Egy nap, és megkapom az új telefonom. Egy kérdés. Van a Microsoft alapú telefonon az áruházban Wattpad? Mert azt nem néztem meg, csak a snapchatet, az nincs..sajni.

Mindegy is, szóval tuti az új telefont bújom majd, és igyekszem azon belül is a Wattpadot nyomni..:)
Pusyka::::::Vivi

-Mi a francért nincsenek meg az alsóim? Emeli?!-fordult felém Harry. Én még aludtam. Volna. Kipattantak a szemeim, és elvigyorodtam.

-Vicces-kuncogtam.

-Nem az. Nem most akarok nosztalgiázni-húzta le rólam a takarót.

-Hideg van Harold!-kaptam magamhoz a kezeimet.

-Adj egy alsót!-képedt el.

-Valamit valamiért-vontam vállat.

-Azt akarod mondani, hogy megint feladatokkal szerezzem vissza az alsóim?-vonta fel fél szemöldökét.

-Játsszunk-ugráltam. Kinevetett, aztán bólintott.

-Első feladat. Együtt kell aludnunk, és az őrületbe kergetni a másikat. Holnap pedig nem beszélünk egymással.

-Így emlékszel rá?-enyhültem meg, ő pedig zavarában beletúrt a hajába. Mosolyogtam, és kimentem az ajtón. Bekopogtam Niallhez, majd be is mentem.

-Mivel húzzam fel Harryt?-kérdeztem tanácstalanul az ajtójának támaszkodva.

-Beszélj sokat és sminkeldd ki, miért?-nézett rám a telefonjából, én meg legyintettem, majd megköszönve kacsintottam.

A délutánt igyekeztem Dylannel tölteni, kivéve mikor Lux is ott volt, mert akkor mindkettejükkel foglalkoztam. Az összes létező játékot kipróbáltuk, és közben majdnem elaludtam. Ezért nem csoda, hogy fél tízkor már kidőlve feküdtem az ágyunkban. Dylan rendszerint Luxéknál volt.

-EMELI!-kiáltotta Harry hat decibellel. Hát kikészíteni próbál. Jó úton halad. Továbbra is feküdtünk, aztán megint elaludtam. Megint felkeltett, nem akárhogyan. Egy rohadt dudával.

-Hát az átok verne meg, Harold!-kiáltottam rá, majd úgy tettem mintha aludnék. Mikor biztos voltam benne hogy alszik, elővettem a piperecuccaim, és elkezdtem Harryt sminkelni. Szempillaspirál, lila rúzs, sőt, a tusvonal elkészítése alatt sem ébredt fel, de azt kell hogy mondjam, csinos lett. Szóltam Niallnek, aki morgolódva és duzzogva kelt fel, de egyből röhögésben tört ki mikor meglátta a kisminkelt Harryt. Niall a telefonjával kamerázott, én pedig mint ahogy a kenguruk szokták-csak én fekve-lerúgtam Harryt az ágyról két lábbal.

Abban a pillanatban eleresztett egy kisebb káromkodást, majd nyöszörögni kezdett.

-Francba már! Emelia Flores, a kutya egyen meg, nem bírsz veszíteni egyszer?-állt fel, mire Niall az arcához tette a telefont. Tökéletesen visszaadja az iPhone kamera a sminket, úgyhogy..hát igen.

Niall kirakta twitterre ezt a kis rövidke videót, aztán azon nevettünk, hogy Harry tükörbe nézett.

-Te szent szar, Emeli hogy gondoltad ezt? Ez megmarad!-szörnyülködött az arcát dörzsölve egy vattapamaccsal, amire raktam neki smimkelmosót.

-Ez nem tetkó-ráztam a fejem lemondóan.

-De egy napig még biztos látszani fog-morogta, én meg nemleges választ adtam.

-Már nem látszik-kuncogtam, majd lefeküdtem. Pár perc múlva ő is lefeküdt, de nem felém fordulva, én viszont a hátára másztam, és beszélni kezdtem. És beszéltem a bárányszámolgatásról, meg hogy én nem bárányokat számolok, hanem 1D feliratokat, meg hogy az álmoknak nincs semmi értelme, aztán felidéztem hogy milyen idétlen volt a táborban, aztán csupa értelmetlen dolgot mondtam neki. Szerintem már az arcpakolásról meséltem neki, mikor közbevágott.

-Könyörgöm. Emeli. Nyertél. Fogd be-motyogta, majd felém fordult, és magához ölelt, majd teljesen rám feküdt.

