Avery Alderon utcáin járva elgondolkodott. Kitűnt a tömegből. Nem úgy nézett ki, mint egy oda valósi. És ez így is volt. Miért fekete a vérem?? - járt folyamatosan a fejébe. Nem is figyelt a környezetére. Csak arra eszmélt fel, hogy valaki berántja az egyik sikátorba. Már elő akarta rántani a kardjait, amikor az előtte álló ember levette a kapucnit a fejéről.

-Jessie! - döbbent le.

-Avery Skywalker. Vagy szólítsalak inkább Hedának?

-Az Octavia megfelel. Honnan tudsz te...?

-Kihallgattam néhány birodalmit.- vágott bele a mondatába.

-Nagyon ki tűnsz a tömegből. Nem tart, majd sokáig így, hogy megtaláljanak.

-Akkor harcolok. Egyébként is nem sokára elmegyek. Csak Organa szenátorhoz jöttem.

-Leia miatt igaz? A lány egy aprót bólintott.

-Jessie figyelj.. Nagyon örülök, hogy, látlak. Tényleg. De nem maradhatunk együtt. Egyedül is épp, hogy meghúzom magam.

-Te sosem voltál csapat játékos.

-Tévedsz. A Földön mindig azt tettem ami a népemnek a legjobb. És most is azt fogom tenni. De most nem akarom, hogy te veszélybe kerülj. - rázta meg a fejét.

-Annyira büszke vagyok rád. Arra aki lettél.

-Köszönöm Jessie. Ígérem nem hagylak titeket cserben. Mindent megteszek amit csak tudok. De, ha itt végeztem vissza kell mennem a Földre.

-Ez természetes. Szükségük van rád. Avery halványan elmosolyodott. Hiányzott neki barátnője. Ő mindig is ott volt neki, amikor kellett.

-Mennem kell.

-Tudom.

-Jessie. Szeretném ha tartanánk a kapcsolatot.

-Jól sejtem, hogy megakarsz valamire kérni?

-Azt hiszem nem vagyok Skywalker. Utána kellene nézned, hogy valójában ki is vagyok.

-Hol kezdjem?

-Fogalmam sincs.

-Mindegy. Majd kitalálok valamit. Most menj.

-Talán még találkozunk Jessie. Avery utoljára a lányra pillantott aztán megfordult és vissza sétált az utcára. Minden a lehető legjobban sikerült számára. Ez az utóbbi időben igazán ritka volt neki. Ezért is gyanakodott. Egyik kezét folyamatosan kardja markolatánál tartotta. Hamarosan el is érte az úti célját. Pontosan Organa házának bejáratánál állt amikor nyílt az ajtó, és az lendületből eltalálta. A lány nem tudta megtartani magát és hátra esett. De azonnal talpra állt és kardot rántott. A nap pont a szemébe sütött, és nem látott semmit.

-Tedd le a kardot barátom. - hallott meg egy nagyon ismerős hangot. Azonnal vissza tette a bőr tokba.

-Organa szenátor. - emelte kissé a magasba a fejét. A szemei tekintélyt sugároztak.

-Avery Sky...- kezdett bele az üdvözlésbe. De a lány azonnal felemelte a kezét. Két okból is. Az egyik, hogy bárki meghallhatta volna őket, a másik pedig, hogy nem viselte már azt a nevet.

-Octavia kom Trikru. - mosolyodott el halványan .

-Azt hiszem lesz miről beszélgetnünk.

-Igen. De előbb szeretném látni Leiát.

-Hogyne. Kövess. - intett egyet. Percekkel később a fiatal lány a karjaiban tartotta a kislányt.

-Nagyon hasonlít az anyjára. Remélem az ő természetet öröklik mindketten.

-Ebben mi is nagyon reménykedünk. Voltál már Lukenál?

-Igen.. és Bennél is. - tette hozzá halkan.

-Akkor gondolom a következő állomásod Yoda mester lesz, igazam van? - suttogta. A lány egy aprót bólintott.

-És Av... bocsánat.. szóval Octavia nem gondolod, hogy így nagyon kitűnsz a tömegből?

-De. De nem rejtőzködök. Én parancsnok vagyok.

-Az uralkodó eléggé sok mindent elmondott a szenátusnak. Tudnak mindent rólad. De nem értünk vele mind egyet. Mi segítünk neked.

