Avery Corusant sötét utcáin sétált magányosan. Ahogy a Jedi Templom maradványaira nézett belül nem érzett már semmit. Tudta, hogy a szeretet gyengeség. Ebben igaza volt Lexának. Ha valaki parancsnok lesz ez az egyik legfontosabb dolog amit tudnia kell, mert ha valakit szeret, akkor az könnyen befolyásolhatja az érzéseit. Ezért nem kötődött már senkihez a fiatal lány. Korán megkelett tanulnia, hogy az élet kegyetlen. És, ha nem alkalmazkodik jól, akkor meghal. Minden egyes nappal amit távol töltött a Földtől egyre jobban marcangolta a bűntudat. Ő az utolsó sötét vérű, aki jobb felé vezethette volna a népét. De ez nem így lett. Ott hagyta őket, egy olyan világért ami talán már nem is az övé. Sosem érezte ott otthon magát. Mindenben csak az árulást látta. Megtanulta, hogy hogyan harcoljon úgy, hogy az ellensége ne tudja mi lesz a következő mozdulata, hogy hogyan ne hagyjon sehol olyan területet magán ami védtelen. Számára ez egy nagyon fontos volt. Ahogy megállt az utca közepén hallgatózni kezdett. Maga mögül zajt hallott. Tudta, hogy valaki jár mögötte. Jobb kezét a karja markolatára tette, és egy hirtelen mozdulattal előrántotta és megfordult. Karja az előtte álló idegen nyaka mellett állt a levegőben.

-Ki vagy te? - emelte át a torkához a kardot.

-Már meg sem ismersz Skywalker? - sziszegte gúnyosan.

-Ki ne mond még egyszer ezt a nevet! - nyomta neki kissé a kardot.

-Mindketten tudjuk, hogy bármit is teszel az maradt. Egy taknyos kölyök, aki elhagyta a Jediket! - sziszegte.

-Nem tudsz te semmit rólam!

-Többet mint hinnéd!

-Mit akarsz tőlem?

-A halálodat! - sziszegte. Az egyik lámpa halovány fénye megvilágította Bariss arcát. Tudta, hogy áruló lett a lány. Kenobi mindent elmondott.

-Mondja az aki a saját barátnőjére akarta terelni az összes bűnét! - felelte nyugodt hangon. Ennyivel senki sem tudta feldühíteni. Tisztában volt a saját bűneivel. Mindennel amit valaha elkövetett. De ez sosem kísértette. Egy határozott mozdulattal felemelte a kezét és kardja markolatával egy erős ütést mért rá. A lány eszméletlenül terült el a földön. Avery egy aprót bólintott, aztán sarkon fordult és futásnak eredt. Sietnie kellett. Nem akart a szükségesnél tovább maradni ott. Hiszen ha Vader vagy Sidius váratlanul vissza érkezik a bolygóra akkor megérzik a jelenlétét. Annyi szerencséje volt, hogy az erőben alig - alig lehetett észrevenni őt. És ő sem érzékelt másokat. Ellenben néha érezte egykori társai jelenlétét. Ha nagyon közel kerültek hozzá. Épp ezért maradt olyan helyeken ahol kevés volt az erőhasználó. Bár már az erőt is egy legendának találták. Pedig nem is volt az olyan régen, hogy az egész Galaxyra Jedik vigyáztak. Ritka volt az olyan, hogy valahol nem tartózkodtak. Akarva - akaratlanul, de beléjük lehetett futni. Aztán a Jedik eltűntek. Szinte mindet kiirtották. Az emberek pedig belenyugodtak. Elfelejtették őket. Az erő használok gyerekekre szomorú sors várt. Vagy likvidátorként végezték, vagy megölték őket. Sajnos a szülők nem mindig érzékelték gyerekeik különleges képességeit. Voltak mások akik pedig érzékelték ezeket. Esetleges szomszédok vagy barátok. Beakartak vágódni az uralkodónál így jelentették az esetet. Erőszakkal is elvitték a gyerekeket, akik ellenálltak meghaltak. Így tudta csak Sidius feltartani a rendet. Csak, hogy mire ment vele? Nem sokra. Mert, a lázadás folyamatban van. Folyamatosan szervezkedik. És csak idő kérdése, hogy mikor robban ki.

