Avery napokig nem aludt egy szem hunyásnyit sem. Folyamatosan gondolkodott. Egyszerűen nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy nem hallatott magáról egyik régi barátja sem. Sem Ahsoka, sem Jessie de még Obi-Wan sem. Megértette. Hiszen veszélyes lenne. De legalább a tudtára adhatták volna, hogy élnek. Egy ideje nem érdekelték a Jedik. Már nem tartozott oda. De nem hagyhatta, hogy a múltja feleméssze. Aztán még ott volt számára az új ellenség is. A hegy. A második Mount Weather. Azzal is lekellett számolnia. Minél előbb. Nem hagyhatta, hogy az árnyékában éljenek. Még nem volt olyan erősen fejlett technikájuk, mint az eredeti hegynek. Ezt kellett kijátszaniuk. Avery az asztalnak támaszkodva gondolkodott. Mellette jobbról Octavia állt, balról Raven. Vele szemben Bellamy, ő mellette Clarke és Indra. Abby és Kane egy kicsit távolabbról figyelték őket.

-Én megyek és kész! - csapott az asztalra Bellamy.

-Felejtsd el! Ki tudja lehet, hogy a kezükre játszanál. - horkant fel Octaviara.

-Elég lesz! Megyek én! - sóhajtott fel Clarke.

-Nem! Senki életét nem teszem ezúttal kockára. Én magam megyek be.

-Téged ismernek. - rázta a fejét nem tetszően Indra.

-Lehet. De ahogy engem úgy ismerik Octaviat is, mert velem volt. Ismerik Ravent is. Hallottak róla, hiszen neki köszönhetően nyitottátók ki a kaput. Aztán Bellamyt végképp ismerik, mert ő volt a beépített ember. Wanhedat ki nem ismeri? - tárta szét a karjait - Indra téged Lexa miatt ismernek. Tehát ha ismernek ha nem, én megyek. Ki tudom őket játszani, nem tart semeddig. Octavia te pedig addig eljátszod a Hedát. Niylah, majd a hasonmásommá tesz. Érthető?

-Nem hinném, hogy én erre képes vagyok. Én csak egy harcos vagyok, nem vezető. Egy gyilkos.

-Octavia.. Nálad keresve sem találnék jobbat. Minden rendben lesz. Csak nézd mindig a nép érdekeit, és ne hagy, hogy a hataloméhesség eluralkodjon rajtad. Minden rendben lesz. Gondolkodj az én fejemmel.

-Az egy kicsit nehéz lesz. Kiszámíthatatlan vagy. - lökte meg egy kicsit a vállát. Avery egy apró mosolyt küldött felé. Ha nem is mondták ki soha, de legjobb barátok voltak. Legalábbis magukban annak tekintették magukat. Avery a közeli barátaitól sosem várta el, hogy Hedának szólítsa őket. Nem is szerette annyira. Ő csak egy otthon nélküli lány volt, míg a Földre nem került. Ott azonban kapott egy testvért, egy legjobb barátot és ami a legfontosabb: családot. Ugyan szerette Anakint, de végképp csalódott benne, mikor elárulta, aztán mikor megtudta az igazságot, hogy ő Sith Nagyúr. Akkor valami nagyon mélyen még jobban eltört benne. Ha az anyjuk látná a néhai Anakin Skywalkert szörnyen csalódott lenne. Talán ez az egy szerencséje volt, hogy akkor meghalt Anakin karjaiban. Különben látta volna, hogy fia mivé lett. Egy gép aki senkit és semmit nem kímél. Még a saját testvérét is képes lett volna megölni. Ahogy Avery is őt. Lincolnt sosem tudta volna megölni, ellenben Anakinnal. Már nem a testvérét látta benne, hanem egy ellenséget. Amit a Földön megtanult az az, hogy soha nem bízhat meg senkiben teljesen. Ő egyetlen egy személyben mégis teljesen megbízott. Octaviában. De benne teljesen. Az egyetlenegy olyan személy volt akinek bármit eltudott mondani. Rajta kívül a teljes múltját csak Lincoln ismerte. Ezt a titkot ő magával vitte a sírba. Avery tudta, hogy hamarosan el kell hagynia a Földet. Vissza kell mennie abba a Galaxysba amit a háta közepére nem kívánt. Tudta azonban, hogy praimfaya is közeleg. Nem hagyhatja ott az embereket pont akkor, mikor a katasztrófa közelgett. Nem tudott mit tenni. Ha nem számol le a saját démonjaival a földieknek sem tud segíteni. Megfogadta. Amint végez a második heggyel visszatér. De ezúttal nem Octavia kom Trikruként, hanem a rég elveszett Avery Skywalkerként. Elsőként szüksége lesz két fénykardra. De ő nem akart újakat készíteni. Ha egy kicsi esély is volt rá, akkor a régiek valahol Obi-Wannal lehettek. Tudta, hogy utoljára az 502-eseknél volt. Azonban azt nem tudta, hogy a 66-os parancs után mi lett velük. Lehet, hogy megsemmisültek a többivel. Ki akarta deríteni. De egyenlőre nem ért rá ilyenekkel foglalkozni. Levette azt a ruhát amit akkor viselt és egy fekete nadrágot vett fel ugyanilyen színű polóval. Egy köpenyt is magára terített. Ez jóval eltért attól amiket a Jedik használtak. Vékonyabb is volt és sötétebb is. Nem lógott le a földig nagyjából térdig érő volt. A kapucnija eléggé jól elrejtette az arcát, de közel sem annyira ahogy egy Jedi köpeny. Éjszaka volt már mikor leosont a toronyból. Helios és Prince már felnyergelve álltak Polis kapujánál. Felugrott lovára és vágtába ugratta. Octavia egy darabig elkísérte őket. Már szinte teljesen úgy nézett ki mint ő. Nem viselte a Heda jelképeket.

