A fiatal lány mérgesen huppant le a fűre a kedvenc fája árnyékában. Sikeresen összekapott testvérével egy apróság miatt. Mindig ezt csinálták. Most mégis máshogy érzett a lány. Mintha..valami megváltozott volna. De maga sem tudta, hogy mi. Anakin egyre furcsábban viselkedett. Gyakran látott egy furcsa csillogást a szemében. Talán csak fáradt. Legalábbis remélte. Megrázta a fejét. Próbálta elűzni ezeket a gondolatokat. Szúrosan meredt maga elé. Most nem érdekelte, hogy hamarosan beesteledik és ilyenkor meditálni szokott. Egyszerűen nem tudott lenyugodni. Zavart érzett az erőben.
-Skywalker mester.. Mi járatban erre ilyen későn, hmm? - hallotta meg a kis zöld Jedi mester hangját.
-Yoda mester. Á semmiség. - legyintett.
-Megint összekaptatok a másik Skywalkerrel, igazam van? - vonta fel a szemöldökét.
-Pontosan.. - dőlt neki a fának.
-Vigyázz Avery! A harag a sötét oldal felé vezet. - nézett a lány szemébe.
-Tudom Yoda mester. Ne aggódj az életem árán sem állok át. - mosolyodott el.
-Sok Jedi mondta már ezt! - mondta komoran.
-De én komolyan is gondolom. - bólintott. Tudta, hogy Yoda nem hitt a szavaknak. Annyian mondták már ezt. És végül átálltak. Avery elhatározta. Ő nem fogja ezt megtenni! Neki a Rend az élete. Bárcsak tudta volna, hogy mi vár rá. De nem.. Mégcsak nem is sejtette, hogy hamarosan otthagyja.. És, hogy testvéréből mi válik.

Másnap hajnalban a fiatal lány és Skywalker padawanja épp egy reggeli járőrözésen voltak.
-Na és milyen a fém kezed? - fordult a togruta a lány felé.
-Kezdem megszokni. - mozgatta meg az ujjait.
-Egyébkébt, Anakinnal kibékültetek? - vonta fel a szemöldökét.
-Ha az annak számít, hogy ma szúrós szemekkel nézve sétáltunk el egymás mellett. - húzta félmosolyra a száját.
-Tehát nem. - forgatta a szemeit.
-Tudhatnád, hogy én nem fogok vele tárgyalni. Majd ha akar valamit megkeres. - tette keresztbe a karjait.
-Igen - igen.. tudom.. - sóhajtott a togruta. Egy darabig csendben sétáltak egymás mellett. A togruta lány nézelődött. Nem szerette ezeket a helyeket. Minden ember árgus szemekkel követte minden mozdulatukat. Az árusok néha odakiabáltak nekik, de a két Jedi nem foglalkozott velük. Elég nagy tömeg volt. A fiatal Skywalker próbált utat törni maguknak. Néhány embert sikeresen fellökött. Olyankor mosolyogva bocsánatot kért és már ment is tovább. Semmi kedve nem volt ehhez. Nem szerette ha az emberek végig nézik. Pláne ha a fénykardjait. Egyszerű fénykardok volt. Hasonló markolattal rendelkeztek mint a másik Skywalkeré. Avery fénykardjaiban még egy S és egy A betű is megtalálható volt. Ezeket még Anakinnal vésték bele. Mosolyogva gondolt vissza erre az emlékre. Akkor még nem volt háború. A Jedik nem voltak ennyire elvakultak. Persze voltak kivételek.
-Itt vagy? - rázta meg a vállát Ahsoka.
-Persze. - nézett le rá.
-Nekem nem úgy néz ki. - nézett morcosan.
-Bocsi. - mosolygott rá.
-Jólvan. Inkább menjünk tovább. - forgatta a szemeit. Persze azért magában tovább rágódott. Szerinte ugyan olyan mint mestere. Vagyis, nem. Csak hasonlítanak viselkedésre is.
-Pfuu.. De büdös van itt. - köhögött Avery.
-Van baja. - fintorgott Tano.
-Mi lehet ez a szag?.. - húzta a száját.
-Nem tudom. De menjünk innen. - fordult meg.