•••

Vader magányosan állt a csillagrombolója parancsnoki hídján. Mindenki a felszállásra készülődött senki sem volt körülötte. Nem kedvelte a tisztjeit. Ha tehette volna az összessel végzett volna egyesével. De Sidius miatt nem tehette meg. Erősebb volt nála. Sokkal. Erősen élt benne az emlék amikor a saját húga, majdnem megölte. A Földön. Hallotta ahogy Sidius bejelentette, hogy Avery már nem jelent veszélyt rájuk. Ebben azonban nem hitt.

A Skywalkerek egy mocskok. És nem lehet őket egy könnyen megölni. - járt a fejében folyamatosan. Igaza is volt. Hiszen még önmagában is élt Anakin Skywalker emléke. Néha jóvá akart tenni mindent amit tett. Vissza fordulni. De már nem volt hová. És kihez. Padme meghalt a gyerekével együtt. Legalábbis így tudta. A húga is meghalt. A földiek állítása szerint. Az új parancsnok választás következtetése volt ez. Vagy elmenekült. Vader tudta, hogy nem sokáig rejteketheti az igazságot sokáig. Hogy hová tartozik a lány. Tudta, hogy ha él megkérdőjelezi Skywalker mivoltát. Előbb - utóbb mindenhogy ki kell derülnie. És ha kiderül, nem lesz rá többé fenyegetés. De így, hogy nem tudja valójában meghalt - e volt miért aggódnia. Főleg, hogy egy furcsa alak jelenlétét érzékelték Mustafaron. Korántsem jelentett ez számára jót. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy ha újra találkoznak, akkor kénytelen lesz megölni. De képes lesz - e megölni? Igen. Talán Anakin nem lett volna rá képes. De Darth Vader igen. Világos volt számára, hogy a lány harci technikája is sokat javult. Látott földieket harcolni. Sidiussal egyet értett abban, hogy valahogy muszáj lesz magukban megszerezni azokat a harcosokat. De amíg tudta, hogy Avery él valami visszatartotta. Ezt Sidius is megérezte. Ezért küldte el, hogy ölje meg. Nem sikerült. Ő járt rosszabbul. Hiszen majdnem meghalt ott. Mert Avery vagy, ahogy nevezte akkor magát Octavia kom Trikru, nem félt megtenni amit talán ő igen. Nem engedhette meg magának ezt. Ő Darth Vader. A legretegebb teremtmény a galaxysban. Ő már nem volt ember Kenobinak köszönhetően. Ezért is akarta megtalàlni és megölni. Ha rajta múlott volta már halott lenne. De Kenobit elnyelte a föld. Sehol senki nem találja, és nem is halott róla. Gyáva. Obi-Wan inkább csak okos volt. Nem félt. Sosem félt. De jobbnak látta meghúzni magát. Ő nem volt olyan fiatal, de nem is volt annyira öreg. Hagyta inkább, hogy mások tegyék meg azt amire ő és a jedik nem voltak képesek. Elpusztítani a sitheket. Mindannyian tudták, hogy a galaxys népei nem fogják sokáig tűrni az elnyomást. És ha már szót emelnek ellene akkor lesz a birodalom igazán nagy bajban. Hiszen ha minden egyes bolygó felkell ellene akkor nem lesz esélyük. Ennek azonban még nem jött el akkor az ideje. Egyetlen egy személyről tudtak, aki elvehette volna tőlük a céljaikat. Avery... Ő volt a nyitja mindennek. Tudták, hogyha ő él, akkor hamarosan jelentkezni fog. És igazuk is lett. Bár évekkel később de a volt parancsnok hangot adott a lázadásnak.

7 évvel később

- Galaxys népei! Legyetek akár togruták, emberek, vukik vagy tartozzatok bármilyen fajba! A célunk közös! Megdönteni a Birodalmat! Ehhez össze kell fognunk! Együtt! Nincs más lehetőségünk. LE A BIRODALOMMAL! - emelte magasba a kezét Avery. 7 év telt el mióta visszatért egykori otthonába. A földi hagyományait nem hagyta el. Miközben szónokolt egykori parancsnoki ruhájában állt. Harci festése pedig az arcán. Egyedül a parancsnoki jelképek hiányoztak róla. De nem is ez tette őt igazi parancsokká. Hanem, hogy egy másik galaxysban megállta földiként a helyét.