Avery szemei tágra nyíltak és zihálva ugrott fel.

-Végre felkeltél. - lépett mellé Octavia.

-Mi történt??

-Sidius eléggé erősen a falhoz vágott. Napok óta ki vagy ütve.

-Szuper. Mivan a népemmel?

-Az Azgeda már új parancsnokot akart helyetted emelni. Azt állították, hogy nem fogsz meggyógyulni.

-Akkor bizonyítsuk, hogy nem így van.

-Pihenned kellene.

-Seda! A népem számít rám én pedig nem hagyom őket cserben. Percekkel később már Avery teljesen úgy nézett ki, mint egy vezető, nem mint egy sebesült. Végig pillantott magán, aztán kilépett a torony ajtaján. Az élet mintha megállt volna. Az emberek kíváncsian fürkészték a lányt. Azt hitték, hogy meghalt. Vagy, hogy megfog. De nem így lett. A nép sosem tagadta volna, hogy Avery erős személyiség. Talán az egyik legjobb dolog ő volt ami történt a földiekkel, Lexa halála után. Ő tovább vitte Lexa koalícióját, bár az Azgeda mozgolódótt ez ellen, nem igazán tudtak mit tenni.

-Polis népe. Bizonyára sokan kaptatok téves híreket a halálomról. Egy erős fenyegetéssel nézünk szembe. Nem tudjuk, hogyan és mikor, de egy második Mount Weather emelkedett fel. Ez ellen csak együtt tudunk tenni. Az is lehetséges, hogy támadást indítanak ellenünk. Nem tudjuk, hogy ők képesek - e a felszínen élni. Minél többet kell megtudni róluk. Úgy látszik, hogy szövetségre leltek a Birodalomban. Ez nem jelent túl sokat. Főleg, hogy a Birodalom vezére itt járt. Hamarosan új háborúba kezdünk. Aki akar elmehet. Szabad akaratotok ez most, hogy harcoltok velem, vagy gyáván megfutamodtók! A tömeg nem mozdult. Mindenki a Heda mellett akart maradni. Lexához is hűségesek voltak, de Averyhez is. Talán, mert hasonló elveket vallott, mint Lexa. Ez sosem érdekelte. Mindig a népe jövőjét tartotta fontosnak. Az sem érdekelte sosem ha megsérül. Szeretett mindig mindent maga intézni.

-Jó néhányan megfogunk halni. Ezt tartsátok észben. Aki elakar menni az most tegye. Mert később árulásnak minősül és az árulók meghalnak. Senki? Rendben... Legyetek felkészülve. Hamarosan háborúba megyünk. Avery sarkon fordult és vissza indult a toronyba.

-Szerintem az emberek szeretik, hogy ilyen nyíltan beszélsz velük.

-Ha te ezt így látod. Octavia, lovagolj el Arkadiaba és készítsd fel a Skaikrut a háborúra. Bellamyt és Clarkeot pedig hozd el ide. A lány egy sóhajjal bólintott. Nem szívesen járt oda vissza. Amit Avery meg is értett. Ő sem. De nem volt más aki alkalmas volt a feladatra.

-Vigyél néhány katonát.

-Oké. Holnapra itt leszünk. - fogtak kezet. Octavia hátat fordított és hátra sem pillantva indult meg a lovához.

-Indra. Hívd össze a hadi tanácsot. Beszélni akarok velük.

-Igenis Heda.

***

- Talán egy kémet kellene beküldenünk.

-Ha jól tudom akkor ezt csináltátok az első Weather hegy ellen is, igaz?

-Igen. Akkor Lincoln segítette bejuttatni Bellamyt.. - szorította össze a szemeit Octavia. Avery a lány vállára tette a kezét.

-Hasonló taktikát kellene használnunk. - állt keresztbe tett karokkal Clarke.

-Erre számítanak. És nem is tudjuk, hogy miként működik.

-Válalnunk kell a kockázatot. - szólalt meg Bellamy.

-Esetleg valami ötlet?

-Nem tudom. Most nem tudunk senkit Marcangolónak öltöztetni.

-Na nem mondod. - mordult rá Octavia. A lány szemei szikrákat szórtak.

-Véletlenül nem a te hibádból?

