Avery és Octavia nagy nehezen kijutott a II. hegyből. Mindketten a gondolataikba merültek. Sem kedvük sem erejük nem volt egy vitához. Avery aggódott a Föld sorsa miatt. Ha az uralkodó akarja megtámadja. Mert az a galaxis már az övé. Ahogy a lány bátyja is. Azonban tudta, hogy a földeket a birodalom önmagában sosem tudná legyőzni. Ahhoz egy olyan fegyver kellene ami az egész bolygót elpusztítaná. Azt pedig ő nem fogja engedni. Hedaként kötelessége megvédeni a népét. És ő pontosan ezt fogja tenni.

-Minden rendben? Elkalandoztâl. - jegyezte meg Octavia

-Persze. Csak aggaszt, hogy az uralkodó ismeri a helyzetem. Ha kedve tartja megtámad.

-Ellenünk nincs esélye

-Kivéve ha van neki egy olyan fegyvere ami egy bolygót is képes elpusztítani.

-Akkor viszont bajban leszünk.

-Majd kitalálunk valamit. Ahogy mindig. Ezután már nem szóltak egymáshoz. Nehezen tudtak megszökni, sokan meg is haltak. Muszáj volt egy kicsit pihenniük, mert ha valakit utánuk küldenek muszáj lesz harcra készen állniuk, hogy megvédhessék magukat. Ezen múlhatott az életük. Lépteket hallottam. Avery lecövekelt és feltartotta a kezét. Nem tudták, hogy ellenség vagy barát. Néma csendben álltak Avery keze pedig még mindig fel volt emelve. Octavia feszülten várakozott. Kezét a kardja markolatán tartotta, hogy bármikor elő tudja rántani. Avery a fal mellé ugrott és elő rántotta a kardjait. Egy rúgással földre terítette az érkező személyt és kardjait a torkának szegezte.

-Látom mennyire örültök nekem. - dünnyögte Bellamy.

-Bocs. - nyújtotta Avery a karját. A fiú megfogta ő pedig felhúzta.

-Jó ideje eltűntetek úgy, hogy utánatok jöttem.

-Azt mondtam menjetek vissza a marcangolókkal és tegyétek őket rendbe.

-Aha ezt mondtad. De vissza jöttem.

-Ajánlom, hogy legközelebb ne tagadd meg a parancsot. Bellamy egy félmosollyal az arcán bólintott. Octavia semleges arccal meredt rá. Még mindig nem tudta megbocsátani bátyjának Lincoln halálát, és persze Avery sem. De nem mutatta ki, hogy mennyire is haragszik valójában. Próbált jó vezetővé válni és ehhez szüksége volt Bellamyra is. Bármennyire is próbálta eltitkolni kedvelte a fiút. Hiába tehetett Lincoln haláláról nem tehette meg vele, hogy cserben hagyja. Talán így kellett lennie. A lány nem tudta.

-Menjünk, mert még a végén társaságot kapunk. - indult el a lány. A két Blake mögötte haladt. Octavia beszámolt bátyjának a történtekről, mert Averynek nem volt kedve hozzá. Magában tervezni kezdett. És, hogy mit? Többek közt a II. hegy megtámadását. Viszont nem tudtak róla semmit. Így viszont nem támadhattak. A lány hirtelen megállt és egy másik barlang bejárat mögé ugrott maga után húzva két társát. Kissé felemelte a kezét jelezve, hogy maradjanak csöndben. Valaki arra ment. Nem tudhatták, hogy barát vagy ellenség.

-Egyedül jöttél??

-Igen. A többiek mind Clarkenak segítenek. - suttogta. Avery egy aprót bólintott. Valami sötétet érzett. A hideg végig futott a gerincén. Lehet, hogy Vader érkezett megint oda, hogy végezzen vele? Nem. Az más érzést keltett volna benne. Egy mély lélegzetet vett.

-Akármi történik ti itt maradtok. Ez parancs. - nézett mélyen Bellamy szemébe.

-Octavia ez rád főleg érvényes. - suttogta. Utoljára biccentett egyet, majd kiosont rejtekhelyéről. Alaposan körbe nézett. Sehol nem látott senkit. De nem kellett várnia sokáig. Meglepetten hőkölt hátra. Maga Sidius állt előtte. Tudta, hogy őt sohasem győzheti le, mégis magát kihúzva nézett vele farkasszemet. Octavia megmerevedett. Ő tudta, hogy ki áll Averyvel szemben.

