Kora reggel az ablakomból néztem kifelé.
A fákat már színesen díszítették a falevelek. Néhányat a szél táncba hívott és a levegőben forogva járta útját. Pár holló repült az égen, felhő viszont annál több. Borús ez az időszak. Pont, mint a mostani helyzetem. Mamám kórházban, nagypapa pedig összeroskadva.
Mindig is irigyeltem a nagyszüleim buzgó életmódját, ezért rossz látni, hogy mi lett mostanra.
Az itthoni légkör sem jobb. Folyamatos a vita, amit általában anya indít valamilyen parányi dolog miatt. Az elején még nem törődtünk apával vele, de volt olyan, hogy ok nélkül kezdett el velem kiabálni, valamelyik nap pedig ki is borultam.

***

Mindenkire hatással van az esős idő.
A terembe lépve nem láttam mást, mint unott, álmos arcokat, de tudtam, óra után mindenki felszabadultabb lesz és így is történt. Nem érdekelte az osztály felét, hogy dupla irodalom jön. Egyik hülyeség követte a másikat, amit a németes csoportnak nem nagyon kellett elviselni, mivel nekünk a földszinten volt óránk.
Az ottani teremben maradt pár ember, de mi azért bementünk, és lepakoltunk.
Ashton most Thomas mellett foglalt helyet, mivel a többi fiú a másik csoportban volt.
Mindenki a füzetébe vagy éppen a könyvébe volt temetkezve, mivel tudtuk, hogy valaki felelni fog.
A csengő után rögtön benyitott a magas, festett szőke tanárnő. Fiatal külsejével meghazudtólta korát, viszont testtartása egyenlő volt a görbe bottal.
Mint mindig, mosolygós arccal köszönt, letette a naplót és a kis füzetét, majd végignézett rajtunk.
-Ugye tudjátok, mi jön? - kinyitotta a névsort, szemével fel és le nézegette. - Na, kit szeressek? - kérdezgette.
-Anyádat! - mormogta az orra alatt Noé.
Meglepődve fordultam barátnőm felé. Mostanában meg tud lepni. Egyre többet cigizik, és káromkodik, a vidám színek helyett teljes sötétbe burkolja testét.
A tanárnő szerencsére nem hallotta meg vagy csak nem foglalkozott vele. Helyette megkérte Kirát, hogy mondjon egy számot egy és tizenhárom között.
-Lilly. - mutatta a hetedik helyen lévő nevet, aki én voltam.
Felálltam, majd nagyot sóhajtottam. Peches vagyok.
-Tanultál?
-Sajnálom! - néztem a cipőm orrát.
-Miért nem?
-Nagymamámnál voltam..a kórházban.
-És? Ettől nem lehetett készülni mára? Ennyi dolgotok van. Nem? - emelt kicsit a hangján.
-De..
-Akkor? Miért nem lehetett megtanulni? Nem értitek meg, hogy mostmár minden számít!
Éreztem, hogy szemeimben könnyek gyűltek. Igyekeztem nem elejteni őket, de Noé már készült zsepivel. Utálom, hogy mostanában ilyen könnyen ki tudok borulni.
A többiek csodálkozva nézték a műsort, páran felszóltak az érdekemben, de így se úsztam meg az egyest.

