Furcsa módon ismertem a sulit. Emlékeztem arra, hogy merre voltak azok a termek, ahol az óráim voltak. Igazából majdnem mindent tudtam. Az osztályom nevét, noha néha kavarom őket, de kedvesek és elnézik nekem. Louis rendszerint utánam nézett, segített, de legtöbbször Zayn szokott a közelemben lenni és ez most is így volt.
Éppen arról beszéltünk, hogy mennyire várjuk már a nyarat, mikor észrevettem, hogy az egyik osztálytársa folyamatosan minket nézett. Szinte égetett a tekintetével.
- Ő a volt barátnőd, igaz?
- Mi? Ja, igen.
- Azt hiszem, megyek. - mondtam, mikor megláttam a tanárt közeledni.
Megigazítottam a rövidnadrágom, majd készültem elköszönni, de váratott, míg be nem ment az osztálya és velük együtt a tanár is.
- Be fog írni... - mutattam az irányába, de Zayn csak megfogta a derekam.
- Kedvellek!
- Most ez honnan jött?
- Te kedvelsz? - szorított fogásán, de csak egy kicsit.
Bólintottam, mire elvigyorodott, majd a vállára dobta a táskáját és bement a termébe.
Én csak vártam kint a tanárt, de nem jött, így az első órám lyukas volt, ami nem telt el unalommal. Az osztálytársaim kiváncsiskodtak, hogy milyen volt Amerika és maga a zuhanás.
- És Harry hogy van? - kérdezte szőke barátnőm, mikor már alig figyeltek.
- Hogy ki?
- Harry, Lilly. Nem emlékszel rá? - csodálkozott el Emily.
Megráztam a fejem, de nem is nagyon foglalkoztam ezzel a névvel. Semmi sem rémlett felőle, hogy ki lenne.

***

Mióta kijöttem a kórházból, sokkal jobb a közérzetem és minden olyan...tökéletes. Nemsokára nyár, a bizonyítványom jó lesz, és Zaynnel is egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mindezek ellenére olyan érzésem volt, mintha valami hiányzott volna és ez aggasztott.
Louis is megbeszélt velem egy találkozót, ami miatt siettem.
Az idő májusban már nem hűvös és pechemre ez egy olyan város, ahol alig vannak fák, így nyáron meg lehet halni az árnyék hiányában.
Folyt rólam a víz, a rövidnadrágom tapadt, noha pamut anyagból készült. Az egyetlen normális ruhadarab a felsőm jelentette. Lezser volt és kényelmes.
Érkezésemet az ajtó nyitására szóló csengő jelezte.
Illedelmesen köszöntem a fiatal alkalmazottaknak és a hideg üvegnek dőltem, miközben élveztem a légkondicionálással felszerelt helyet. Mikor lehűltem, a szememmel megkerestem Louist, aki csak mosolyogva nézett rám.
- Ne mondj semmit! Nagyon melegem van! - leültem szembe vele és megvettem a kedvenc sütimet.
A barna fizetni akarta, de mivel ez nem egy randevú volt, így szépen visszautasítottam.
- Beszélnünk kell!
- Gondoltam, hogy ezért hívtál. - húztam felfelé számat, de a komoly arca láttán inkább én is változtattam.
- Hogy - hogy Zaynnel ilyen a kapcsolatod? Megbocsátottál neki?
- Miért kellett volna? És ne kérdezd, hogy emlékszek-e, mert nem bírom ki még egyszer!
- Hát mert... - kíváncsian vártam a válaszát, de csak zavartan nézett. Látszólag elgondolkozott, mivel egy perc múlva köhintett és megrázta a fejét. - Semmi komoly..
Hitetlenkedve méregettem.
- Pedig nagyon úgy tűnt. Mit nem árulsz el?
- Csak féltelek Zayntől..
Szavai hallatán felnevettem.
- Hiszen a barátod! Nem gyilkos vagy ilyesmi.
Hamis mosollyal reagált.
Ezután már nem igazán tudtunk miről beszélni, így elköszöntünk.
Ismét rámtört egy érzés, amit nem tudtam hova tenni, de még leírni sem, hogy milyen. Egyszerűen valami hiányzott. Louis is titkolt valamit, éreztem, de ha nem mondja el, csak nem lehet olyan rossz, igaz?

