2 évvel később

A Birodalom egyre több és több bolygót tudhatott a magáénak. Mindenhol megtalálható volt valami vele kapcsolatban. Még azokon a messzi - messzi bolygókon is. Bár ezek szinte senkinek sem ártottak az uralkodó oda figyelt rájuk. Hiszen honnan máshonnan jöhet egy szervezet támadás, mint valahonnan a galaxys legeldugottabb részéről? Palpatine uralma alatt állt minden. Minden ami egykor oly békés és nyugodt volt, még a háború előtt. A klónok háborúja... Hol is volt az már? Akik átélték még suttogtak róla. A jedikről is. Azonban mindenki tudta, hogyha az új generáció nem hall ezekről a "mesékről' a maradék emlék is szerte foszlik. Pedig egykor mindenhol jedik voltak. És most? Csupán néhányan élnek. A legeldugottabb helyeken. Ahol senki sem találhat rájuk. Legalábbis van aki ezt hiszi. Azonban semmi sem lehetetlen. Van aki folyton változtatja a lakóhelyét és a személyazonosságát. Így jól el tud rejtőzni. De nem sokáig. Egy apróbb hiba is az életükbe kerülhet. Ezt mindenki észben tartotta. És, hogy mi lett az Avery féle lázadásnak? A lány eltűnése után felbomlott. Az emberek túlontúl féltek ahhoz ,hogy fellépjenek a császár ellen. Mindennek eljön az ideje. Ez nem sikerült. Így a birodalom bukása várat magára. Ahogy a béke is. Mert az amit Palpatine ígért a Birodalom megalakulásakor sehol sem volt. Közben pedig az új remények is cseperedtek. Luke és Leia. Organa jól elrejtette a lány erő érzékenységét. Nem engedhette, hogy a lány bajba kerüljön. Megígérte, hogy vigyázz rá. Talán nem személyesen Padmenak, de érte tette. A barátságukért. Néha egy kissé magába roskadt. Nem tudott rajta segíteni. Pedig a nő hányszor megtette! Mindig kihúzta a bajból ő viszont nem tudta viszonozni. Luke néha adott egy - két apróbb jelet vele született tehetségéről. A nagybátyja persze amennyire csak tudta távol tartotta Kenobitól. Nem bízott benne. Persze, hogy nem! Őt tartotta felelősnek Anakin átállását is. Mert nem tanította ki eléggé jól. Kenobi persze magát okolta. A fiú a testvére volt. De olykor bánta is, hogy ott akkor a Mustafaron nem ölte meg. Meg kellett volna tennie! Akkor ő sem szenvedne és a galaxysnak sem kellene szembe néznie egy szörnyeteggel. Obi-Wan már kezdett öregedni. A sivatagi élet nehezére vált. Hiszen a nap folyton sütötte. Ezt sem szerette. De muszájnak érezte, hogy a fiú mellett maradjon. Hogy figyelhesse. És mikor eljön az idő taníthassa. Csak nem úgy ahogy Anakint! Sokszor voltak rémálmai. A szemei előtt újra leperegtek az utolsó együtt töltött perceik. Barátként... Aztán ellenségként. Mindkettő fájdalmas volt számára. Ezért is próbált keveset gondolni Vaderre. Mert az egykori Anakin Skywalkerből semmi sem maradt. Vader felemésztette. Kenobiban remény sem maradt arra, hogy megmentse legjobb barátját. Nem tudta. Hiszen majdnem megölte. Éppen ezért gyűlölte őt. Tudta, hogy nem halt meg. Legalábbis érezhette. Vader elszánt volt. Kerestette. De Obi-Wan ügyes volt. Jól választott búvóhelyet magának. A lehető egyik legjobbat. Nehezen lehetett oda találni. A rohamosztagosok eléggé nehezen is tudtak közlekedni a homokban. Ez egy nagyon nagy szerencse volt számára. Hiába volt erre mindenféle járművük. A lakhelyét nem tudták elérni. Direkt választotta azt a területet, mert ezekkel tökéletesen tisztában is volt. És, hogy a harc után Averyvel mi lett? A birodalom vendégszeretetét élvezte. Nem végezték ki, bár tudták, hogy míg él veszélyt jelent rájuk. Épp ezért kínozták folyamatosan. Nem egyszer került a halál közelébe. De valami miatt mindig túlélt mindent. Nem tudta mennyi idő telt el a veresége óta. Nem is érdekelte. Csak azt tudta, hogy kegyetlenül vereséget szenvedett. És, hogy már nincs dolga ott. Amint lehetősége adódik meg akart szökni. Nem tartották méltó ellenfélnek. A két kardja a falon volt a tokjaikkal együtt. Ő pedig a falhoz kikötve. Épp annak támaszkodva ült és az előző parancsnokok szellemeit próbálta meg segítségül hívni. A láng nélkül ez nagyon nehezen ment neki. Ilyenkor kicsit segítségül hívta az erőt is. Olykor - olykor az anyjával Beccával is tudott kapcsolatot teremteni néhány percre. De a láng nélkül hamar megszakadt. Lépteket hallott. Az ajtó hirtelen kinyílt, ő pedig a hirtelen fényre össze szorította a szemeit. Bal kezét maga elé emelte. Mikor hozzá szokott a szeme óvatosan kinyitotta. Először két csizmát vélt felfedezni maga előtt. Aztán ahogy végig nézett az alakon rájött, hogy nem birodalmival van dolga.