-Köszönöm. Mivel tudom meghálálni a segítséget?

-Azt hiszem talán azzal, hogy hamarosan te adsz nekünk reményt.

-Nem hiszem. Én már itt nem vagyok senki. Már vezető sem vagyon. Csak egy harcos. Egy gyilkos.

-Tudom, hogy a Földön máshogy mentek a dolgok. De alkalmazkodnod kell. Különben elbuksz.

-Sajnálom. Ha már a népem elkellett hagynom, nem fogok beolvadni. Ennyivel tartozom nekik. Főképp Lexának és Lincolnak.

-Nem tudom, hogy kik ők....de

-Kik voltak. - vágott gyorsan közbe a lány - Lexa az előző parancsnok volt. A valaha volt egyik legjobb. Lincoln pedig a testvérem.

-Értem.

-Sok mindenről kell még beszélnünk. - tette hátra a kezeit.

-Akkor kezdjünk is hozzá. Nincs sok időnk.

-Idő az mindig van. Semmit sem szabad elsietni.

-Nos, parancsnok most jól megleptél. Mikor még jedi voltál emlékszem mindenbe vakon bele rohantál.

-Azóta sok idő telt el. Változtál te is. És változtam én is.

-Kezdjük bele. - csapta gyorsan össze a kezeit Organa. Napokkal később a lány sikeresen landolt a Dagobán. Korábban már járt azon a helyen. Valamennyire ismerte a járást. De azt nem tudta merre keresse az apró zöld mestert. Kiszállt a gépéből. Egy mozdulattal a sárba ugrott. Szemeit az égre szegezte, és kissé lehunyta őket.

-Hmmm..hmmm. Kit látnak szemeim? Csak nem magát a kiválasztott testvérét? Octavia parancsnokot? Hmmm?

-Yoda mester! Úgy látszik nem nekem kell téged megtalálnom. - tette keresztbe a karjait.

-Ha egy volt jedi jön erre az elhagyatott bolygóra még szép, hogy üdvözlöm.

-Mond csak mester, mi történt Anakinnal? Miért tette ezt?

-Az ifjú Skywalkert elvakította a sötétség.  - rázta meg a fejét.

-Ha kell a saját kezemmel ölöm meg. - sziszegte.

-Valóban képes lennél rá?

-Hazudtam neked valaha mester?

-Hmmm.. Azt hiszem képes lennél rá.

-Parancsnokként ha valamit megtanultam, akkor abba benne van a Jus drein Jus daun is. A vért vérrel kell lemosni. Amennyi életet ő elvett megérdemli.

-De ne feledd el, hogy ez nem a Föld. Itt Sidius szabályai szerint kell játszanunk különben elveszünk.

-Mester te miért nem teszel semmit? Erősebb vagy mindkettőnél!

-Azt hiszem nem. Elbuktam. Túl gyenge vagyok és öreg.

-Ez nem így van.

-Te is tudod, hogy ez így van. Meg kell keresned a többi túlélőt. És ha jól érzem, akkor valamit szeretnél kérdezni is.

-Yoda mester... Én vagyok teljesen biztos abban, hogy Skywalker vagyok.

-Hmmm... Ezt a kérdést magadnak kell megválaszolnod. Az erő mit mond?

-Attól tartok nekem már nincs közöm az erőhöz.

-Az egyik legjobb jedi voltál. Nyers és erős. Meditáljunk egy kicsit.

-Sajnálom mester. Én nem akarok visszatérni az erőhöz. Csak jöttem, hogy lezárjam a múltam. Hogy aztán újra haza térhessek. Nem élhettem volna ott biztonságban amíg vadásznak rám.

-Hmmm..

-Most mennem kell mester. Talán még találkozunk.

-Az erő legyen veled Avery..

-Avery attól tartok meghalt. Meghalt mikor megvádolták olyannal amit sosem tett volna meg. És senki sem hitt benne. Senki. Egyedül volt. Elárulták. Helyette már egy sokkal erősebb egyéniség vagyok. A nevem nem Avery. Hanem Octavia. - suttogta dühösen. Nem is tudta valójában miért dühös. Talán mert maga Yoda sem hitt benne. Nem tudta. De valahogy próbálta leküzdeni magában a haragot...

Már csak 8 rész