-Parancsnok, jelentem nem maradtak túlélők.

-Akkor pakoljatok mindent össze ami csak kellhet. Mindenki azt hozza ami neki tetszik.

-Igenis. Avery magasba szegett állal állt. Az agya ezerrel kattogott. Mindenre gondol. Raven már jelezte, hogy végzett a gépe javításával, azonban nem az eredeti tervre fogja használni. Azzal tér vissza arra a helyre ahová soha sem akart. De muszáj volt szembe néznie a múltjával. Nem tudta valójában mennyi idő telt el mióta eljött Corusantról. Nem is akarta valójában tudni. A célja egyszerű volt. Először is találkozni akart a kéz Skywalker gyerekkel. Ennyi. Akkor még csak annyit szeretett volna megtenni. Semmi mást. Csak, hogy semmi nem alakul úgy sosem mint ahogy szeretnénk.

-Octavia beszélnünk kell. - húzta félre a lányt.

-Baj van?

-Mondhatjuk. Vissza kell mennem. Octavia jól tudta miről beszél. Mindig is számított arra, hogy előbb - vagy utóbb vissza megy, elrendeznie a múltját. Örökké nem futhatott előle.

-Tudtam, hogy ez bekövetkezik. Ha menni akarsz menj. Viszont a földiek előtt el kell játszani a halálod.

-Ez természetes.

-Biztos vagy ebben?.

-Muszáj lesz végeznem az egykori testvéremmel. Különben nekem és nektek sem lesz, sosem nyugtotók. Nekem csak ez számít. És persze néhány régi ismerőst is fel kell keresnem.

-Én támogatlak ha ezt szeretnéd.

-Köszönöm Octavia.

***

Napokkal később elterjedt a hír, hogy a Heda meghalt. Ami persze nem volt igaz, de el kellett hitetni a földiekkel. Avery jó színész volt. A halálát is egyszerűen játszották el. A Skaikru puccs kísérletet tett ellene. Mivel a döntés nem volt egyhangú, Octavia ellen kellett harcolnia. Nem harcolt ügyesen. És direkt. Octavia vigyázva, hogy a másik lány ne haljon meg bele állította a kardját. Avery rá is játszott, így mindenki azt hitte, hogy meghalt. Az utána lévő napokban Avery felkelni sem tudott szinte, de aztán a harmadik napon megelégelte. Nem. Lebuktak volna. Azt pedig nem kockáztathatta.

-Octavia jól vagyok. Elbúcsúzom Princetől és már itt sem vagyok. Minél előbb rendezek el ott mindent, annál előbb jöhetek vissza.

-Nem foglak tudni visszatartani. Talán még találkozunk Octavia kom Trikru.

-Örültem a szerencsének Octavia kom Skaikru. Talán még találkozunk. - kezet fogtak, majd szorosan megölelték egymást. Avery belebújt az állruhájába, és úgy indult meg a lovához. Nagyon megszerette. Ragaszkodtak egymáshoz, de el kellett mennie. Még egyszer utoljára végig simította a ló erős nyakát, aztán elindult. Tudta, hogy hol a hajója. Ravennel még annak idején gondosan eldugták. Keserű ízt érzett a szájában. Utoljára hátra pillantott, aztán beszállt a hajójába és elindult ..

***

A Tatooinig meg sem állt. Sosem szerette azt a bolygót, de jól tudta, hogy Kenobi ott bujkál. Anyja egykori házához ment. Ahhoz a házhoz ahol eltemetve volt. A sírhoz lépve egy szomorú mosoly terült szét az arcán.

-Sajnálom. - suttogta könnyekkel a szemében, és felfelé pislogott. A sebe erősen lüktetett. A harag szét áradt egész testében. Biztos volt benne, hogy ha az anyjuk látná most őket, nagyon csalódott lenne. Ez ellen nem tudott mit tenni. Ezt őt sosem akarta. Ajtó csapódásra lett figyelmes. Lassan megfordult. Így is felszisszent. A sebe túlságosan fájt.

-Owen?? - vonta fel a szemöldökét.

-Segíthetek? - nézett rá kérdőn.

-Avery Skywalker vagyok.

-Avery?! Azt hiszem még nem találkoztunk.