-Octavia, nagyon figyelj, hogy ne sérülj meg. Kerüld a konfliktusokat. Oké?

-Ne aggódj Indra végig velem lesz. Majd ő kiment.

-Ugye tudod, hogy Lincoln nagyon büszke lenne rád?

-Ugyan úgy ahogy rád is.. A kis testvéréből egy kész földi lett. Na és ráadásul Heda is. - lökte meg barátságosan a könyökét lovaglás közben.

-Azt hiszem nem lesz gond veled. A rádión igyekszem gyakran jelentkezni. Raven észleli ha lehallgatnak. Szóval ezzel nem lesz gond. Ne hívjátok egyszer sem össze a vezetőket, lehetőleg Indra tárgyaljon velük, oké? Ők túl jól ismernek azt hiszem.

-Avery...Ne aggódj már. Ők sem ismernek. Ha én sem tudom soha kiszámítani a következő lépésed ők pláne. Azt hittem, majd Bellamyt beküldöd oda.

-Nézd O... Én kedvelem őt, ha eltekintek bizonyos dolgokról. Senkit sem küldtem volna oda. Mindenképp én mentem volna. Ha valami megy akkor az a kémkedés.

-És hogyan fogsz enni? Vagy hol alszol majd?

-Ugyan már. Ha már nem is használom az erő velem lesz, ha tetszik ha nem. Tudom, hogy ki a megbízható ember, akinek nem tetszik a második hegy cselekedetei. És itt is vagyunk. - állította meg a lovát. A magas fekete ló toporgott a fiatal lány alatt. Avery gyorsan megpaskolta a nyakát, aztán leugrott róla.

-Jó fiú vagy. Menj szépen vissza Octaviaval. Jó? - dörzsölte meg a ló pofáját. A másik lány is leszállt a lóról.

-Sok sikert Heda. - nyújtotta a kezét. Avery megfogta és átölelték egymást.

-Neked is Octavia kom Trikru. Ne feledd el, hogy ha így szólítanak az te vagy. - engedték el egymást.

-Nem fogom. Igyekszem a legjobbat nyújtani Hedaként.

-Tudom, hogy így lesz. Talán még találkozunk. - mosolygott a másik lányra, aztán megfordult a kapucnit a fejére tette és elfutott. Octavia felült a lovára, Prince szárját pedig a nyergéhez kötötte.

-Talán még találkozunk.

Mit gondoltok a történetről így, hogy hamarosan vége lesz? (Hopsz ezt elfelejtettem megemlíteni)