem. Az emberek arcán mosoly ült, jókedvűen beszélgettek partnereikkel.
A pult mögött csak egyetlen egy srác állt, piros köténnyel.
A szívem egy másodpercre majd' kiugrott a helyéről. Miért kezdtem izzadni?
Az illető a csengő hallatán megfordult. Bénultan bámult az ajtó felé, ahol álltam.
- Szia! - suttogtam és leültem a pult előtt lévő székre.
- Szia..mit adhatok? - zöld szemében teljes értetlenség csillogott.
- Igazából beszélni szeretnék veled. - kislánynak éreztem magam. Nem mertem a szemébe nézni.
- A műszakomnak egy óra múlva vége.
- Megvárlak. - bólintottam.
Később elém tett egy csomag sajtos pogácsát, mondván vacsorázzak.
Jól esett a gesztus, éhes is voltam már, és csak reméltem, hogy nem a korgó gyomrom árult el.
Figyeltem, ahogy Harry kiszolgálta az embereket. Nem volt olyan személy, aki goromba lett volna vele. Ha látszott az illetőn, hogy semmi kedve, Harry csinált neki.
Azon kaptam magam, hogy őt bámulom. Annyira bántott, hogy úgy viselkedtem vele.

Záráskor már csak ketten maradtunk. Csendben végezte el a dolgát és ugyanígy sétáltunk a járdán.
Még az utcai világítást nem kapcsolták fel, szinte világos volt. Ezt is a nyár közeledtének köszönhettük.
Letértünk és a parkban foglaltunk helyet. Szomorú tény, hogy kevesen jártak kint. Leginkább idős emberek fordultak meg előttünk, pedig az iskolaidőben elég népszerű volt ez a park.
Fákkal, bokrokkal, padokkal díszítették, és még kis virágoskertet is ültettek.
- Szóval? - Harry láthatólag ideges volt. Nem nézett rám, inkább előre bámult.
- Bocsánatot szeretnék kérni. De mentségemre szóljak, teljesen más hitben voltam.
Lassan felém fordult. Vállait leeresztette és már a testtartását is lazábbnak véltem.
- Zayn teljesen más képet festett rólad, de mostmár tudom, hogy amit akkor éreztem, az ez volt. - Valamiért felnevettem. - Mintha a szívem figyelmeztetett volna.
- Lehetséges. - kacagott ő is.
Szívmelengető hangzása volt.
- Akkor pontosan mire emlékszel?
Elgondolkodtam. Valójában csak cafatokban jelentek meg a képek.
Megráztam a fejem.
Hirtelen felállt és megragadva kezemet elkezdett futni.
A strand előtt voltunk, de nem értettem, mit akart.
- Ne sikíts! - mondta, majd a hátára vett.
Természetesen nem sikerült, egy kicsit felnyikkantam.
- Hé, mit akarsz? Tegyél le! - ütögettem meg a hátát.
- Szép bugyid van. - állapította meg.
Ismerős érzés jött rám.
Nadrágot viseltem, de kissé vékony anyagú, ezért látta az alsóneműm.
Felnéztem és deja'vu érzésem lett.
- Hozzád megyünk? - tippeltem.
Ekkor letett és boldogan mosolygott.
- Emlékszel! Gyerünk, utána mi történt? - buzgó hangjától én is vigyorogtam és erősen koncentráltam.
Sokáig csak úton mentünk, majd egy ház előtt megcsikiztem. Ez rémlett.
- Megcsikiztelek. Utána...lefürödtem és kajáltunk.
- Tovább!
- Veled aludtam.
Váratlanul sokminden a felszínre tört bennem. A közös strandolás, a kosarazás. Annyira törődő volt velem.
- Egy hormontúltengéses idióta vagy! - könnybe lábadt a szemem, de az övé is. - Szükségem lett volna rád, Harold..Edward Styles! - sírtam. - De te elmentél és - megakadtam. A fájdalom, amit sikerült több hónapig mélyen magamban tartani, most értelmet nyert. - barátnőd lett.
Teljesen komor lett a hangulat.
Én csak álltam, teljesen összetörve.
- Hazajöttem. Itt vagyok, Lilly! - fogta meg két kezem. - Szeretlek! - zöld szemében őszinteség és szomorúság egyaránt lappangott.
Megsimította arcomat.
- Még a volt barátnőmet is úgy választottam, hogy hasonlítson rád. - kinevette magát és zavartan oldalra pillantott.
- Lassan haza kéne mennem. Holnap iskola..
Bólintott és szó nélkül jött utánam.

***

Egész nap gondolkodtam, ami azért volt gáz, mert több mindenből írtunk.
Szünetekben is leginkább csak magam elé bámultam, de rájöttem, hogy tennem kéne valamit.
Úgy döntöttem, beszélni fogok Zaynnel. Muszáj tiszta vizet önteni a pohárba.
Megvártam az ebédszünetet és elindultam a keresésére.
Louis hangja bezengte az ebédlőt, így könnyű dolgom volt.
Szerencsére csak a három fiú társaságában ült, szóval nem éreztem feszültnek magam.
- Sziasztok! - köszöntem.
A srácok kedvesen fogadtak, viszont Zayn hangulata megváltozott, amint tudattam vele szándékom.
Louis nem lepődött meg, szerintem beszéltek Harryvel...De jó, hogy apránként jöttek vissza az emlékek!

Elvonultunk Zaynnel egy csendesebb helyre. Mivel komoly arccal sétáltam, nem mondott semmit, míg végül ketten nem maradtunk.
- Honnan ismered Harryt? - azonnal belekezdtem, mert féltem, hogy a bátorságom nem marad meg.
Nem válaszolt azonnal, de még később se.
- Miért hazudtál róla?
Mint egy kisfiú, akit szid az anyukája, úgy állt előttem Zayn.
- Válaszolnod kell valamire, Zayn! - kissé megemeltem a hangom. - Miért hazudtál? Mire volt ez jó? - rökönyödtem meg. - Akár hiszed, akár nem, egyszer szerettelek. Még Harry előtt.
- Akkor miért? Csak miattunk tettem!
- Valamit pedig csináltál, amire nem emlékszem. Ismerd be! - a falnak dőltem.
Már becsengettek, de nekem lyukasom következett és nem is volt már órám.
Nem szólt semmit. Csak állt és nézte a földet.
Nem lenne rossz ember, ha igazat beszélne. Megkedveltem és havernak tényleg jó. Ha sikerülne ezt elérni...
Nagyot sóhajtottam.
- Figyelj! Nem akarlak idegennek nézni. Lehetünk...lehetünk barátok, de ezért tenned kell neked is!
- Megsértettem a barátnőd. - nyögte ki. - Voltunk együtt..úgy.
Kicsi képek villantak meg. Noé a mosdóban, majd a nagyimnál.
Bólintottam.
- Ha a barátom akarsz lenni, ne hazudj többet! Kedvellek, Zayn, mint barátot! Remélem, tisztázod magadban a dolgokat és lehetünk azok. De ahhoz el kell viselned Harryt is! - kitártam a karom. - Rendben?
Elfogatta ölelésem. Szorosan font magához és nyakamba fúrta arcát.
- Köszönöm!

Sziasztok!
Sok idő után, de ismét részt hoztam ☺.
Remélem, tetszeni fog😊.
Előre is kellemes ünnepeket kívánok nektek😊😁.

All the love xL