-Még mindig semmi hír Skywalker tábornokról? - lépett Rise az 502-esek századosa Jessie mellé.
-Nincs. - rázta meg a fejét. Nem mutatta ki de aggódott barátnőjéért. Gyakran keverte magát bajba és nem mindig tudta megoldani a problémáit. Vagyis általában nem hamarkodta el a dolgokat, ezzel az őrületbe kergetve a körülőtte lévőket.
-Ha nem kerül elő holnap hajnalig felderítőket küldünk utána. - hajolt a térkép fölé a lány. Ideges volt. A várt támadás elmaradt. Az ellenség készült valamire, ebben biztos volt. És igaza is volt. Avery volt az egyetlen aki tudta, hogy mire. De ő most nem segíthetett. Nem tudta senki, hogy hol van. És ez aggodalommal töltötte el a köztársasági haderőt. Főleg, hogy nem érték el a többi Jedit.
-Még mindig semmi üzenet? - hallotta meg parancsnoka hangját.
-Semmi Silent.. - rázta meg a fejét.
-És a tábornokról? - vette le a sisakját. Egy sóhaj kíséretében lehajtotta a fejét. A klón rögtön megértette. 2 napja nem tudtak semmit a lányról. De az eddigi felderítések nem jártak sikerrel és nem volt idejük. Nem tudtak semmit tenni. Averynek ezt most egyedül kell megoldania akár hol is lehet.. a sajátjai nem tudták, hogy fogságban van. Nem tudott jelezni. Így hát kétségek közt maradtak.
                           ***
Avery a hideg falnak vetette a hátát. Szerzett néhány újabb sebet a kínzásai során. Ventress is a Szeparatistákkal volt és mindent elkövetett, hogy megtörje a lányt. Nem sikerült neki hiába is próbálkozott. Egyre komolyabb kínzó eszközökhöz folyamodott. A lány egy hang nélkül tűrte. Nem mondott semmit. Nem árulta el a Köztársaságot. Noha már nem hitt benne. Minden csak hazugság volt és hiú ábránd. Érezte a közelgő sötétséget, mint más sok Jedi. A Rend jövője kétséges volt. Erről nem beszélhetett.. Senkinek. Pedig legszívesebben megtette volna. De nem tehette. Hangokat hallott. Valaki közeledett a cellája felé. Kiegyenesedett háttal ült. Szemöldökét táncolva szugerálta az ajtót. Pillanatokkal később a Sith lépett be. Avery egy gúnyos mosolyt lövellt felé. Nem tudta megtörni eddig és nem is fogja tudni. Ezt mindketten jól tudták. Ventress még is élvezte, hogy kínozhatja a lányt. Az egyik kezét már levágta ez mégsem volt neki elég. Többet akart.
-Most ki is van nyerő helyzetben? - nevetett gúnyosan a Sith.
-Tudtommal eddig nem tudtál megtörni. Tehát én a helyedben nem bíznám el magam. A végén úgy is elbuksz. - húzta maga biztos mosolyra a száját. A lány vicsorogni kezdett. Egy mondattal képes volt még jobban magára haragítania az ellenséget.
