Őszintén nem hittem abban, hogy épségben meg fogunk érkezni. Niallt is bosszantottam ezzel, de rendes volt, mert csak nyugtatott.
- Máskor gondold meg, el fogsz-e kísérni! - mondtam, mikor kiértünk a reptérről.
- Annyira nem volt rossz. - nevetett. - Nos? Menjünk! Gondolom már látni akarod a Rómeód! - nézett mindentudóan, majd elindult egy irányba, én pedig követtem.
A gyomromban mintha tornádó lett volna, ahogy közeledtünk Harryhez. Ezt onnan tudtam, hogy Niall folyamatosan mondta, akárcsak egy GPS.
Ahogy fordultunk a taxival és megláttam Harry házát, félni kezdtem. Mi lesz, ha nem akar látni?
- Hé! Nyugi!
Idegesen bólintottam, majd kiszálltam az autóból és vártam Niallt, de hiába.
Lehúzta az ablakot és nagy vigyorral illetett.
- Nekem más dolgom van. Majd beszélünk még. Szia! - mondta és már csak a távolodó járműt láttam.
Ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, aztán meghallottam mögöttem kinyílni az ajtót. Lassan megfordultam, de a látványra nem voltam felkészülve.
Harold állt előttem fekete kabátban és ugyanilyen szűk nadrágban. A stílusa nem változik. Zöld szemében megcsillant a meglepettség, lélegzete elakadt.
Nem tudtam mozdulni. Pont, mint amikor ő jött hozzám. De hiába telt el több perc is, csak állt és nézett.
- Harry... - léptem elé. Meg akartam fogni az arcát, de elhúzta, nekem pedig ismét könnyek lepték el szemem.
- Miért? - kérdezte kissé dühös hangon.
- Nem értelek... - mondtam, mire előkapta a telefonját és mutatott egy képet.
Egyik kezemet a szám elé kaptam és pár kósza könnycsepp utat tört.
- Harry, ez nem én vagyok! Ő...Noé. Sok minden történt, mióta elmentél. Kérlek, hidd el nekem!
Csendben volt és gondolkozott. Látszott rajta, hogy ideges. Kifújta a levegőt és magához vont. Szorosan átölelt, én pedig úgy kapaszkodtam belé, akár egy panda a fára. Beszívtam illatát, ami már annyira hiányzott. Lehet, hogy gyerek vagyok, de azt tudom, hogy szeretem Harryt. És nem úgy, mint Zaynt.

***

Azt hinné az ember, hogy az amerikai házak nagyok, több emeletesek. Noha voltak ilyenek ezen a környéken, mégis inkább a szolidabb stílus nyert, amilyen Harry háza is volt.
Egyszintes, de elég nagy ahhoz, hogy mindenki kényelmesen elférjen. Eléggé furcsa volt számomra, hogy a konyha, fürdőszoba és a nappali hátul, míg a a három szoba elől lett kiépítve.
A Fürtös belépett az első szobába jobb oldalt. Kezemet kulcsoló keze miatt én is tartottam vele.
- Van, ami nem változik. - mondtam, mikor körbenéztem a szobájában.
Felnevetett és hátulról átkarolt, majd belepuszilt a nyakamba.
Tettére az egész testem lúdbőrös lett, amit Harry is észrevett, de csak kuncogott rajta.
- Nagyon hiányzott az illatod! - bújt mégegyszer nyakamhoz és orrával simogatni kezdte a puha bőrt.
Megfordultam és szorosan fogtam. Halkan sírni kezdtem.
- Ez az egy hónap maga volt a pokol. Azt a kevés barátomat is elveszítettem és azt hittem, téged is elfoglak!
- Hé! - tolt el magától, de ragaszkodtam hozzá. - Bíznom kellett volna benned! Ez az én hibám is..
Nem mondtuk ki, de mind a ketten bocsánatot kértünk egymástól.
Kezei közé fogta arcom és közelebb férkőzött hozzám.
- Soha nem fogsz elveszíteni! Túlságosan szeretlek!
- Én is szeretlek, Harry! - letöröltem arcomat, majd ismét körbenéztem. - Egy takarítás nem ártana..
- Mindent megtalálok. - mondja, miközben ásítottam egyet. - Inkább egy pihenés, az kéne neked. - a bőröndömet behozza, de az ajtaja előtt kérdőn néz rám. - Vendégszoba vagy nálam?
- Szerintem tudod a választ.
Nagy vigyorral az arcán rakta le a nehéz tárgyat az ágy mellé, majd leült a puha takaróra és várakozóan nézett rám.
Követtem példáját és mind a ketten elfeküdtünk az ágyon.
- Milyen itt élni?
- Nem tudsz aludni, igaz? - mosolygott. - Az elején furcsa volt, de egy idő után már megszoktam... Hiányoztál! És Louis is.
- Tartotta bennem a lelket.
- Bántottak? - szorult ökölbe keze.
Megráztam a fejem.
- Csak minden összejött. De nem akarok erről beszélni! - legyintettem. - Amúgy... - bújtam hozzá. - Boldog születésnapot!
Felkacagott és átölelt. Éreztem testének melegségét és a szívverését, ami megegyezett az enyémmel.
Ezen elmosolyodtam. Úgy hallottam, akiknek megegyezik, azok lelkitársak. És ha egyszer megtalálod, nem szabad elengedni.