-Igen ez így van. Kizárólag Anakinnal találkoztál, nekünk még nem volt szerencsénk.

-Sokat hallottam rólad.

-Igazán? Hát, bárcsak én is ezt mondhatnám, de valójában csak a nevedet tudom és még néhány apróbb dolgot. - húzta el a száját.

-Hát, akkor most lesz időnk megismerni egymást.

-Attól tartok nem. Csak Lukeot szeretném látni. És Kenobival beszélni.

-Gyere beljebb.

-Pontosan mennyi idős is most??

-Másfél éves. A galaxysban szerinted maradtak még Jedik?

-Talán.

-Nos, ketten már vagytok. Avery egy szomorú mosollyal az arcán megrázta a fejét. Ő nem volt Jedi. Owen hallotta, hogy mi történt a lánnyal annak idején. De, nem mondott rá semmit. Azt is értette, hogy mi játszódhatott, akkor le benne. Amit ismert, már sehol nem volt, és Avery Skywalker sem volt sehol. Talán nem is volt. Ezt még ő maga sem tudta. Attól a naptól kezdve nem is hívta magát Averynek. Octavia...így mutatkozott be mindenkinek.

-Istenem. Annyira hasonlít az apjára. - suttogta mikor meglátta a kisfiút.

-Tessék. - adta át a lány kezébe.

-Szia Luke. - fogta bal kezében, jobbal pedig a kisfiú kezét fogta meg. Nagyon kellett vigyáznia, nehogy a fém kezével erősebben szorítsa meg. Nem akart neki fájdalmat okozni.

-Már most érzem benne az erőt. Neki Jedinek kell lennie. Tudom, hogy nem akarod, de.....talán egyszer ő menti meg a galaxyst.

-Nem. Neki rejtőzve kell maradnia. Főleg a Birodalom előtt.

-Megértem, hogy így gondolod. Én most viszont elindulok és megkeresem Kenobit.

-Nem akarsz inkább maradni? Ahogy elnézem vérzel is. A lány megrázta a fejét. Felszakadt a varrata, de nem ért rá azzal foglalkozni. Sokkal fontosabb dolga is volt annál. Be ült a hajójába, és a hegyek felé vette az irányt. Az egyiken landolt, majd nagy nehezen leült a rámpájára. Nem kellett sokat várnia. Kenobi megjelent. Az övén ott lógott a fénykardja. Egy barna köpenyt viselt.

-Obi-Wan. - állt fel kissé nehézkesen a lány.

-Skywalker. Nem gondoltam volna, hogy valaha még ebben a galaxysban látlak.

-Ha ez megnyugtat én sem. De most nem tehettem mást. Szembe kell néznem a múltammal, különben nem lesz jövőm.

-Minden rendben? - pillantott a vérző oldalára.

-Nem súlyos. - legyintett. Pedig valójában nem volt olyan ártalmatlan sérülés. Eléggé nagy fájdalmat is okozott a lánynak. De ezt persze sosem mondta volna ki hangosan.

-Tudsz valami biztonság helyet ennek a roncsnak?

-Persze. Először viszont tudni akarom, hogy mik a szándékaid.

-Most, hogy láttam Lukeot, látni akarom Leiát is. Aztán felkeresni minél több régi barátot.

-Igen. Ez egy határozott jó ötlet. De légy nagyon óvatos. Sosem tudhatod, hogy hol leselkedik az ellenség, és a legközelebbi barátod is ellened fordulhat. - jelent meg egy szomorú mosoly az arcán.

-Igen . Ezt ő pontosan jól tudta. Anakin példájából. Néha hiányzott neki a fiú. De csak ritka pillanatokban. Lincoln hiánya sokkal erősebben élt benne. Jedi hit szerint eggyé vált az erővel. De ő már nem tudott elhinni mindent, amit a Jedik állítottak. Talán ez így is volt jól. Neki a maga útját kellett járnia, nem a Jedikét. Nem is kötődött már ahhoz a galaxyshoz amiben akkor volt. Nem is értette néhány pillanatig, hogy mit művel. Aztán sóhajtott egy nagyot és megrázta a fejét. Nem önthette el a düh amikor Sidiusra és Vaderrel gondolt. Mert mindenkiben lakozik egy szörny, és felelősséggel tartozik azért, hogy mikor engedi ki.