-Ha annyira emlékeznél nem én repítettem golyót Lincoln fejébe!

-Talán nem! De, ha nem bátorítód Pikeot, hogy öljétek meg a földeket! - emelte meg a hangját a fiatalabb Blake.

-Akármikor ránk támadhattak volna!

-Talán úgy ismered a földieket? - emelte meg kissé a fejét Avery.

-Ugyan mit tudsz te!?! Nem vagy ide való, nem tudsz te semmit! - grimaszolt Bellamy.

-Talán nem. De én vagyok a Parancsnok. Ha kedvem tartja most rögtön megöllek. És talán Lincoln halála után ezt is kellett volna tennem. Ha pedig valami gondod van a földiekkel, akkor azt hiszem azt nem itt kell mondanod. Hanem odakint. Meglátjuk, mint fognak tenni. Szerintem lenne nagyjából 2 perced, és halott lennél. Jól figyelj. A Skaikruból mindenkinek elege van. Még nekem is. Sok a gond veletek. De ha ezt nem fejezed be rögtön, téged megöllek, a Skaikrut kitagadom és így nem lesz a 13. klán és háborút indítok ellene! Ez megfelelne? - kérdezte  nyugodt  hangon  Avery. Bellamy dühös arccal meredt maga elé. Általában mindenkit megrémített, ahogy egy ellenséggel viselkedett. A szemei olyankor szikrákat szórtak, de ő nyugodt hangon beszélt. Ha harcra került a sor, ott sem sietett el semmit. Mindig is ez volt a taktikája. Legalábbis azóta, amióta a Földre került. Mert, ott minden egyes nap az életükért kellett harcolniuk. Két kezével neki támaszkodott az asztalnak.

-Folytathatjuk? - pillantott körbe. Aprót bólintottak, csak Bellamy meredt maga elé.

-Tegyetek amit akartok, de én nem veszek ebben részt. Amíg a Skaikru nincs veszélyben ne számítsatok rám.

-Már veszélyben van. - szólt utána Avery. A fiú fújtatva indult ki, a lány pedig megrázta sötét szőke haját. Kedvelte Bellamyt, de kiborította, ahogy viselkedett. Órákkal később már besötétedett. Octavia és Avery Polis utcáin sétáltak.

-Hé. Tudom, hogy kiborít Bellamy viselkedése. De kedveled nem? Mármint barátot.

-A szeretet gyengeség.

-Mintha csak Lexa mondta volna. Most őt akartad idézni, vagy valóban így gondolod?

-Octavia te már biztosan megtanultad itt, hogyha valakit szeretsz azt előbb vagy utóbb elveszíted. Mindig is így volt. Mióta eljöttem, és magam mögött hagytam a múltam, már teljesen biztos vagyok benne. Aztán ott volt Pike kancellársága. Azóta pedig végképp ezt gondolom. Ha úgy hozza a helyzet nyugodt szívvel megtudom ölni Bellamyt.

-Még engem is?

-Nehéz lenne. De talán képes lennék rá.

-És ez így van rendjén. Egy parancsnoknak árulás esetén a legfőbb bizalmasát is meg kell tudnia ölni. Lexa is megölte Gustust.

-Igen. A többiek meséltek arról eléggé sokat. Azt is hallottam, hogy nem ápoltatok túl jó kapcsolatot Lexával.

-Megpróbált megöletni. Még szép, hogy nem kedvelem.

-Fenyegetésként tekintett rád. De én tudom, hogy ez nem így van. Legalább is akkor még nem így volt. De, ahogy haladt az idő úgy vált egyre reménytelenebbé a helyzet. Octavia nagy esélye végül teljes kudarc lett. A gyász teljesen felemésztette őt. Évekkel ez után az eset után, neki adatott meg az a lehetőség, hogy vezesse a népét. Az elején talán jobban is tette, mint azt Avery vagy Lexa valahogy tette. De, aztán a gyász teljesen eluralkodott rajta. Így lett ő Bloodreina a vörös királynő. A saját testvérét is megölette volna nyugodt szívvel. Még ha nehezére is esett. Lincoln utáni gyásza teljesen felemésztette, és mikor ezt megtörtént Avery nem volt mellette.