Omágád!! Többen látták az én blogomat, mint azokat a blogokat, amiket olvasok, és ez fúúú de nagyon jó érzés!

-Tuti hogy utál-morogtam leginkább magamnak, de nem jött össze, mert Niall nem hagyott egyedül. A házukban voltunk, az ágyán ült, én pedig az ölébe hajtottam a fejem.

-Miért utálna?-rázta a fejét értetlenül.-Ő sem avatott bele az eddigi szerelmi életébe.

-Hát ez minden volt csak nem szerelem.

-Ilyen rossz Brady?-vonta fel fél szemöldökét.

-Tök jó barátok voltunk, de aztán adtunk esélyt a többnek is. Rám volt akaszkodva. Ha két napig nem látott, már ment a hiányzol, találkozzunk. Kezdett elegem lenni abból, hogy minden délutánt vele töltöttem a barátnőim helyett-sóhajtottam egy mélyről jövőt.-Viszont jól csókolt.

-Váváváváváváváá!! Jól csókolt? Először is: miért, Harry nem?-tette a szája elé a kezét.

-De-vörösödtem el.

-Másodszor: azt álmodtad, hogy Bradyvel..

-Ehüüm..-húztam el a számat. Kíváncsian nézett le rám, úgyhogy beadtam a derekam.-Jaj. Az erdőben voltam asszem eső után, sötétben és el akartam bújni Brady elől. De aztán megtalált, és megfogott, csak aztán Harry egyszer kiabálta a nevem, és Brady meg megcsókolt, aztán elfutott, Harry meg megtalált, és sírni kezdtem-hadartam, majd mikor Niall felfogta, vállat vont.

-Ez nem jelent semmit. Mindenki hülyeségeket álmodik, én egyszer azt álmodtam hogy Gregnek felesége és gyereke lesz. Mint mondtam, hülyeség. Nekem előbb lesz családom mint neki.

Ó Horan, ha te azt tudtad volna hogy mit mondasz...

-De ezek szerint Harry nem tudja-fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.

-Mert megint hülye. Én mondom, tíz perc múlva az ajtót berúgva jön, hogy "Niall beszélhetek Emelivel?" nekem meg muszály bólintanom, te meg elkezded ropogtatni az ujjaid, de aztán úgy végződik hogy nyálat cseréltek-forgatta a szemeit.

-Fúj Niall-boxoltam nevetve a hasába.

-Ne fúj Niallözz, mindenki tudja, hogy aki Harryvel jár, az nem marad szájpuszinál.

-Nem járunk-néztem rá nagy szemekkel.

-Hiába nem kérdezi, attól még de-biccentett Niall, majd a falnak támasztotta a hátát, és lehunyt szemmel a plafon felé fordította az arcát. Ami nem volt messze, mert Niall az emeletes ágy emeletén alszik.

-Elalszok-motyogtam pár perc némaság után.

-Hát rázdd fel mag..-mondta Niall, de akkor Harry bejött a szobába.

-Niall, beszélhetek Emelivel?-kérdezte halkan. Niall "megmondtam" fejjel lemászott a létrán, majd lesegített engem is, aztán otthagyott.-Emeliii-nyavalygott Harry. Jézus, el kellett mosolyodnom.

-Igen?

-Tudod hogy nem akartam verekednii-ölelt meg egyből, én meg nem tudtam mit csináljak. Visszaöleljek? Vagy most akkor haragudnom kéne rá? Nem neki kéne haragudnia rám?

-Dehát..é..én nem mondtam hogy Brady meg énn..-dadogtam a plafon felé fordulva, a kezeimet hanyagul magam mellett lóbálva. Csak nem akartam ránézni.

-Nekem meg nem kellett volna ezért megverni-motyogta rekedtes hangon, amitől majdnem összerogytak a lábaim.

-Inkább felejtük el-suttogtam azzal a céllal, hogy így kibújhatok a magyarázkodás alól. Hál' Istennek, Harry is utál vitatkozni.

-Béke van a paradicsomban?-viccelődött, mire ránéztem. Remény sugárzott a szeméből, semmiben nem volt biztos. Pedig azok a zöld szemek mindig magabiztosságról árulkodtak.

-Fú, Harold, béke-fújtam ki a levegőt hosszan, majd leültem az ágyára. Mellém ült, de nem szólt semmit, csak bámult, mintha várna a további reakciómra. Várhatott, nem csináltam semmit, csak elfeküdtem volna, de ő megakadályozta, és az ölébe húzott, csak akkor feküdt el.

,,,,,,,,,erőszeretettel használom ma a vesszőket, észrevettétek? Szerintem van vagy 30felesleges, de mindegy,,!

-Oké, menjünk valahova mert unatkozok-kezdtem hirtelen mocorogni, Harry pedig felmordult.-Naa Haz! Harrybabaa! Hariboooo!-nevettem fel a saját idétlen viccemen, ami igazából se vicces, se idétlen, de még csak megközelítőleg sem vicc volt.↑↑↑↑ez így értelmes??↑↑↑↑

-Jó-sóhajtott, majd felkelt az ágyból.-Amúgy tudtam Bradyről meg rólad..

-He?-pördültem meg a saját tengelyem körül.

-Mikor elvettem a telefonod..még megvannak azok a képek-motyogta kicsit elszomorodva.

-Ó-bámultam rá meglepetten. Pedig emlékszem, a büntiben mondta is. Franc esne belém!

-Aha, ó-mondta csalódottan.

-De..de zav..

-Nem zavar-mosolygott rám halványan, majd puszit nyomott a fejemre. Nem volt bíztató.

Ezután ő azt mondta, hogy fáradt, én meg így elmentem Niallel sétálni.

-Mit mondott?-kérdezte, miután közöltem vele a képes ügyet.

-Hogy nem zavarja. De nem volt valami meggyőző. Aggódom-ültem le hirtelen a fűbe, majd balra néztem, és eltátottam a számat.

-Miaz?-fordult oda Niall, majd ő is hasonlóan tett.-Az fasza.

-A kurva eget-háborodtam fel.

Harry mióta beszélget ilyen mosolygósan Abivel? És miért ilyen közelről? És ami a legfontosabb: miért kettesben? Csak ezután sorakoznak a mellékkérdéseim. Miért? Miről? Mit? Egyáltaláb miért Abi?

Oké, Styles.

Felpattantam, és megindultam feléjük. Nem, ez nem olyan volt mint a legutóbb, hogy páran felkapták a fejüket. Niall utánamkiáltása miatt mindenki engem figyelt, ahogy elszántan suhantam, és gyilkos tekintetekkel leptem meg Abit. A földön ültek egymás mellett, én pedig pont mögöttük voltam, és megálltam, majd lenéztem rájuk.

-Sziasztok!

Durva mi?:D Tudom, nagyon belejöttem. Amúgy nem.
Na!
Elkezdtem megint egy új fanficet írni, egyelőre nagyon bejön, és ha akarjátok elkezdem majd felpakolni ha ennek a végefelé járok, mert kettőt nem akarok egyszerre rendszeresen írni..abból az lenne hogy az egyik félbemaradna azt pedig senki sem akarja:((((((((
Amúgy ééén nemtom hogy ez miez, de ha Sophiamnek vége, akkor Mommy és Daddy már csak Daddy????????????????
Esélytelen, ők ÖSSZETARTOZNAK. PONT.