Néhány órával később a Jedi mester és a padawan a Templom kertjében sétálgattak. Mindkettejüknek ez volt a kedvenc helye. Ott olyan békés és nyugodt volt minden.
-Ne haragudj Avery, de találkozom van a mesteremmel. - rágta a száját a fiatal togruta.
-Menj csak. - mosolygott le rá.
-Majd beszélünk! - intett egyet, aztán futásnak eredt. Averynek ideje sem maradt elköszönni tőle. Nagyon kedvelte a lányt. Neki mindent elmondhatott.

Egy jó ideje már, hogy egyedül állt. Hirtelen valaki hátulról megfogta a vállát.
-Csak te vagy az. - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.
-Ki más lenne? - vonta föl kérdőn a szemöldökét Kenobi.
-Nem tudom. - legyintett lemondóan.
-Furcsa vagy. - tette keresztbe a karjait a férfi.
-Akarod mondani Skywalker. - kacsintott nevetve a lány.
-Hogyne. - forgatta a szemeit. Egy darabig csendben álltak egymás mellett. Egyikük sem tudta mit mondjon. Pedig annyi mindenről tudtak volna beszélgetni. És mégis. Inkább álltak csendben. Kettejük kapcsolata nagyon szoros volt. Olykor jobban bízott Kenobiban mint vérszerinti testvérében. Anakinban valami más volt.. Őt is szerette! Hiszen a testvére. Obi-Wan viszont a legjobb barátja volt. Mindent elmondhatott neki. Meghallgatták egymást.

-Szóval a Tanács úgy döntött, hogy elmész egy meditációs útra. - vékezett le hirtelen Kenobi.
-Hogy mivan? - horkantott fel a lány. Nem, nem, nem és nem! Ő nem fog elmenni. Nincs szüksége rá.
-Nincs vita. Rád fér. - nézett rá komoran Kenobi. A lány forrt a dühtől. A legjobb barátja kész tényként áll elé, hogy el kell mennie.. Hogy tehette ezt vele?.. Tudta, hogy utàlja ha más dönt helyette.
-Tudod jól, hogy utálom ezeket az utakat! Ráadásul bele se egyeztem! - morogta.
-Sajnálom Avery... De Anakin.. - kezdett bele a magyarázkodásba.
-Tudod mit Obi-Wan?.. Nem érdekel. - rázta meg csalódottan a fejét.
-Avery.. - állt fel.
-Tudom most jön a sajnálom része. Tudod, hogy mi volt legutóbb mikor elmentem! Szóval hagyjál békén! - mosolyodott el csalódottan. Hirtelen megfordult, majd amilyen gyorsan tudott elsétált. Nem értette, hogy a Tanács miért erőlteti, hogy menjen el. Az utolsó ilyen útja sem sikerült túl jót. Sőt...

Késő este a fiatal lány szemére nem jött álom. Magában fortyogott a dühtől. Hosszú sötét szőke haja kócosan hullott a vállára. Morcosan felült az ágyán. Körbe nézett a szobàján. A fekete szín dominált a helyiségben. A falak is ebben a színben pompáztak illetve a szekrények is. Még egy ágy, illetve három párna volt található a szobában. Mosolyogva jutott eszébe, hogy kitől is kapta őket. Aztán megrázta a fejét. Nem szabad rá gondolnia! El kell engednie..

Később úgy döntött sétál egyet a városban. Ilyenkor sokkal jobban szerette. Nem volt sok ember, és a kivilágított utcákat nagyon szerette. Ahogy egyedül sétált a félhomályban eszébe jutott pár régi emlék. Rájött arra, hogy hiányzik neki a testvére. Mindig összekapnak valami apróságon de még azon a napon kibékülnek. Most ez nem történt meg. És, hogy miért? Maga sem tudta. Talán időre van szükségük mindkettejüknek. Gondolkodni.. Hogy min? Mindenen. Szükségük volt egy kis időre. Averynek pláne. Nem akart elmenni a meditációs útra. Hiszen miatta történtek akkor is dolgok. Sosem szeretett róla beszélni. A Tanácson és Anakinon kívül senki sem tudott róla. És a lány ezt így is akarta továbbra is. Utálta magát ez miatt. Ökölbe szorította a kezét. Beszélni fog Yodával, és valahogyan ráveszi, hogy ne kelljen elmennie. De, hogy hogyan? Még maga sem tudta.

Sziasztok. Igen igen tudom. Néhány helyen kicsit zavaros a story nem tiszta, hogy miről van szó. Ez direkt van így. Remélem tetszett. Hamarosan jelentkezem. Az erő legyen veletek! 🖤