-Hallottam pletykákat egy birodalmi hajón ragadt jediről. Nem tudtam igazak - e, de úgy döntöttem utána járok, és ha igaz segítek. Ahogy látom te eléggé nagy bajban vagy. Ahsoka Tano vagyok. Avery a név hallatára felkapta a fejét. Barna szemei csillogni kezdtek. Azt hitte meghalt.

-Megtudhatom a te neved? - kezdte el kioldozni.

-Avery Pramheda - mondta - Skywalker.. - tette hozzá nagyon halkan. Azonban a lány még pontosan hallotta. A név hallatára felpattant.

-Avery? - maradt tátva a szája.

-Jobb ha sietsz különben te is mellettem kötsz ki. - eresztett meg egy félmosolyt a másik lány felé.

-Ha tudom, hogy te vagy az jobban sietek.

-2 év után még plusz napok nem számítottak volna. - vonta meg a vállát. Ahogy elengedte a bilincs a falhoz lépett. Leakasztotta a fegyvereit és a hátára tette. A megszokott helyére.

-Menjünk. - intett egyet hátra a togrutának. Mindketten csendben voltak. Annyi megbeszélni valójuk lett volna, de inkább nem mondtak semmit. Nem akarták, hogy elkapják őket. Vader a hajón volt. Így plusz veszélynek voltak kitéve.

•••

Órákkal később Avery egy puha ágyban ébredt. Hirtelen felpattant, de azonnal szúrni kezdett mindene. Egy kicsit megingott, de aztán elindult ki. A hajó ismerős volt számára, de nem tudta honnan. Ezzel nem is foglalkozott többet. Megkereste a togruta lányt. Éppen meditált, szóval nem zavarta csak leült. Megpróbálta újra az előző parancsnokok szellemeit segítségül hívni. Fél sikerrel. A lány előtt sokszor lejátszódott a haláluk. Legjobban neki az anyja Becca és az előtte lévő parancsnok Lexa halála fájt. Hiszen ha Beccát nem is ismerte mégis csak az anyja volt. Viszont Lexát nagyon is ismerte. Sokat köszönhetett neki. És nem tudta megmenteni. Nem volt mellette mikor kellett volna. Megölte volna akkor Titust. Ebben biztos volt. Sosem bocsájtotta meg ezt neki. Sőt! Ami azt illeti utálta is. Hogy volt képes megtenni ezt Lexával? Sosem volt lépés felfogni. De akárhányszor eszébe jutott valahogy mindig Lincoln emléke is feléledt benne. Ami talán még jobban is fájt neki. Hiszen a nem létező testvére volt számára. De elveszítette. Ahogy mindenkit maga körül.