Hamar elrepült a suli néhány tanítási napja, ami még hátra volt. Másnap üdén és izgatottan ébredtem, így gyorsan felöltöztem és rendbe szedtem magam és már robogtam is le a lépcsőn. Ahogy elhaladtam a folyosón láttam, hogy Ahren éppen akkor dugja ki a fejét az ajtón.
-Hova-hova hercegnő? - szólt utánam.
-Megyek karácsonyi ajándékokat venni - rikkantottam vissza.
Majd mintha neki is leesett volna, hogy alig pár nap és szenteste, pillanatnyi szünet után újra megszólalt.
-Várj megyek veled - mondta és el is tűnt az ajtó mögött.
Megittam a reggeli kakaóm, s bevártam Ahrent, majd indulhattunk is. Most nem mentünk el egészen Denverig, a helyi bevásárlóközpontban is megtalálhatóak voltak a dolgok, amiket kerestünk. Hosszas fejtörés után végül anya megkapta azt a parfümöt amit már szeptemberben kinézett magának, Becca pedig különleges ecset készletet és egy sminkesládát kapott. De arról, hogy Ahrennek mit ajándékozzak fogalmam sem volt. Mivel velünk tölti a karácsonyt, ezért magától értetődő volt számomra, hogy őt is meg ajándékozom. Egy antikvárium kirakatában viszont megpillantottam a tökéletes ajándékot. Egy régi, de meglehetősen jó állapotban lévő gyűjtemény volt Shakespeare összes szonátájával. Elhatároztam, hogy majd az előlapjára írok neki valami különlegeset. Boldogan fizettem ki az ajándékot, amit persze egyedül intéztem. Ahrennek azt hazudtam, hogy vécére megyek, csakhogy nyugodtan el tudjam intézni az ő ajándékát is. Egy kávézó előtt bukkantam rá. Mikor meglátott felállt és elindult felém egy gőzölgő itallal a kezében. Amint közelebb ért, már éreztem, hogy ez bizony forrócsoki.
-Hoztam neked.....
-Forrócsoki, köszönöm - kaptam ki a kezéből az édességet és boldogan ittam bele.
-Semmiség, van még valami amit el kell intéznünk?
-Igen, vennünk kell még karácsonyfát.
-Rendben, az áruház előtt láttam egy árust, onnan jó lesz?
-Tökéletes - mosolyogtam rá, majd elindultam a kijárat felé.