Ez így volt már vagy öt perce, mikor nem bírtam tovább, és levegőhiányos hangon megszólaltam.

-Harry, nyertél csak lécci szállj le rólam, mert azt hiszem látom a fényt.

-Jóéjt-mosolyodott el leszállva rólam, de még mindig nem engedett el.

Ez most kit jelent, járunk? Alvópajtik vagyunk? Kevés az infó.

***

Reggel felkeltem, és majdnem Harryhez szóltam. Kezdett örülni, de aztán legyintett.

Hogy ne kelljen a közelemben lennie, Liammel volt egész álló nap, én pedig Louist szórakoztattam, amíg Niall Selenával ment valahova.

Remélem nem akarja lecserélni a LEGJOBB BARÁTJÁT! Nagyon ajánlom hogy ne. Louisnak be nem állt a szája, mert arról beszélt, hogy van egy lány, akinek nem akarja elmondani a nevét, de majd be akar neki mutatni engem mert neki sokat számít a véleményem, így hogy újra az élete része vagyok. Ezen olvadoztam egy kicsikét, aztán megdicsértem amiért ilyen kedvesen mondta, mert valljuk be, Louis nagyon laza dumát tol.

Lol, tiszta swag vagyok.

Na, aztán az este volt nagyon nehéz, mikor Harryvel egy szobában kellett lennünk. Elmentem zuhanyozni, és vagy húsz percig bent lehettem, mert elmerültem a gondolataimban.

Mennyit változtak a fiúk, hol lehet most Yvette, Sophia emlékezhet-e rám, tartósan a fiúk életében maradok-e, mit akar tőlem Harry, én mit akarok tőle? Bár elég egyértelmű, mégis félünk..egymástól, és igazából nem is, csak nehéz elkezdeni. Ha elkezdődne, hogyan folytatódna? Mi lett volna ha nem Harryvel, hanem mondjuk Niallel találkoztam volna utoljára? Semmi, mert valószínűleg nem tetszettem neki, és nem volt 'szerelem első látásra' mint Harolddal.

Kimásztam a kádból, és kiléptem az ajtón, aztán megijedtem, és tudtam hogy tartozok Harrynek még egy alsóval. Szóval mikor az ajtót kinyitod, és valami ott áll előtted a sötétben, tudod..

-Harry!-sikítottam, majd a szám elé kaptam a kezem.-Piiiii..rosalmamogyoró!-morogtam, majd előhúztam egy alsót, és a mellkasának nyomtam.

-Köszike-vigyorgott, majd bement a fürdőbe.

Mialatt zuhanyzott és énekelt, elég bátor voltam ahhoz hogy elcsórjam a ruháit, meg a törölközőjét is. Hallottam hogy elzárja a csapot, aztán ismételgette a nevem.

-Nagyon ki foglak nyírni Emeli, ezt egyszer még nagyon visszaadom, de nem akárhogyan!-hallottam ahogy beszél nekem, majd kinyílódott az ajtó. Meglepettségemben azt sem tudtam merre forduljak, de Harry

Komolyan kilépett az ajtó mögül, pucéran. Én pedig tetőtől talpig végigmértem. A haja össze volt kötve, a tetkói szépen látszódtak, és megfogtam egy vízcseppet a tekintetemmel, majd annak az útját követtem. Le a mellkasán, a pillangón, az alhasán, ami olyan volt mintha photosoppolták volna, majd a v-vonalát követtem, és elértem a központhoz, mikor feladtam, és a szemébe bámultam.

-Ez jó ötletnek tűnt-sütöttem le a szemeim. Ravaszan nevetett egyet, majd felvett egy alsót. Minden mozdulatát követtem, még akkor is mikor felegyenesedett, és a vizes hátát megfeszítve kinyújtózott. Megfordult, majd halványan rám mosolygott.

A szívem olyan hangosan vert mikor lefeküdt mellém, hogy a szomszéd hotelben is hallhatták, és magam elé bámultam. Éreztem hogy mosolyog, és leoltotta a kisvillanyt, ami minden fény nyújtója volt akkor. Teljesen sötét lett, én még mindig arra az egy pontra koncentráltam magam előtt, aztán hallottam hogy lefekszik. Legalábbis ezt gondoltam, nagyonis rosszul, mert a következő pillanatban már egyik kezével az oldalamat simította végig, a másikkal az arcomat fogta, és közben a szájával fogva tartotta az enyémet. Azt sem tudtam hogy mi történik, csak a hátába kapaszkodtam, amin megfeszültek az izmai.