***

Fogalmam nem volt, mennyit aludtam. A napsütés, ami égette az arcom, olyan délutáni hangulatot képzett, hogy el is hittem. Ám az ágy mellett lévő órára pillantva rájöttem, reggel van.
Mivel éreztem, hogy egyedül vagyok az ágyban, kimentem, hogy megkeressem Harryt, de útközben megakadtam. Lenéztem magamra és meglepetten vettem észre, hogy más ruhában vagyok. Vagyis pólóban, mert alsó nem volt rajtam. Ettől hatalmas zavar tört rám és fogtam a fejem.
- Jól vagy? Fáj a fejed? - jött egy hang valahonnan.
- Nem, csak... - kaptam el tekintetem róla. - Szóval... mindegy! - sóhajtottam.
- Akkor gyere! Csináltam reggelit.
A konyhába lépve konstatáltam, hogy egyáltalán nem hasonlít a mi kis vidéki stílusunkhoz. Modern berendezés, világos színek. Sokkal másabb volt, de tetszett.
Mikor megéreztem az étel illatát, megkordult a hasam. A tojás és a pirítós mellé csavart narancslevet is kaptam.
Harry tudja, hogy imádom az igazi gyümölcsleveket és az, hogy készített számomra, megmelengetett belülről.
- Neked nincs suli? - kérdezte olyan hirtelen, hogy az étel majdnem félrenyeltem.
- Van. De nem veszítek semmit. - vontam meg vállam. Jobban érdekelt az isteni étel, amit csak úgy tömtem magamba, ezért hamar végeztem.
A Fürtös telefonja megcsörrent. Hogy ne zavarjam, elmentem öltözni.
Ebben az országban még ilyenkor is meleg van, ezért egy rövidnadrág mellett döntöttem, felülre pedig egy egyszerű fehér póló került. Mivel még hallottam, hogy beszélget, fogat is mostam. Mikor teljesen kész lettem, körbenéztem a házban.
Kívülről olyan egyszerűnek tűnt, de itt belül teljesen más. A nappali fala leghátul zöld színű volt és egy fekete festett fa ágaskodott ki a sarokban. A bútorok is teljes összhangban voltak.
- Kész vagy? - lépett be a helyiségbe Harry.
Bólintottam és követtem őt az ajtóhoz.
Kinyitotta és egy lányt véltem felfedezni előttem.
Észre se véve engem Harryre vetette magát és egy nyálas csókkal üdvözölte.
A vér meghűlt bennem. Mi van?

Halihó 😊
Nagyon sajnálom a kimaradást 😢. Ismét csak a sulira tudom fogni. A tavaszi szünet előtti két hét valami borzalom.
Remélem, van itt még valaki,aki olvas és  tetszett neki☺.
Emellett: Mit gondoltok Harry daláról? Én imádom. Büszke vagyok rá!❤❤

All the love xL.