Az árusnál elég hamar kiszúrtam a számunkra pont megfelelő fenyőt, aminek nagyon örültem. Nem messze ettől észrevettem egy nénit, ahogy egy nagyobb doboz mellett ücsörög. A fát időközben Ahren felrakta a kocsi platójára és utánam jött. Mikor már elég közel jártam a nénihez, megláttam a doboz tartalmát is. 5 kiskutya verekedett egymással a figyelemért. Ránézésre francia bulldogok lehettek. A nénire néztem, aki aranyosan mosolygott vissza rám.
-Csókolom, meg lehet simogatni őket?-kérdeztem mire bólintott.
Leguggoltam a kicsikhez és megsimogattam őket. Rögtön tudtam, hogy melyikük a kedvencem. Azonnal elnyerte a szívemet, legszívesebben hazavittem volna mindegyiküket, de leginkább őt, a kis feketét. Hallottam, ahogy Ahren sutyorog valamit a nővel, de nem foglalkoztam nagyon vele. Kis idő után szomorúan, de elváltam a kiskutyáktól és szóltam Ahrennek, hogy mehetünk.
A hazaút csendesen telt, mindketten a gondolatainkba meredtünk, így nem volt szükség szavakra. Idén rénszarvasos csomagolópapírt szereztem be, hiszen tavaly karácsonyfás volt, előtte pedig csillagos. Tudtam, hogy tökéletes esti programnak nézek elébe, amíg becsomagolom a meglepetéseket. Nemsokára leparkoltunk a ház előtt és kiszálltunk a kocsiból. Ahren lazán a vállára kapta a karácsonyfát és elkezdte becipelni. Valljuk be nagyon jó látványt nyújtott, ahogy minden erőlködés nélkül bevitte az 180 centis fát. Kivettem a hátsó ülésről a csomagjainkat és utánavittem.
Már előző héten elővettem a fadíszeket is, így azokat már csak fel kellett aggatni a fára. Ahren a nappali egyik nagyobb sarkába helyezte el a fenyőt. Kivettem a dobozból a gondosan elpakolt girlandokat és gömböket, na meg persze az égősort, majd díszíteni kezdtem. Fél szemmel láttam, hogy cserediákom is hasonlóan cselekszik. A segítségével egy fél óra leforgása alatt ünnepi díszbe öltöztettük a karácsonyfát. Már csak a csúcsdísz hiányzott, de hiába méregettem a fát, esélytelen volt, hogy a 160 centis magaságommal elérjem a legtetejét, nem véletlen díszített fent Ahren. Elindultam a kislétráért, hogy annak segítségével elérjem a fa csúcsát.
-Mit akarsz azzal a létrával?-nézett rám furcsán a srác, gondolom eszébe jutott előző heti bénázásom.
-Nem érem el a tetejét, hogy feltegyem a csúcsdíszt - bigyesztettem le a számat.
-Gyere ülj a nyakamba, úgy eléred.
-Rendben - mondtam majd óvatosan a nyakába ültem.
Rögtön sokkal magasabb voltam, így könnyedén elhelyeztem a csillagot.
Megütögettem Ahren kezét, jelezve, mostmár letehet, végeztem. Egy biztonságos földetérés után szembe találtam magam vele. Nem tudom ki és mikor kapcsolta le a lámpát, de ott álltunk a karácsonyfa égő fényében. Félve felpillantottam rá és a nézésétől elpirultam, bár kétlem, hogy a félhomályban látta. Érdeklődően vizslatta az arcom minden pontját, mintha keresne valamit.
- Gyönyörű vagy - suttogta.
Nem voltam benne biztos, hogy tényleg ez a két szó jött ki a száján, így visszakérdeztem.
-Tessék?
-Semmi - mondta majd ellépett tőlem és feloltotta a villanyt.
-Az égősor működik, egyik égő sem égett ki tavaly óta - mondta.
- Ohh rendben - makogtam és megvakartam a tarkóm
Vajon tényleg azt mondta, amit hallani véltem?
Csekély az esélye, hogy ezt valaha is megtudom. Ahogy teltek múltak a napok és lassan a hetek, úgy eszméltem rá én is, hogy a srác akit az otthonomba fogadtam kicsit sem olyan, mint amilyennek gondoltam. Na persze volt benne egy nagy adag ego, de ezt félretéve igencsak normális tudott lenni, kezdtem megkedvelni, nagyon is.
Az este folyamán becsomagoltam az ajándékokat, majd elsüllyesztettem őket egy titkos helyre, hogy majd pár nap múlva újra elővegyem és a fa alá helyezzem őket. Ahren ajándékát is ,,befejeztem", egy kis üzenetet írtam az előlapjára, amiben leírtam, hogy mennyire örülök annak, hogy ő a cserediákom, felemlegettem néhány közös emléket, ami a rövid idő alatt történt velünk és végezetül természetesen boldog karácsonyt kívántam neki és aláírtam. Az ő reakciójától féltem a leginkább, hisz tudtam a lányok ajándékával, semmiképpen nem lőhetek mellé, viszont az övé nem ilyen volt. Féltem, hogy esetleg már van egy ilyenje, vagy hogy esetleg nem fog neki tetszeni és bénának találja majd. Talán emiatt is, de még inkább vártam az első olyan karácsonyunkat, ahol nem csak ketten leszünk anyuval, hanem végre valaki más is ünnepel velünk, ha már apa nem tudja már megtenni ezt.

Sziasztok, most elég hamar meghoztam az új részt, főképp azért, mert lehet hogy a sulikezdés miatt egy ideig offline leszek, remélem megértitek és kárpótolhatlak benneteket ezzel a résszel.

Egy fontos kérdés még felmerült, szeretnétek karácsonyi és szilveszteri különkiadásos részt, vagy nem? Ha igen azt mindenképpen írjátok meg kommentben 😊