-Azt hittem, hogy te is meghaltál. - ült le a togruta a pilóta ülésbe.

-Ugyan. Az ilyen élősködőt mint én nehezen lehet kiírtani. - eresztett meg egy félmosolyt.

-Palpatin mindenhol azt híresztelte, hogy meghaltál.

-Ezt mingyárt gondoltam. Nem engedheti, hogy lázadást szítsak. Viszont most, hogy kiszabadítottál te is húzd meg magad. - nézett a lányra komoran.

-Veled mi lesz??

-Vissza megyek a Földre. Már nincs itt dolgom.- vonta meg a vállát.

-Nèzd...szükségünk van rád. Akár tetszik akár nem.

-Nem vagyok Skywalker. Nem vagyok jedi. Nincs ami idekötne. Nem tartozok ide. Megtettem értetek amit csak tudtam. De nem értem el semmit.

-Most viccelsz ugye? Reményt adtál az embereknek. Ha most újra megjelensz, azzal csak kételyt terjesztesz az uralkodóval kapcsolatban. Talán az emberek is ellene fordulnának.

-Nehogy azt hidd, hogy vele vannak! Mert nincsenek.. csak félnek. Hamarosan eljön annak is az ideje, mikor Sidius elbukik. De ez nem most van. Sajnálom. Tényleg nem tudok mit tenni. A két lány nem beszélt többet. Mindketten a saját gondolatukba merültek. Ahsoka oldalra sandítva vette észre, hogy Avery elaludt. Szoros barátságot ápoltak mielőtt a lány elhagyta a Templomot. Mindenben számíthatott rá, és ez fordítva is igaz volt. De azt a tényt, hogy elhagytá őt..őket.. valahogy sosem bocsájtotta meg neki. Egészen addig, amíg a fiatal togruta lány is ott hagyta a Rendet. A mesterét.. Néha elgondolkodott, hogy vajon mi lehet vele? Nem látta őt a Mandalore óta. Azt terjesztették, hogy meghalt a Templomi mészárlásban. Tudta, hogy ez nem igaz. A mesterét nem tudta akárki legyőzni.. Valahol talán ő is bújkál.. Nem... Akkor már hangot adott volna. Vagy felkereste volna Ahsokát. Remélte, hogy él. Avery pontosan tudta, hogy mi lett belőle. Ettől megakarta óvni a lányt. Tudta, hogy mesteréhez ragaszkodik. Ha megtudná, hogy mivé vált... bele sem akarta gondolni. Álmában újra és újra lejátszódott előtte az utolsó párbajuk. Elveszítette. Hagyta, hogy az érzései domináljanak. Nem védekezett eléggé. Ez nagyon nagy hiba volt. Majdnem az életébe került. Aztán pedig megérkezett Sidius is...Ellene sosem lett volna esélye. Pláne nem ha Vader is ott volt. Elbukott. Minden egyes szemszögből. Ezt sosem bocsájtotta meg magának. Ha nem is érezte úgy, hogy oda tartozik néhány ember fontos volt számára onnan. Akik mindig is támogatták. Ennyivel tartozott nekik, de nem sikerült megmentenie őket. Talán ennek így is kellett történnie. Ha nyer Vader ellen, akkor is le kellett volna még számolnia Sidiussal amire nem lett volna képes, így a Birodalom is tovább élt volna mindenképp. És maradnia is kellett volna tovább. Így viszont már esélye sincs helyre hozni. Tudták, hogy bármikor vissza térhet. És vártak is rá. A kamerák talán fel is vették Ahsokát, ahogy kiszabadítja. Reménykedett, hogy nem. Hiszen akkor sehol sem lenne már biztonságban. Túl sokat kockáztatott azzal, hogy segített Averynek. Ő sosem kérte volna ilyesmire. Nem szerette ha valaki az életét kockáztatja érte. Bár ő ugyan ezt megtette volna a földiekèrt is. Viszont egyre jobban elhatalmasodott rajta egy furcsa érzés miszerint valami baj van a Földön. Minél hamarabb vissza akart térni, hogy utána járhasson. Csak remélni tudta, hogy barátai és népe még egyben van, hogy nem történt semmi velük.

