Itt az új rész mindenki nagy örömére, ami ismét gagyi lett, mert kitaláltam mik fognak ezután történni, és értitek..van mikor még egy csomó időnek el kell telnie addig, de már megvan a csattanó, csak még nincs itt az ideje. De hú, remélem izgatottak vagytok, mert már tényleg nem kell sokat várni arra, hogy Emeli és Harry először "találkozzanak", már én is izgulok pedig én írom:D..
Puszilok mindenkit
-V
Késő este mindenkit az ebédlőbe rendeltek. Kaptunk vacsorát, ami borzalmas volt, de inkább el sem mondanám hogy úgy nézett ki a spenót mintha valaki kihányt volna egy zacskó skittles-t..ráadásul spenót, vagyis a táborozók 70%-a nem szereti, mert zöld. Mert spenót. Amúgy ezt sosem értettem, én kifejezetten imádom a zöld kajákat..
Kaja után-amit amúgy egyedül ettem meg-még maradnunk kellett, mert valami rettentően fontos mondanivaló volt.
-Szóval. A tábor két részre szakad. A mosókra, akik a tábor patakos felén vannak, és az erdészekre, akik az erdőhöz vannak közel. Az erdészek felsőbbrendűek, tehát a mosók a csicskák. A kicsiknek is lesz ilyen, de nekik más-mondta Scott. Scott amúgy..a leg..hülyébb.. Ez így van jól.
-A mosóknak kék, a többieknek sárga kendő lesz a csuklójukon. Ez mostantól kötelező-folytatta Denise.
-A végén csatáznotok kell. Két hét-fejezte be végül Nicola.-Kifele vegyetek magatokhoz egy kendőt!
Oké..
Szóval az lesz a feladatunk hogy csicskáztassunk? Nem..nem vagyok én olyan. És csata? Hány évesek vagyunk? Nem azért, szívesen, csak vízipisztoly meg vécépapír? Eh.
Kivettem egy sárga kendőt, a karomra kötöttem, és mentem a ház felé.
-Szia-sétált mellettem..az a..mi is volt a neve?-Liam vagyok, Sophia egyik barátja-mosolygott kedvesen, én pedig viszonoztam. Elkísért a házig, majd nevetve megrázta a fejét.-Szólj ha kell valami-mutatta a kék kendőt, majd elfutott.
Szívás a kék kendő, megmondom őszintén ez egy hülyeség. Úgyis mindenki a saját javára fogja ezt fordítni. A sárgakendősök csicska-hopposat játszanak nagyképűen, aztán a kékkendősök meg a csatában-ahol a felháborodást kell majd játszaniuk-konkrétan szét fognak szedni minket.
Ez a három szőke iker(szerinten azok) sosincsenek a házunkban, fogalmam sincs hol lehetnek. Kopogtak. Miért? Ennyire nem vagyok népszerű! Oké, semennyire, de..na. Az ajtót nyitottam, mikor az előtte álló személy már bennt is volt.
-Mit..-lepődtem meg, majd le is fagytam.-Hogyan..?-néztem a legjobb barátomra.
-Mike Gallagher személyesen, hallom a bombázó öribarim itt van-kacsintott egyet, majd az ágyamra vágta magát.
-Haragszom rád-morogtam.
-Meer'?-esett le az álla.
-Meer' mi volt az a hülye SMS? Hülye vagy? Lágyul az agyad ami nincs?-szúrtam le.
-Az vicc volt. Amúgy meg tényleg elestem-fordította felém a könyökét. Tényleg volt rajta egyetlen egy friss seb a régi, még gyógyulatlanok között.
-Leszarom!-néztem rá szigorú tekintettel. Villámokat szórtam, szinte kiakadtam.
És mérges voltam. Azért mentem oda hogy távol legyek mindentől és mindenkitől, erre idejön, és ááá.. Ha néha, egy kicsit nem csak magára gondolna. Megláttam a csuklóján a kék kendőt, és ráparancsoltam.
-Menj el-mondtam hirtelen.
-Mi?-kérdezte. Felmutattam a kendőmet, majd az ajtó felé intettem.-Most mérges vagy?-nyöszörgött már az ajtón kívül.
-Igen Mike, nem is kicsit.
-Akkor szia-ölelt meg. Addig állt ott engem ölelve, amíg nem viszonoztam. Felemeltem a kezeim, és a hátára emeltem őket. Két másodperc múlva egy puszit hagyott a homlokomon, majd elment.
Isten bizony, ideges voltam rá. Passzolom miért, az voltam. Ennyi elég volt mára nekem, aludnom kell.