***

Tesin kint voltunk, mivel tűrhetőnek lehetett mondani az időt. A nap sütött, ami nagyon erős volt, mégis a szellő, mely egyébként összekócolta a hajam, hűsített.
A kilenc és nyolcadik osztályból a fiúk fociztak, mi pedig néztük őket. A lányok többsége nem hozott cuccot, tehát a tanár elnéző volt - kivételesen.
- Szánalmas a barátnőd! - mondta mellettem a szőke lány, Zayn volt barátnője. - Csak nézd, hogy mennyire csorgatja a nyálát!
Noéra, majd Zaynre néztem, aki akkor vette fel a csapatmezt, az amúgy fedetlen felsőtestére. És ekkor bevillant egy kép. Medencék és emberek, amint úsznak vagy éppen járkálnak, de előttem egy fiú állt. Nem láttam az arcát, csupán a felsőtestét, ami egyáltalán nem hasonlítható össze Zaynnel.
- Mit mondasz?
Zavartan megráztam a fejem, amint meghallottam Zayn hangját.
- Ne haragudj, mit kérdeztél?
- Eljössz velem moziba? - mosolyodott el, ami láttán nem volt szívem elutasítani. Mondjuk amúgy se tettem volna.
Boldogan bólintottam, Zayn pedig visszaállt játszani.
Lányos zavaromban össze akartam nézni barátnőmmel, de csak megvető pillantásokat kaptam, ezután pedig feldúltan hagyta el a helyét.
Követtem őt az öltözőig, ahol végül megállt és megfordult.
Kék szemei hideget és dühöt sugároztak.
- Oké, elhiszem, hogy rossz volt neked, mert nem emlékeztél semmire, de ez nem ok arra, hogy ki is használd ezt! - dühöngött, míg én fapofával álltam előtte.
- Miről beszélsz?
- Most boldog vagy, hogy végre a tied? Nem hiszem el, hogy megcsináltad ezt velem! - mondta, majd otthagyott.
Tényleg szükségem van valakire, aki tudja, miért ilyen mindenki és tudtam is, ki ez a személy...

***

- Mit szeretnél nézni?
A mozinál elég sokan voltak. A jegypénztárnál hosszú sor állt, mindhárom résznél. Körülöttünk a kisgyerekek nagy örömmel vitték a popcornt a terem felé, el - el hagyva néha pár szemet. De nem csak családok jöttek lazítani. Több velünk egykorú párok is betértek és választottak egy izgalmas filmet.
A legtöbben a Warcraft című film mellett voksoltak. Fogalmam nem volt a történetről, de a plakát maga jól nézett ki.
-  Mit szólsz ahhoz? - mutattam balra, ahol a film hirdetése állt.
Látszott rajta, hogy nincs nagyon oda érte, így inkább megkérdeztem, hogy ő mit szeretne nézni.
- Rossz szomszédság?
- Zac Efron?
Bólintott.
- Oké. - bólintottam mosolyogva és a fekete már be is állt a sorba. Szerencsénkre nem kellett várni, csak 10 percet, annyi idő alatt pedig megvettük a nasit.

A film közben érzékeltem, hogy Zayn egyáltalán nem a vetítőt nézte.
Suttogva megkértem, hogy a filmre fókuszáljon, de csak mosolygott.
Kezével végigsimított arcomon, azonban a várt borzongás elmaradt.
Már félig áthajolt az én felemre, én viszont lassan elhúztam az arcom.
- Ne haragudj.. - néztem rá, de ő csak vigyorgott.
- Ezután elmegyünk kajálni. - jelentette ki.
Nos, nem igazán szerettem volna valami gyorskajáldában tömni magam, de azért belementem.
Minden előzmény nélkül egy váratlan érzelem suhant át rajtam. Nem tudtam, hogy jó - e vagy sem, de egy biztos: a hideg kirázott a Feketeségtől.

