29.rész - I'm sorry..

-Ez is megvan. - húzta meg a kart Avery. Már semmi sem akadályozhatja azt, hogy a hadserege bármi ellenállás nélkül eljusson és megsemmisítse a bázist.

-Szóval, akkor te tudsz élni a felszínen ugye? - pillantott hátra Avery.

-Igen. És még innen páran.

-Hol vannak a földi foglyok?

-Nem tartanak foglyokat. Sajnálom.

-Hová viszik a hullákat? Alicia lehunyta a szemét, és megrázta a fejét. Avery tudta ez mit jelent. A hullákat sem tartják meg.

-Azt hiszem indulnunk kellene. A másik lány egy aprót bólintott, aztán Avery elé lépett, és indult. Ő ment elől hiszen tudta a másik kiutat. A szellőző rendszeren át. Ez volt a legjobb kiút onnan. Ott biztosan soha senki nem találja meg őket. Sosem jutott volna senkinek az eszébe, hogy valójában ahol a legegyértelműbb ott kell keresni. Ez mindig így volt.

-És most?? - pillantott hátra Alicia.

-Rádiózunk egyet. Aztán megkeressük a még életben lévő földieket.

-Avery nem hinném, hogy ..

-Ha van még esély arra, hogy valaki életben van, akkor megéri kockáztatni. Még ha csak egy földi életet is tudjuk megmenteni.

-Ahogy akarod...Parancsnok..  Miután biztonságos helyre értek, Avery gyorsan előszedte a rádiót.

-Itt Avery. Hall valaki?

-Itt vagyok. - szólt bele Raven.

-Indulhat a sereg. Megszüntettük a mérgező anyagot. Most földieket keresünk. Hátha vannak itt bent túlélők.

-Sok sikert. Megyek és szólok Octavianak. Tarts ki. Úton a segítség. Avery elrakta a rádiót, majd biccentett Alicianak. A másik lány megfordult, és elindult egy irányba. Nem igazán tudta, hogy merre lehetnek a foglyok, de igyekezett koncentrálni. Néhány órával később találtak csak oda. Éppen egy földinek csapolták le a vérét. Avery már ugrott volna le a kis nyíláson, mikor Alicia elkapta a karját. .

-Sokan vannak. Mire bármit is teszel figyelmeztetik a főnöküket.

-Muszáj valamit tennem. A nyílás pont egy szekrény mögé esett. Avery nem is gondolkodott, csak cselekedett. A kardjai nem voltak nála, így csak a testi erejére támaszkodhatott. Könyökével megkopogtatta a szekrényt. 2 őr arra a kis zajra felkapta a fejét, és lassan fegyvert szegezve indultak el. Averyt bekerítették. Sötét volt így nem láttak szinte semmit. Mire pedig feloltották volna a fegyverükön a lámpát meghaltak. A kis zajra további három őr is elindult. Avery a cipője és a lába közé rakott egy kést amit Alicia adott neki. Ezt fel is használta. Az egyiket szíven szúrta, a másodikat pedig fejbe. A harmadikkal pedig az erővel végzett. Túl könnyen megy. Több őrt nem látott. Egy orvos is volt még a terembe. Éppen a földit viszgálta. Jobban megfigyelte. Fejjel lefelé lógott. Egy fiatal lány volt. Ahogy elnézte Azgeda volt. Bár velük mindig meggyűlt a baja, tartozott neki annyival, hogy megmenti. Hiszen ő is az ő embere volt. Az orvost egy erős ütéssel leütötte.

-Parancsnok! - eszmélt fel a sokkból a lány. Nagyon gyenge volt. Beszélni is alig tudott. Avery óvatosan elvágta azokat a kábeleket amik ott tartották őt, majd felemelte. Visszament a nyílás alá és felugrott vele. Alicia óvatosan rámosolygott.

-Vigyázz rá. Eltűntetem az őröket. Vissza le ugrott, és alaposan körbe nézett. Talált egy szemét zúzott. Ez jó lesz. Bele dobta a holttesteket, aztán visszament.

-Nagyon rosszul van. - suttogta.

-Hé. Hogy hívnak?

