Uhh 215angol szó után nem is tudom hogyan álljak neki a magyarnak:( mindenesetre ez olyan lett amilyen, I hope olvasható..
Ui.: Magyarul sem tudtam mi az a varkocs, akkor angolul miért kell?!?!?!!!!!!
Puszik,
-V

Köhintettem egyet, és megszólaltam.
-Emelia.
-Milyen Emelia?-kérdezte. Alig láttam, sötét volt, és ilyesztő szitu. Ráadásul Lotts felszívódott.
-Flores-motyogtam. Minek az neki? Paranoiás vagyok? Lehet. De inkább vagyok az, mint valaki akit havonta letapogatnak mert ismeri a fél országot. Hah.
-Flores? Holmes Chapelben éltetek-jelentette ki. Honnan..?-Mi is. Az öcsémmel úgy 2éves korotokban sokat játszottatok.
-Komolyan?-képedtem el. Anya soha nem mesélt..ANYA! Még nem hívtam fel!!!
-Igen. Csak elmentetek, pici Harry pici szíve pedig ketté szakadt. Hogy van anyukád?-csillantak fel a szemei.
-Remekül-álltam fel végre a földről, majd Gemmára néztem. Magas. Magasabb mint én. Majd lenövöm.-Otthon van, van egy étterme.
-Örültem, Emeli-ölelt meg, majd meghatódottan intett.
-Én is-néztem utána meglepetten.
Aztán sprinteltem a faházba hogy le sem értek a lábaim, úgy nézhettem ki mint a mesefigurák a szakadék felett.
-Szia anyaaaaa-húztam el az "a" betűt a telefonba.
-Ilyenkor kell hívni a gyerek anyját? Lefoglaltak a fiúk, vagy mi?-nevetett. Oké, a helyzet hogy anya nagyon gyúr arra, hogy barátom legyen, és nem zavarja hogy szégyenlős vagyok vele szemben a témában, nála bármi szóbajöhet. Amit akar, kimondja, sajnos én is, így általában összeveszünk, aztán kiröhögjük a másikat. Jó család ez. Apa pedig..tévézik. Igen.
-Igen, a fiúk-bólogattam végignézve a szobában. A lányok nem voltak ott, sem Lottie, szöval tök egyedük voltam, ami egyenlő volt azzal hogy féltem. Ki ne félne este egyedül egy házban az erdő mellett? Na meg azért az a ház sem akkora ám hogy otthonos legyen, csak egy szoba fürdővel.
-Hogy néznek ki?-kérdezte izgatottan. Szinte láttam magam előtt hogy nem bír megmaradni, úgyhogy a széken helyezkedik mintha megjött volna neki. Dehát így szeretem anyukám.
-Jól-válaszoltam röviden.
-Hogyan jösz ki velük?
Megismételtem előző válaszomat, anya neg felsipított.
-Kicsit bővebben ha kérhetem! A te korodban én űztem az ipart, nyisd ki a csipád!
Te. Jó. Ég.
-Anya. Bár ezt nem hallotta senki, úgy leégettél ezzel a mondattal mint a vasárnapi ebédhez a rizst. Amúgy ahhoz még nem gratuláltam-kuncogtam el magam.
-Ne szemtelenkedj-puffogott a telefonba. Dehát vicces volt, na! Egyszer veszünk drágább rizst az ebédhez, azt is elégeti..(igaz történet alapján, természetesen, de szeretem anyukám❤) -le is teszem ha ilyen vagy.
-Nehogy..-morogtam.-Mi a helyzet apával?
-Horgászik-sóhajtott anya mélyet.
-Akkor gondolom most relaxálsz és jógázol-tartottam vissza a nevetésem, de miután válaszolt felröhögtem.
-Francokat! Elmentem a KFC-be, vettem egy vödör csirkét, megbontottam az egyik üveg bort és elkezdtem nézni azt a filmet amit mondtál.
Miután befejeztem a nagy nevetést, azért megkérdeztem melyiket, mert anya ízlésficamos filmügyileg.
-Amiben ez a helyes gyerek van akiért úgy odavagy. Ez a Brad..Brian..?-találgatott.
-Dylan O'Brien, anya-csaptam a homlokomra.-Ne csak a pasi miatt nézdd a filmet!-szidtam le. Néha én voltam az anya.
-Te is csak amiatt nézted.
-De aztán rájöttem hogy jó film, meg tuti bejön neki a Teresa-szálltam vitába.
-Ez csak egy film.
-De szerelmes benne!
-Az agyadra ment ez az Útvesztő cuccos-csámcsomott. Én mikor fogok KFC kaját enni? Majd ha nyár végén hazamegyek Cantenburybe. Talán.
-Na inkább egyél, jóéjt anya!-köszöntem el.
-Jóéjt! Jó legyél, de ne nagyon!

Többet nem hívom fel. Nem bírnám feldolgozni.
Ráadásul elfelejtettem tőle megkérdezni Gemmáékat.. Muszály holnap felhívnom.