A kanapé, az otthon. Kivéve mikor Willie is belakja, mert olyankor osztozkodni kell. Én pedig azt nem szeretem. A tévében éppen valami gagyi új mese ment, aminek nem értettem a lényegét. Életrekelt fürdőszobai játékok képzelegnek az álmaikról, és konkrétan ennyi. Aztán valami bazinagy polip sétágat az utcán egy VIRSLIVEL(!!!), ami amúgy egy kutya, de hotdognak van felöltöztetve. Ezután a türelmem is elfogyott, főleg mert Dylan is folyton ezeket nézi. Közben gondolkoztam Amyék temetésén. Zártkörű volt, annyira, hogy csak Amy és Peter anyukája, apukája, és a tesóik voltak ott. Még Dylan sem ment, pedig lehet hogy fontos lett volna, és egyáltalán nem értem a gondolkodásukat, de amit ők jónak gondolnak, nekem mindegy végülis. Nem értek egyet, de hajrá. Csak nem a város másik végébe kellett volna őket temetni. Ezt sem értem, de mindegy is, nem jelent gondot sokat utazni.

-Hadd vigyelek már el valahova, tök nyomasztó hogy három napja nem csinálsz semmit, csak Dylant viszed ide-oda-állt elém Niall.

-Én tök jól megvagyok itt-vontam vállat a kanapéra utalva. A kanapé, hát hozzám nőtt valamilyen szinten.

-Akkor készülj össze, és elviszlek valahova-mondta magabiztosan, én pedig sóhajtottam.

-Akkor elsétálok kávéért, aztán visszajövök, és mehetünk.

-Az egy óra!-akadt ki, én pedig vállat vontam.

Sóhajtott, én meg elmentem felöltözni. Nekikezdtem a húsz perces sétának, majd mikor odaértem, leültem a pulthoz, és kértem két kávét, hogy Niallenk is vigyek. Nagyon sokat segített engem az elmúlt napokban, szinte nem is volt ideje magára. Pontosabban lett volna, de azt az időt is velem töltötte. Hiába rugdostam, hogy menjen szórakozni, és ne az én sírásomat hallgassa, nem hallgatott rám, inkább rámfeküdt, hogy nyugodjak le. Mivel ilyen kedvesen bánt velem, nem is tudom hogyan köszönjem meg neki, legfőképpen sehogy, de igyekezni fogok. Amíg vártam, a falat nézegettem, és mereven bámultam egy képet. A Starbucks logó volt One Direction felirattal. Hülyeség. Mindenhol ott vannak, akár akarod, akár nem. Bevásárlóköpont? Megy az új album! Media Markt? Ott az album! Mész az utcán? Óriásplakát. Drogéria? Parfüm! Soroljam? Vagy elhiszitek, hogy tényleg mindenhol ott vannak..?!. Szerintem is. A gondolkodásomból egy hang zökkentett ki, ami kicsit sem volt ismerős.

-Szia-mosolygott rám. Barna bőr, barna haj, kék szem, csábos mosoly. Mintha egy mediterrán félisten lenne.-Brooklyn Dallas vagyok-ült le a mellettem levő bárszékre. Szegény. Brooklyn Dallas. Ennél jobban össze se tudták volna zavarni a gyereket.

-Szia. Um, Emelia Flores-ráztam meg a kezét, amit időközben felém nyújtott.

-Láttam hogy nagyon gondolkozol-kezdte a beszélegtést, én pedig bólintottam.

-Nehéz az élet-vontam vállat, ő pedig bólintott.

-Mióta élsz itt?

-Kiskorom óta. Előtte Holmes Chapelben laktunk-fordultam oda hozzá, ő pedig érdeklődve hallgatott.

-Ott lakott valamelyik celeb is, nem?-gondolkozott el, én pedig lesúlytva bólintottam.

-A szomszédom volt. Harry Styles.

-És jóban voltatok?-kérdezte, én pedig furcsán nézhettem rá.-Nem vagyok riporter, vagy magazinszerkesztő, nem vagyok bepoloskázva-tette fel a kezeit. Most először elmosolyodtam.

-Igen, jóban voltunk, legalábbis anya azt mondta, aztán újra találkoztunk egy táborban, és bonyolult-ejtettem az ölembe a kezeim, ő pedig lassan biccentett, mintha próbálna valamit megfejteni.

-Szóvaaal..

-Igen, jártunk.

-Köszönöm hogy nem nekem kellett kimondani. Kínos lett volna-nézett a falra, majd vissza rám.-Mit dolgozol?

-Papírmunka az adóhivatalban-mondtam büszkén, ő pedig meglepődött.-Mi az?

-Azt hittem egyetemre jársz vagy valami.

-Azt sem tudod hány éves vagyok-tártam szét a karjaim.

-Hú, izgi, akkor mondd el!

-Miután elmondod mit dolgozol?-kontráztam, ő pedig belevágott.

-Biztos nem jobb az exed munkájánál, de az állatokkal foglalkozom. Sokszor vagyok az állatkertben vagy külföldön.