-Mit akarsz? Meg mondtam, hogy nem veszek részt annak a galaxysnak az ügyeiben.

-Nem mehetek elég biztosra. Ha téged is megöllek nem lesz ki elvegye a trónomat.

-Szóval félsz attól, hogy visszatérek és elveszem azt ami jelenleg a tiéd. Megnyugtatlak. Ha akár bármelyik egykori barátommal történne valami, akkor sem mennék vissza. Kivéve egyért. - tette hozzá gondolatban.

-Már mindenki halott. Te vagy az utolsó Jedi.

-Sosem voltam igazi Jedi. Most pedig végképp nem vagyok az.

-Talán az erőhasználó jobban tetszik?

-Akárhogy törekszel akkor sem vagyok az. Az csak egy darab a múltamból. És én nem fogok a múltban êlni. Mindig is más voltam. A vérem és én is. Már nem vagyok se Skywalker se Jedi. Nincs mitől tartanod. Ha akarlak sem tudlak letaszítani a trónodról.

-Te sokkal több vagy mint egy egyszerű Jedi és mint egy földi.

-Ezt meg, hogy érted!?.

-Gyere velem és megtudod. Tanulhatsz tőlem. De először végezned kell Vaderrel.

-Nem. Soha nem állok át a sötét oldalra. Sőt. Egyik oldalhoz sem tartozom már.

-Megtudhatod az igazat magadról.

-Milyen igazat kellene magamról tudnom? Avery érdeklődését kissé felcsigázta Sidius pedig ezt pontosan tudta. Egyenlőre nem állt szándékában megölni a lányt. Azt akarta, hogy ő is a hatalma alatt âlljon. És ehhez megkell, hogy tudja az igazat magáról. De nem ez alkalommal.

-Hogy ki vagy valójában.

-Tudom, hogy ki vagyok. Már réges rég nem Avery Skywalker vagyok. Sokkal inkább Octavia kom Tikru.

-Élj csak ebben a tudatban. Adok neked gondolkodási időt. Ha tudni akarod, hogy ki vagy te akkor mellém kell, hogy állj.

-Én nem Anakin vagyok. Sosem állnék át a sötét oldalra.

-Anakin Skywalker halott. Meghalt amikor elhagytad a Jedi Templomot, vagy talán sokkal előbb.

-Anakint sosem érdekelte, hogy mivan velem. Mindig csak az önző vágyai érdekelték. Avery hangja nyugodt volt, azonban a szemei szikrákat szórtak. Ha tudta volna abban a pillanatban megölte volna az előtte álló Sithet. Vett egy mély lélegzetet. Nem. Nem adhatja meg neki azt az örömöt, hogy felidegesítse magát és ezáltal az áldozatává váljon.

-Ha ezt így hiszed ez így van tévedsz. Az első lökést te adtad meg neki a sötét oldalhoz. A következőt a padawanja. Aztán a Jedi Tanács. Végül Amidala szenátornő halála és Kenobi árulása.

-Nem! - kelt ki magából. Nem akarta hallani, hogy mivé vált testvére talán az ő hibájából is. Hiszen ő árulta el azzal, hogy olyat állított róla amit sosem tett volna meg. Árulónak nevezte mikor sosem volt az. Hazugnak nevezte, de sosem volt az. Sithnek nevezte, de köze sem volt sosem hozzájuk. Egy nagyot sóhajtott, és magabiztosan felemelte a fejét.

-Csatlakozz hozzám, hogy bosszút állhass mindazért amit ellened elkövetett a saját testvéred.

-Ebből nekem mi lenne a jó? A bosszú nem méltó egy Jedihez.  Bár már rég nem vagyok az attól ezt az elvet még megtartom.

-Ha nem állsz át meghalsz. Nekem kell döntened.

-Ha ma itt valaki meghal az nem én leszek. - rántotta elő két kardját és az ellensége felé szegezte.

Sziasztok. Tudom valójában nem ilyen khmm, hogy is fogalmazzak?? Hmmm.. "kedved" Sidius, de ez most direkt lett ilyen. Remélem tetszett. Hamarosan jelentkezem.