***

-Neked is jó reggelt Avery. - forgatta meg a szemét Ahsoka, mikor hajnalban a lányt már edzeni találta.

-Bocs, nem vettelek észre. - eresztette le a kezeit. Kardjait gyorsan a hátán lévő tartóba helyezte.

-Te miért vagy fent ilyen korán? - törölgette meg a szemeit.

-Nem tudtam aludni. És amúgy is..hamarosan haza megyek. - vonta meg a vállát. A togruta lány nem szólt semmit, csak szomorúan megvonta a vállát.

-Ne aggódj..hamarosan jön, majd valaki aki rendbe tesz mindent. Aki nálunk is erősebb lesz. - gondolt Lukera. Mert ez így is volt. Az ifjú Skywalker fiú talán az egyik legerősebb jedi lehet ha Obi-Wan jól kitanítja. Minden csakis rajta múlik. Na meg persze a nagybátyján.

-Min gondolkodsz? - bökte oldalba Tano.

-Mindenen. - vette elő újra a kardjait és edzeni kezdett. Később vissza ment a kabinjába lepihenni. Ismét megpróbálkozott azzal, hogy megpróbálta segítségül hívni az előző parancsnokokat. Lexával kisebb ideig kapcsolatot tudott teremteni. Figyelmeztette, hogy a Földet veszély fenyegeti. A lány aggódva gondolta végig, hogy azalatt a majdnem 10 év alatt amit távol töltött otthonától mennyi minden történhetett ott. Arra azonban nem számított, hogy többé otthona sincsen már. Erre később kellett rájönnie. És csalódnia számára nagyon fontos emberekben. Az élet talán ebből áll. Elveszíteni magad körül mindenkit, aztán új barátokat szerezni és ez ismétlődik folyton. Talán előbb utóbb mindenki elárul akkor is ha azt soha nem feltételeznéd róla. Mert megteszi. Lehet, hogy nem szándékosan hanem csak egy véletlen miatt, de megtörtént, és azon már nem lehet változtatni bármennyire is szeretnénk. Ha megölsz valakit azt sem tudod már vissza hozni. Veled marad életed végéig. Van akit ez nem kísért, de olyan is előfordulhat, hogy haláláig vele marad minden egyes megölt lélek. És bármennyire is küzd, majd ellene sosem tud megszabadulni tőle. Álmában és a valóságban is. Mindenhol apró célzásokat vesz észre, mégha nem is akar. Avery megtanulta kezelni a démonjait. Kegyetlen is tudott lenni. Épp ezért volt kiemelkedő parancsnok. De elárulta a népét. Otthagyta őket, csakhogy ő szembe nézhessen a saját múltjával. 10 évig nem is tért vissza. Ez az idő számára lassan telt. Folyton gondolt az otthonára és vissza akart menni. Nem tehette. Addig nem, amíg meg nem próbálta legyőzni a két sithet. Nem sikerült neki, elbukott. Így viszont már semmit sem tudott tenni. A serege feloszlott miután Sidius bejelentette a halálát. A birodalom jelenleg szilárd. De vajon az is marad? Hiszen a császár az emberekre erőlteti akaratát. Ez pedig nagyon sok mindenkinek nem tetszik. Talán egy nagyon ennek valaki hangot is ad. Avery remélte. Mert, akkor barátainak nem kellene bújkálniuk. Arra várva, hogy valaki majd jön és megmenti őket. Nekik már nem volt esélyük az ellenséggel szemben. Csak várták, hogy az a két gyermek akit annyira rejtegetnek egyszer csak ráébredjenek, hogy bennük több lakozik és legyőzzék apjukat. Igen.. Talán egyszer. Avery tudta, hogy Leia talán soha nem érez rá igazi erejére. De Luke... ő más volt. Benne már lehetett érezni. Owen főleg ezért féltette. Mert ha Vader rájön, hogy ő valójában kicsoda, akkor nagyon nagy bajban lesz.