***

Ahogy azt vártam, a legközelebbi mekiben ebédeltünk.
Ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessem az adagom, ami láthatólag nem volt ellenére.
Nem egy született úriember..
Döbbenetes, mennyire számít egy emberrel töltött idő. És tényleg nem csak a külső számított.
Hiába volt Zayn eszméletlenül helyes. A személyisége és az, hogy elég kevés dologról lehetett vele beszélni, egyre inkább kiábrándított.
Mikor a kórházban feküdtem és nap, mint nap látogatott, az teljesen más volt, na meg ő is. Akkor maguktól jöttek a témák, egészen másképp nézett rám.
- Kérdezhetek valamit? - törtem meg a csendet és végre nem csak a számat bámulta, hanem a szememet is.
- Persze!
- Ismersz valamilyen Harry nevű fiút? - ahogy kiejtettem a nevet, Zayn egy röpke pillanatra lefagyott, ám hamar rendezte vonásait.
Ráérősen ivott a kólájából, még megevett egy sült krumplit, majd csak ezután válaszolt.
- Valamennyire. Miért?
- Közel állt hozzám? - a kíváncsiságom révén eltoltam a tálcát, hogy közelebb lehessek az előttem ülő fiúhoz.
- Hozzád? Nem. A barátnődhöz annál inkább. - mosolya eltűnt. Helyette keservesen tekintett rám, majd folytatta. - Először téged akart, de nem adtad meg neki, amire vágyott, szóval a kis barátnődre támaszkodott.
- Kire? - A hangom remegett, nem ismertem magamra.
- Noé.
Rosszul lettem és a kerekeim dolgozni kezdtek. Annyi minden zavaros. Ennek sem volt értelme. Noé Zaynbe szerel...mes...
Ismét gyomron rúgtam magam. Hogy lehettem ennyire idióta?
Ezért akadt ki. De akkor sem értem. Ha neki Zayn kell, miért szűrte össze a levet Harryvel? És Emily miért volt csalódott, mikor nem emlékeztem rá?
Teljesen belefájdult a fejem.

***

Már késő délután lehetett, mikor hazajöttem, mivel anya és apa itthon vártak rám. Mindketten az asztalnál beszélgettek és ahogy észrevettem, anyának jó volt a kedve.
- Lemaradtam valamiről?
- Felmondtam.
Bólintottam, majd bementem a szobámba.
Anya sose volt az a fajta, aki megkérdezi a lányától, hogy rendben van-e. Ezt már megszoktam. Egyszer sem beszéltem neki, ha tetszett valaki, Zaynről nem is beszélve. Ebben irigyeltem a többi gyereket, akik le tudtak ülni az anyukájukkal beszélgetni.
Nem volt kedvem bent kuksolni. Inkább átöltöztem valami kényelmesbe és elmentem a kosárpályára.
A rövidnadrág és - bármilyen nevetséges - a vékony pulóver nagyon jó választásnak minősült, ugyanis kissé fújt a szél, de a nap is sütött.
Mivel iskola van, ebben az időben aligha volt kint valaki. Pontosabban egy ember dobálta a labdát, mindig beletalálva a kosárba.
Közelebb érve szemügyre vettem.
Tőlem két fejjel - vagy talán többel -magasabb, izmos testalkatú, ha meg kéne saccolnom, 20 év körüli férfi lézengett a kosár körül.
Annyira lekötött a tanulmányozása, hogy sikeresen egy kukának mentem, amiben az energiaitalok üres doboza megcsörrent.
Erre a férfi hirtelen megfordult, ijedt tekintettel - vagy inkább meglepett. Ezt nem tudtam eldönteni.
- Bocs, kissé elbambultam. - mondtam zavartam.
A férfi ajkán mosoly jelent meg és közeledni kezdett, hozzám érve át akart ölelni.
- Elnézést, de ismer..lek? - el kellett nyújtanom a szót, mivel nem igazán tudtam, hogy most tegezzem vagy sem, mert az arcát megpillantva fiatalnak tűnt.
- Azt mondták a szüleid, hogy már emlékszel valamennyire az emberekre. - szomorú hangjától elkomorodtam.
- Mi a neved? Hátha..
- Harry..
Megtántorodtam.
- Van képed így idejönni hozzám és a szomorút játszani? - förmedtem rá. Mekkora egy beképzelt!
- Mi van? Lilly, Harry vagyok! Elméletben a legjobb barátod.
Kiröhögtem.
- Nem. Te csak egy perverz vagy, akinél kéznél volt a barátnőm!
Annyira meglepődött embert, mint Harryt, még nem láttam.
- Miről beszélsz?
- Ne gyere közelebb! - kezemet magam elé tettem, ezzel megálljt parancsolva neki.

Sziasztok😊
Sajnálom, hogy régen volt rész, jelenleg a másik könyvemben sem haladtam előrébb. A nyár nem volt valami kedves hozzám 😳.

Remélem, tetszik nektek, igyekszem felhozni magam ☺.

All the love xL.