-Majd meglátjuk. - morogta, majd távozott. Avery fellélegzett. Végre egy kicsit egyedül lehetett és meditálhatott. Mostanában erre ritkán volt ideje. És nem is volt túlságosan oda érte. Nem volt türelme. Most mégis úgy érezte, muszáj megnyugodnia egy kicsit. Az előbb legszívesebben nekirontott volna ellenségének. Mégsem tette. A harag a sötét oldal hatalma. És nem tette ki magát ennek. Testvérével ellentétben. Noha tudta kezelni a dühét inkább elfojtotta azt. Nem akarta, hogy nézetei változzanak. És ez így volt jól. Az elmúlt évek alatt csírájában elfojtotta magában a sötétséget. Bár néha még agresszívvá tudott vàlni. De ha csak a helyzet úgy kívánta. Kerülte az erő sötét oldalát, mert tudta ha egyszer magával ragadja többet nem szabadul. Yoda sokszor figyelmeztette erre őt és testvérét is. Anakin olykor naív volt. Nem fogadta meg a tanácsot. És ez a kárára válhat. Avery remélte, hogy nem így lesz. Vérszerinti családjából már csak ő maradt neki. Az összetűzéseik ellenére szerette bátyját és tudta, hogy számíthat rá. Ez fordítva is igaz volt. Mindig ott voltak egymásnak jóban - rosszban. Nem egyszer húzták ki egymást a csávából. És ezért becsülték is a másikat. Nem lettek volna azok akik ha nincsenek egymásnak. És ez be is bizonyosodott. A fiatalabb Skywalkert fém kezét tanulmányozta. Nem szerette. Olykor fájt neki mikor a mesterséges anyag ütközött a csontjával. Legszívesebben visszapörgette volna az időt és jobban figyelt volna. De nem tehetette. Nem tudta. Hirtelen eszébe jutott Anakin sebhelye. Már csak az kellene neki és még jobban hasonlítanának. Persze nem akarta megszerezni. Tudta, hogy a másik Skywalker , hogy szerezte. Beleborzongott az emlékbe. Ő soha nem akarta átélni azt. Ám nem kellett sokat várnia hozzá és vele is megesik az ami egykor bátyjával. Emlékek záporoztak a fejêben miközben a plafont bámulta. Eszébe jutott az édesanyja. Elmondhatatlanul hiányzott neki. Bármit megadott volna azért, hogy legalább még egyszer újra láthassa és megölelje. Tudta, hogy ez nem válhat valóra. Egy jó darabig fel sem tűnt neki, hogy valójában nem is meditál. Valahogy most nem tudott. Talán túlságosan sok mindenen agyal. És ez ennek az oka. Nem tudta. Túl fáradt volt ehhez. Volt néhány csúnya sérülését még sem foglalkozott a fájdalommal. A háború alatt megszokta. Talán ő volt az a Jedi aki a legtöbbet tett a befejezéséért. Rengeteget beszélt erről a kancellárral noha nagyon nem kedvelte. És persze testvére feleségével Padmeval is. Mindketten egy célt akartak megszerezni. A háború végét. Mert semmi értelme nem volt. Rengeteg pénz elment. A Köztársaság talán teljes csődbe is mehet ha így folytatják a költekezést. Nem tudtàk. De nagyon remélték, hogy nem ez lesz a vége. Mert akkor nagyon nagy bajba kerülnek. A klónok voltak talán az egyetlen esély, hogy megnyerjék a háborút ha nem sikerül békét kötni. Bárcsak sejtették volna, hogy a klónok végül nem a Köztársaságnak hoznak győzelmet. De ezt nem tudták. Nem tudhatták. Talán így kellett történnie. Talán. Senki sem tudta. És akkor még Avery Skywalker sem sejtette, hogy mennyi megpróbáltatás éri ez után. Csak ült egyedül. Gondolkodott egy szebb életen.. háború nélkül. És talán még azon is, hogy milyen lenne az élete ha nem lenne Jedi. Félreértés ne essék nem arról volt szó, hogy nem szerette a Köztársaságot szolgálni. Azt a Köztársaságot ami talán akkor már nem létezett. Talán már Palpatin főkancellári posztra jutásakor elbukott. Vagy már előtte. Senki sem tudta. És később már nem is rágódtak a múlton a túlélésre koncentráltak. De most még nem az volt a cél. Vagyis inkább az is. És a háború minél előbbi befejezése. Vagy megnyerése. Egy békésebb világra vágytak sokan. Háború nélkül. A klónok talán új munkát vállalhatnának esetleg családjuk lehetne. A Jedik is többet pihenhetnének és többet gyakorolhatnának. Hogy jobban megértsék az erőt. És minden esetben tudják kezelni. Ez az ami végül nem történt meg. A békésebb világ. Mert ami ez után jött az sokkal rosszabb.

Szép jó estét. Így nagy unatkozásban úgy döntöttem alkotok valamit. A helyesírásért bocsii nagyon este van már 🤣🤣 Remélem azért tetszett. Hamarosan jelentkezem. Az erő legyen veletek! 🖤