-Ez az utolsó amit itt megteszek. De jól jegyezd meg Ahsoka innentől már a te problémád lesz.

-Köszönöm Avery. Tényleg. És tudod, hogy nem kérném ha nem lenne fontos, de egyedül nem tudom végig csinálni.

-Nyugi. Nem kell mit megköszönnöd. Érted megteszem. De aztán mennem kell. Valami azt súgja, hogy baj van a népemmel.

-Mit gondolsz mivan velük?

-Valami rossz...valami nagyon rossz. - suttogta. Ő maga sem tudta. De érezte, hogy minden megváltozott. Csak nagyon reménykedett abban, hogy mindenki életben van. És ez csupán remény is maradt. Nem számított arra ami ott fogadta őt. Talán annyire sosem viselte meg semmi.

-Akkor hadd szóljon. - morogta Tano. Minden egyes kivetítőn Avery arca jelent meg. És nem csak egy bolygón. Szinte majdnem mindegyiken amelyik a birodalom felügyelete alatt állt.

-Köztársaság népei! Azt hiszem az uralkodó hazugságainak következtében jól tudjátok ki vagyok. Ha pedig nem.. akkor bemutatkoznék. Avery Skywalker egykori jedi lovag. A Jedi Templomot otthagytam már nagyon rég még mielőtt a birodalom létrejött volna. És, hogy miért? Mert a császár ezt így kitervelte szépen! Eltervezte, hogy megszerez mindent és mindenkit. Szép lassan a szenátus a keze alá adott mindent. De Anakin Skywalkernek hála fény derült az igazságra. Lebuktatta. Jedi társai elindultak, hogy végezzenek vele, de nem jártak sikerrel. Mindenkit megölt a sith. Aztán a Templomban lévő ifjaknak sem kegyelmeztek. Jelenleg ha egyáltalán vannak még jedik, azok bújkálni kényszerülnek, mert megölnék őket. Akár kis gyerekeket is. Nem számít az uralkodónak, hogy mennyi idős vagy, hogy veszélyt jelentesz - e vagy sem. Ha bármi miatt nem tetszel neki meg fog ölni. Vaderrel az oldalán olyan páros akiket egyedül nem tudtam legyőzni. Arra kérek mindenkit, hogy aki csak teheti csatlakozzon hozzánk. Buktassuk meg a Birodalmat! - kiáltotta. Mire a birodalmi katonák megérkeztek, hogy leszereljék Averyt már rég nem voltak a Corusanti rádió toronyban. Onnan szinte mindenhová eljutottak a hírek. Avery megjelenése futótűzként terjedt. Mindenki azt találgatta, hogy valójában ő volt - e az, vagy sem.

-Ha valaki esetleg téged keres mit tegyek? - nézett féloldalasan Tano Averyre, mikor átlopakodtak egyik sikátorból a másikba.

-Egyszerű. Mond azt, hogy nekem határozatlan időre el kellett mennem, és téged neveztelek ki főnöknek. - vonta meg a vállát.

-Jó terv. - suttogta. Többet nem is beszéltek. Igyekeztek minél kisebb feltűnést kelteni, bár Avery földi szerelésében ez kissé nehézkes volt. De megoldották. Hamarosan már a hiperűrben voltak. Egy külső peremvidéki bolygót kerestek, ahol nyugodtan eltudtak tölteni egy kevés kis időt, hogy felkészüljenek a továbbiakra. Ahsoka az esetleges lázadásra, Avery pedig a haza utazásra. A sebei még mindig nem gyógyultak be és nagy fájdalmai is voltak. Nem csoda. Szinte mindenhol tele volt velük. Az arca volt talán az egyetlen hely ahok viszonylag kevés volt. Ennek valamennyire örült is. Hiszen nem akarta, hogy élete végéig látszódjanak azok a sebek. Nem akart emlékezni rájuk. Sőt! Az egész birodalmat el akarta felejteni, de ugyanakkor remélte, hogy a beszéde megmozgatott jó néhány embert, és szót emelnek ők majd az uralkodó ellen. Ebben reménykedtek mindannyian akik még Avery és Ahsoka mellett álltak. Ugyanis sokan féltek, ezért minnél gyorsabban elmenekültek a lázadástól. Meg is értették őket. Hagyták had menjenek. Cserébe csak annyit kértek, hogy soha semmilyen körülmények közt ne áruljanak el semmit a birodalmi embereknek. Hiszen elég sokat tudtak. És ha bármi kiderült volna, akárcsak arról, hogy hányan vannak komoly veszélybe kerültek volna, pláne akkor ha még az is, hogy kik a fő lázadók. Ezért is találták ki azt, hogy csak azok tudhatták, hogy kik a főnökök, akik már be bizonyították, hogy igen is közéjük való. Na, akkor már bárkivel beszélhettek és mindenről tudtak. Árulók azonban így is voltak. Olykor nehéz döntést kellett meghoznia Organanak is. Nyomozni egyes barátok után nehogy épp tőlük szívárogjon ki akármi is. Nehéz dolgok voltak ezek, de ugyanakkor fontosak is. Így legalább tudták, hogy kik a legmegbízhatóbbak és kiket jobb ha eltávolítanak köreikből, vagy lefokozzák. Ilyenre is sok példa volt. A szenátor nem egyszer majdnem le is bukott, olyankor Avery talált ki valami megoldást.