Ex. Ex?

-Mutass képeket!-csillantak fel a szemeim. Várakozóan biccentett.

-Huszonkettő vagyok-vontam vállat.

-Én huszonnégy-mosolyodott el, de én nem. Nem nem nem és..vagy de? Kéne? Végül egy kisebb mosolyt magamra erőltettem.

Ex. Ex. Ex.

Megmutatta a képeket, és körülbelül először nevettem el magam mikor az állatokról mesélt. Jól kijön velük, de..aranyos srác. Tényleg az.

Ex. Ex.

Ezután sokat beszélt magáról, és én is magamról. Egyszer csak megfogta a kezem, és beszélt, de én csak a fülem zúgását hallottam. Egyfolytában mozgott a szája, de a hangokat nem hallottam.

"Oh, why you wearing that to walk out of my life"

Mosolygott, de még mindig tök mereven bámultam magam elé. Valami mosolyfélét az arcomra varázsoltam, majd láttam hogy a telefonom a sokadik sms-t, és nem fogadott hívást jelzi.

"Won't you give it to me one last time"

Harry megérdemel egy tisztességes szakítást.

-Na haragudj, de nemsokára mennem kell-álltam fel, mire ő is ezt tette. Megfogta a kezem, és közelebb hajolt. A szája vészesen közel volt az enyémhez, és nem tudtam mit csináljak. Én most szakítani fogok valakivel, nem is akárkivel.

"One more taste to your lips just to bring me back to the places we've been and the nights we've had"

A táboros események pörögtek a szemem előtt, mint mikor megismertem Niallt, Harryt, mikor a fiúk ránknyitottak a büntiházban..

Kiszabtam a kezem az övéi közül, és rohanni kezdtem. Kinek volt ideje arra hogy hazamenjen, szépen felöltözzön, kocsit vegyen magához stb..

Ex. Ex. Ex. Ex.

Futottam, végig az úton, szinte már elájultam mire odaértem a háza elé. Felszabtam a kaput, és az ajtóhoz mentem. Hangosan kopogtam, majd vártam egy percet. Semmi. Benyitottam, és sietve jártam be a ház minden sarkát. Kétségbeesetten álltam meg végül a nappaliban mikor rájöttem, hogy az egész felesleges volt. Nincs itthon. Nem tudok vele szakítani.

-Emeli?-hallottam egy bizonytalan, rekedt, sírós hangot. Csak egy pillanatra néztem rá. A szép zöld íriszei csillogtak a könnyektől, az orra piros volt, a szája pedig cserepes. Lihegve indultam meg felé, és átöleltem a nyakát, ő pedig olyan gyengéden, mintha porcelánból lennék lehelt csókot a számra. Megvárta amíg kinyitom a szemem, azután mohón kapott az ajkaim után. Nem tudok szakítani vele. Nincs olyan hogy ex. Harry nem lehet az. Ő ahhoz túl tökéletes és sebezhető. Erősen magához szorította a felsőtestem, és úgy csókolta végig az arcom minden milliméterét, mintha egy éve nem látott volna. Puha puszikat adott a számra, a homlokomra, és minden lehetséges szabad bőrfelületemre.

-Soha többet nem hagyhatsz el-rázta meg a fejét, én pedig mosolyogva bólogattam.

-Nem foglak-suttogtam, ő pedig pár másodperc után mohóbban csókolt meg mint valaha.

***

-Niall írt-ráncoltam a szemöldököm a telefonomért nyúlva. Harry megfogta a takarót, és nem engedte hogy magamra tekerjem.-Harry!

-Nem mész sehova-rázta a fejét pajkosan, én pedig visszafeküdtem szorosan mellé. Megcsörrent a telefonja, és nem zavartatva magát, anyaszült meztelen felvette a telefont, majd kinyújtózott.-Niall?-szólt bele, én pedig felkaptam a fejem.

Azért alaposan végigmértem Harry felsőtestét, majd..hm.

Visszafeküdt mellém, és fél kézzel átkarolt.

-Em? Az ágyamban-mondta, én pedig majdnem homlokom vágtam magam. Hülye.-Szent a béke-mosolyodott el szélesen, majd összefonta az ujjainkat, és a kézfejemre puszilt. A szívem majd' elolvadt, de végül az agyam meggyőzte, hogy lesz még rá szükség.

Sokáig fogom vele szeretni Harryt.

Oké szóval ez lett volna a befejező rész, nem valami hosszú, de hosszabb mint az eddigiek. Dolgozok az epilóguson és külön az írói köszöneten, màr ha lehet annak nevezni. Szóval lehet hogy még a màsik könyvből is kirakok egy részt, REMÉLEM TETSZIK EZ A BEFEJEZŐ RÉSZ, MERT HA NEM, NEM ÉRDEKEL, MINDEN ROMANTIKUS GONDOLATOM BELETETTEM.

All the love,

V

Ui.: HAPPY BIRTHDAY TO THE BIGGEST FOOL IN THE WORLD, HAPPY BIRTHDAY HAROLD FREAKING EDWARD STYLES