-Az most nem fontos Parancsnok. Az én harcom mingyárt véget ér. Ígérd meg, hogy vigyázol a népemre.

-Amíg csak tudok. Vannak más túlélők is??

-Vannak néhányan. Főleg Azgedaikat. - suttogta erőtlenül. Még utoljára magára erőltetett egy gyenge mosolyt, aztán örökre lehunyta a szemeit.

-Yu gonplei ste odon. - szorította össze a szemeit Avery. Nem. Nem tarthatta be az ígéretét. Senkinek sem. Hiszen már nem sokáig volt  Parancsnok. De amíg az volt  , addig mindent megtett, hogy a második hegy elbukjon. A szemei szikrákat szórtak.

-Tessék a rádió Alicia. Ha Raven keres te beszélsz vele. Azt hiszem megjött a seregem. Elmegyek eléjük. Te vidd valahová a holttestet. Később találkozunk. - indult el meg sem várva a válaszát.  Averynek igaza lett. A serege már a marcangolók bejáratánál várt rá. Emelt fővel nyitott ajtót nekik. A földiek üdvrivalgásban törtek ki mikor meglátták. Időközben ugyanis tudomást szereztek arról, hogy nem az igazi parancsnok irányítja őket. Avery és Octavia vissza cserélték szerepeiket. Mikor a földiek újra látták Averyt már Hedaként nézett ki.

-Ma leszámolunk a második heggyel! Ezúttal senki nem hagy itt senkit. Nem vonulunk vissza, ahogy Lexa tette. Nem! Mert itt ma vagy mind meghalunk vagy mind elbukunk! Előre! - emelte fel az egyik kardját. A földiek egyszerre kiáltottak fel. Mindannyian elindultak. Avery külön vált tőlük. Octaviat és Bellamyt elküldte Aliciaért, ő maga pedig elindult, hogy végezzen a vezetőjükel. Azonban elkésett. Már valaki megölte mire ő odaért. Nyak tekert pózban feküdt, Avery pedig körbe nézett. Valami sötétet érzett a helyén. Sem Vader, sem Sidius nem volt ott. Valami más volt ott. De, hogy mi? Azt ő sem tudta. De erősen érezte, valahonnan a háta mögül. Meg is fordult. De ismét nem látott ott semmit. Lehunyta a szemeit és erősen kezdett el koncentrálni. Látta maga előtt, ahogy egy alak a háta mögé lopakodik. Megakarta ölni. Ő azonban megfordult és kardiával hárította az ütést. Nem erőhasználó volt az ellenfele,de mégis valamiért erősen érezte benne a sötétséget. Egy fordulatból erősen állba rúgta, mire az illető elterült a padlón. Nem volt rest, gyorsan felugrott. Tovább harcoltak. Avery jobban megtudta figyelni az arcát. Egy magas, izmos férfi volt az ellenfele. Fekete rövid haja volt ami kócosan lógott az arcába. Ruhája egy egyszerű földi öltözet volt. Avery ezt furcsállta. Nem nézett ki földinek. Avery a könyökével olyan erővel vágta hasba, hogy neki esett az ajtónak. Az öreg darab pedig kidőlt a helyéről. A lány egy ugrással mellette termett és lecsapott rá. De a férfi ügyes harcos volt, és ügyesen hárította a csapást. Elkapta a lány lábát és a földre rántotta, ő pedig felpattant és elfutott. Avery sem volt rest utána eredt. Későn ért oda. Valahogy elkapta Aliciát. A kardját a torkához helyezte, és egy gúnyos vigyor terült szét az arcán.

-Sajnálom Avery... - suttogta aztán szorosan lehunyta a szemét. A férfi végig húzta a kardját, Alicia teste pedig élettelenül zuhant a földre. Averyben óriási harag tombolt. Az erővel a magasba emelte a férfit. Fojtogatni kezdte. Octavia és Bellamy zihálva érkeztek mögé. Az egyik karját elővette, majd a férfit az erővel a kardjába húzta. Vissza tette a helyére, majd Alicia élettelen teste mellé lépett.

-Yu gonplei ste odon Alicia kom Trikru....

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top