***

Délután úgy döntöttem, hogy elmegyek mamámhoz, de nagyapa már bent volt, így busszal kellett mennem.
A megállóban több diák is tartózkodott. Az iskola miatt hétköznap sokkal nagyobb a forgalom, aminek én most nem igazán örültem.
Megnéztem a menetrendet és annyi szerencsém volt, hogy 15 percet kellett csak várnom. Addig leültem a padra és unottan néztem a szerelmeseket. Körbenéztem és az iskola előtt ismerős fürtöket pillantottam meg. Abban a másodpercben ugrottam fel és szaladtam a lépcsőhöz. Megkocogtattam a széles vállat, mire egy idegen arc fordult felém.
-Uh, bocsi..Azt hittem, más valaki vagy. - dadogtam, aztán a fejemet fogva sétáltam vissza helyemre.
-Ismered? - került mellém Zayn.
-Oh, szia! Nem. - simítottam végig hajamon zavaromban. - Hogy hogy itt vagy? Már rég elment a buszod.. - kérdeztem, de azt kívántam, bárcsak vissza tudnám szívni.
A Zayn elnevette magát, majd nagy mosollyal arcán ült mellém közelebb.
-Ha ennyire ismered a menetrendem, elmondanád, mikor jön legközelebb?
-Ne csináld már! - böktem meg oldalát, mire kissé megugrott, de felkacagott.
Furcsán éreztem magam. A szívemet melegség járta át. A tudat, hogy most velem van, nem pedig Gigivel, parányi önbizalmat adott.

***

Tudtam, hogy nem kellett volna a kórházba mennem. Mikor megláttam a nagyim, az eddig felgyülemlett könnyek utat törtek.
Feje be volt kötve, szájából csövek lógtak ki, amik segítségével lélegzett. Karjait kisebb - nagyobb zúzódások, melyek lila színben csúnyították el bőre színét. Bal lábából egy vékonyabb cső volt helyezve, ami a vért szívta le a sebből.
Letörten ültem le az ő ágya mellett lévő üres helyre. Megfogtam puha kezét és arcomhoz raktam.
-Szia, Mama! Nem tudom, hallod e, mit mondok, de azért beszélgetek veled. - mosolyogtam, miközben egy könnycsepp folyt le arcomról. Elmeséltem neki a napjaimat, Zaynt és Harryt. Hogy mennyire hiányzik, és egyedül érzem magam nélküle.

***

Pár hét múlva, egy szombati napon telefonhívást kaptunk. Mama felébredt és az állapota egyre jobb. Örömtáncot jártam és azonnal bementünk a kórházba. Apán és nagyapán látszott a legjobban, hogy boldogok, én sírva borultam mamám mellé, aki csak jókedvűen nevetett.
-Mondtam neked, hogy egyetemista korodik biztosan itt leszek neked. Nem vagy egyedül! - megfogta kezem és puszit adott rá.
Csillogó szemmel felnéztem ágyára. Olyan mosoly játszott száján, ami elmondta, hogy hallotta az akkori beszédemet.
Sajnos nem maradtunk sokáig, mivel pár kivizsgálás következett, és jobbnak bizonyult, hogy eljöttünk. Amúgy is tanulnom kellett, így hamar elment a hétvége, hétfőn pedig alig vártam, hogy le tudjak ülni.
Az első két óra hamar és nyugodt körülmények között telt el. Azonban a harmadik óra után...Elsírtam magam. Patrícia újabban szereti a fejemhez vágni, a hibáimat, mintha ő tökéletes lenne. Noé a védelmemre kelt, erre őt is csesztette, csak barátnőm adott neki egy nagyobb pofont.
-Kissé sokat képzelsz magadról..Gyere Lilly!-megfogta kezem és elhúzott tőle. Az osztály érdekesen bámulta a piros arcú lányt, hiszen Noé nyoma ott volt. Mi nem mondtunk semmit, ő nem avatta be a többieket.

***

Utolsó óra után az aulában beszélgettem pár kilencedikes lánnyal. Zayn ahogy észrevett, már inkább az én társaságomat kereste, de nem voltam olyan hangulatban, hogy beszéljek vele. Ezért csak pár mondat erejéig tartott a kommunikáció közöttünk, aztán kisétáltam az épületből.
Az ajtót két végzős fiú tartotta meg nekem, amit megköszöntem, majd folytattam volna utam, de előre nézve lábaim nem akartak mozdulni. Szédűlni kezdtem, gyomrom remegett és már azt hittem rosszul látok, ezért megdörzsöltem szememet.

Sziasztok 😊
Tudom, kicsit (nagyon) rövid lett, de azért reménykedem, hogy tetszik valakinek 😓😳.

All the love x L.