-Itt vagyunk. - szólalt meg Ahsoka mikor kiléptek a hiperűrből.

***

A két lány a tűz mellett ültek egymással szemben. Egyikük mindig ébren volt, nehogy váratlan vendégük érkezzen. Ezt nem akarták. Így Ahsoka aludt Avery pedig a tüzet kémlelte. Egy pléd volt a hátára terítve. Hideg volt. Fogalmuk sem volt, hogy milyen bolygón vannak, éppen ezért voltak nagyon óvatosak. Főleg, hogy a birodalmi kémek mindenhol megtalálhatóak voltak. Órákkal később már hajnalodott, amikor Avery eloltotta a tüzet.

-Hé! Kelj fel! Indulnunk kell. - böködte meg a másik lányt. Nagy nehezn felkelt és útnak indultak. Találtak a közelben egy várost ahol az egykori parancsnok vett egy kisebb hajót.

-Nos barátom eljött az idő. Örülök, hogy jól vagy és köszönöm, hogy megmentettél. Remélem sikerül mindent elrendezned.

-Jó utat. Az erő legyen veled! - tette hozzá nagyon halkan, hogy csak ketten hallják.

-Talán még találkozunk. - ölelték át egymást. Aztán Avery megfordult és vissza sem nézve felszállt a hajóra. Ahogy kiért a légkörből kissé megkönnyebült. Sikeresen lezárt egy darabot a múltjából. Már nem volt más hátra mint előre. Beütötte azokat a rég használt koordinátákat és fénysebességbe kapcsolt. Elindult...haza...

***

Avery gyorsabb vágtára ösztökélte a lovát. Hallotta a kürtöt miszerint konklávé veszi kezdetét. Az csak egyetlen egyet jelenthetett. Nem! Megrázta gyorsan a fejét. Biztosan valami félreértés történhetett, hiszen Lexa nem halhatott meg. Biztosan nem... legalábbis nagyon remélte. Polisba érve leugrott a lováról és futni kezdett. Nem is figyelte, hogy kik vannak a tömegben, amíg egy kar el nem kapta.

-Engedj el! - rivalt rá. Aztán meglepetten vette észre, hogy Titus az.

-Titus...mond, hogy valami félreértés történt és, hogy Lexa él. - suttogta. A férfi megrázta a fejét. Avery úgy érezte, hogy a lábai nem tartják meg. Térdre esett. A tűztartó azonnal lábra segítette.

-Ki volt az? Ki ölte meg őt? - sziszegte. A vele szemben álló ember lesütötte a szemeit.

-Te voltál?... Igazam van..? - szorította ökölbe a jobb kezét.

-Ha a Skaikru..! - kezdett bele a magyarázkodásba, de a lány nem volt rá kíváncsi. Előrántotta a kardját és a torkához szegezte.

-Ne merészeld a Skaikrut hibáztatni! Te voltál az! Direkt, ha? Nem..biztosan nem. A mindened volt Lexa... Ki lehetett a célpont? Hmm... Clarke... - gondolkodott hangosan. Titus felvette a szemkontaktust a lánnyal és egészen addig tartotta azt amíg le nem ütötte.